.jpg)
Éledezik a vállalati hitelek piaca, de a bankok óvatossága továbbra is megmaradt: egyelőre a rövid lejáratú hitelekkel operálnak Az év első felében a bankok csaknem fele már keresletnövekedést észlelt a vállalati hitelek iránt, ám ez szinte kizárólag a rövid lejáratú hitelekre vonatkozott. Az egyes szektorok vezető nagyvállalatai összességében sikeresen átvészelték a válságot, habár a magyar tulajdonú cégek nehezebb helyzetben voltak, nem számíthattak anyavállalati támogatásra. Mivel a nagyobb beruházásokat a nagyvállalatok többsége elhalasztotta, ezért a finanszírozási piacon – a kínálat mellett – a kereslet is elsősorban a rövid távú hitelek iránt volt tapasztalható.
Lassan elindult a dominó
A válság nem egyszerre ért el minden ágazatot, így fordulhat elő, hogy amíg bizonyos ágazatok még csak most szembesülnek a továbbgyűrűző hatásokkal, addig mások már maguk mögött hagyták a nehéz időszakot. A válság először a szállítmányozási és logisztikai piac szereplőit érte el, míg a szerződésekkel rendelkező építőipari cégeknél csak késleltetve jelentkeztek a válság jelei.
A kiskereskedelmi cégek még megtapasztalhatták az addig szokásos 2008 év végi karácsonyi rohamot, ám 2009 tavaszától a meredeken csökkenő kereslettel kellett szembenézniük, és ez a tendencia még mindig nem változott jelentősen. A közép-európai régióban a Magyarországon működő kiskereskedelmi cégeket sújtotta a leginkább a kereslet drasztikus visszaesése, ami a megelőző időszak fogyasztási hitelekkel táplált gyors felfutása miatt volt különösen érzékelhető. Az elektronikai ágazat helyzete 2009-ben fokozatosan romlott, ahogyan a megrendelések egész Európa szerte fogytak.
A válság azonnali vesztesei közé tartozott az autóipar is, ám az európai kép nem egységes, hiszen az egyes országokban bevezetett roncsprémium rendszer, vagy az autógyárak újításai, amelyekkel már a 2011-ben piacra kerülő modellekre készültek lassú fellendülést hoztak a beszállítóknak. A legkevésbé érintett szektorok a energetika és a gyógyszeripar voltak.
Tartalék nélkül, válságadókkal
A válság által jobban sújtott szektorokban csak azok a vállalatok tudtak talpon maradni, amelyeknek megfelelő tartalékaik voltak az átmeneti veszteségek fedezésére. Nem meglepő, hogy a magyar tulajdonú vállalatok nehezebb helyzetbe kerültek, hiszen nem számíthattak anyavállalati támogatására - von mérleget Bodor Tibor, az ING Bank vezérigazgató-helyettese az elmúlt évek tapasztalatai alapján.
Bodor szerint a kisebb piaci szereplők európai viszonylatban sokszor túlságosan eladósodtak a válság előtti időszakban, és nem képeztek elegendő tartalékot. Az a vállalati kör pedig, amelyet kevésbé viselt meg az elmúlt 3 év piaci turbulenciája, most bekerült a válságadó fizetési kötelezettek körébe: ide tartoznak a gyógyszeripar, az energetika vagy a távközlési szektor vállalatai. A kép tehát korántsem rózsás, de hogyan változott vajon az elmúlt években a bankok hitelezési gyakorlata a vállalatok irányába?
A magyar leányvállalattal rendelkező anyacégek közül elsősorban a német cégekre volt jellemző, hogy igyekeztek hosszabb távon gondolkodni, és lehetőség szerint kiegyensúlyozottan vették vissza a kapacitásokat a régióban. Inkább csökkentett munkaidővel, és csökkentett fizetéssel, de megpróbálták megtartani az értékes munkaérőt. A hazai nagyvállalati kör versenyképessége szektoronként eltérő módon alakult. Mivel sok esetben multinacionális cégekről van szó, a hazai cég versenyképessége megegyezik az anyacég versenyképességével.
Mivel a piacok összességében szűkültek, és a kereslet csökkent, ezért a nagyvállalatok elsősorban a tartalékképzésre koncentráltak, és elhalasztották az esedékes, vagy tervezett beruházásaikat, így a strukturált finanszírozási igényük lecsökkent. A rövid lejáratú forgóeszköz hitelek iránt továbbra is érezhető kereslet, de mivel a termelés sok helyen csökkent, nincs szükség olyan mértékre, mint korábban. Ennek ellenére a cégek sokszor igyekeznek fenntartani a bankoknál a nagyobb keretet, mert félnek a források szűkülésétől –tudtuk meg az ING Bank vezérigazgató-helyettesétől.
A forgóeszköz hitelek néhol átalakulnak „örökzöld” hitellé, vagy valójában tőkepótlásként működnek. Az erősebb anyacégek esetén pedig megnőtt az cégcsoporton belüli finanszírozás szerepe. A hazai nagyvállalatok jellemzően deviza alapú finanszírozást vesznek igénybe, hiszen ezeknek a cégeknek a 90%-a vagy import, vagy export révén devizahitellel igyekszik mérsékelni az árfolyamkockázatait. Ez a finanszírozás a válságban jelentős mértékben megdrágult, és a hazai bankok egy részénél a hozzáférés is nehézségekbe ütközött.
Lassan elindult a dominó
A válság nem egyszerre ért el minden ágazatot, így fordulhat elő, hogy amíg bizonyos ágazatok még csak most szembesülnek a továbbgyűrűző hatásokkal, addig mások már maguk mögött hagyták a nehéz időszakot. A válság először a szállítmányozási és logisztikai piac szereplőit érte el, míg a szerződésekkel rendelkező építőipari cégeknél csak késleltetve jelentkeztek a válság jelei.
A kiskereskedelmi cégek még megtapasztalhatták az addig szokásos 2008 év végi karácsonyi rohamot, ám 2009 tavaszától a meredeken csökkenő kereslettel kellett szembenézniük, és ez a tendencia még mindig nem változott jelentősen. A közép-európai régióban a Magyarországon működő kiskereskedelmi cégeket sújtotta a leginkább a kereslet drasztikus visszaesése, ami a megelőző időszak fogyasztási hitelekkel táplált gyors felfutása miatt volt különösen érzékelhető. Az elektronikai ágazat helyzete 2009-ben fokozatosan romlott, ahogyan a megrendelések egész Európa szerte fogytak.
A válság azonnali vesztesei közé tartozott az autóipar is, ám az európai kép nem egységes, hiszen az egyes országokban bevezetett roncsprémium rendszer, vagy az autógyárak újításai, amelyekkel már a 2011-ben piacra kerülő modellekre készültek lassú fellendülést hoztak a beszállítóknak. A legkevésbé érintett szektorok a energetika és a gyógyszeripar voltak.
Tartalék nélkül, válságadókkal
A válság által jobban sújtott szektorokban csak azok a vállalatok tudtak talpon maradni, amelyeknek megfelelő tartalékaik voltak az átmeneti veszteségek fedezésére. Nem meglepő, hogy a magyar tulajdonú vállalatok nehezebb helyzetbe kerültek, hiszen nem számíthattak anyavállalati támogatására - von mérleget Bodor Tibor, az ING Bank vezérigazgató-helyettese az elmúlt évek tapasztalatai alapján.
Bodor szerint a kisebb piaci szereplők európai viszonylatban sokszor túlságosan eladósodtak a válság előtti időszakban, és nem képeztek elegendő tartalékot. Az a vállalati kör pedig, amelyet kevésbé viselt meg az elmúlt 3 év piaci turbulenciája, most bekerült a válságadó fizetési kötelezettek körébe: ide tartoznak a gyógyszeripar, az energetika vagy a távközlési szektor vállalatai. A kép tehát korántsem rózsás, de hogyan változott vajon az elmúlt években a bankok hitelezési gyakorlata a vállalatok irányába?
A magyar leányvállalattal rendelkező anyacégek közül elsősorban a német cégekre volt jellemző, hogy igyekeztek hosszabb távon gondolkodni, és lehetőség szerint kiegyensúlyozottan vették vissza a kapacitásokat a régióban. Inkább csökkentett munkaidővel, és csökkentett fizetéssel, de megpróbálták megtartani az értékes munkaérőt. A hazai nagyvállalati kör versenyképessége szektoronként eltérő módon alakult. Mivel sok esetben multinacionális cégekről van szó, a hazai cég versenyképessége megegyezik az anyacég versenyképességével.
Mivel a piacok összességében szűkültek, és a kereslet csökkent, ezért a nagyvállalatok elsősorban a tartalékképzésre koncentráltak, és elhalasztották az esedékes, vagy tervezett beruházásaikat, így a strukturált finanszírozási igényük lecsökkent. A rövid lejáratú forgóeszköz hitelek iránt továbbra is érezhető kereslet, de mivel a termelés sok helyen csökkent, nincs szükség olyan mértékre, mint korábban. Ennek ellenére a cégek sokszor igyekeznek fenntartani a bankoknál a nagyobb keretet, mert félnek a források szűkülésétől –tudtuk meg az ING Bank vezérigazgató-helyettesétől.
A forgóeszköz hitelek néhol átalakulnak „örökzöld” hitellé, vagy valójában tőkepótlásként működnek. Az erősebb anyacégek esetén pedig megnőtt az cégcsoporton belüli finanszírozás szerepe. A hazai nagyvállalatok jellemzően deviza alapú finanszírozást vesznek igénybe, hiszen ezeknek a cégeknek a 90%-a vagy import, vagy export révén devizahitellel igyekszik mérsékelni az árfolyamkockázatait. Ez a finanszírozás a válságban jelentős mértékben megdrágult, és a hazai bankok egy részénél a hozzáférés is nehézségekbe ütközött.
Privátbankár
Romániában megdőlt az autópálya-építés 11 éves rekordja. A hálózat 2024-ben jelentősen bővült. 
