A Columbia asztronautái mindent megpróbáltak, hogy visszaszerezzék az irányítást az űrsikló felett, mielőtt az darabokra hullott, ám esélyük sem volt a baleset túlélésére 
Az elsötétült modul másodpercek alatt elveszítette a légnyomást. Ha a hirtelen nyomásesés nem ölte meg azonnal az asztronautákat, akkor megtette ezt az űrhajó gyors pörgése, mely összeverte őket.
A Columbia 2003. február 1-jén, Texas fölött bekövetkezett katasztrófájának végső jelentése 400 oldalon elemzi a kaotikus utolsó percek történéseit. Az űrhajósok halálának okát az öt évvel ezelőtti jelentés is meghatározta, ám a mostani részletesebb képet fest a Columbia legénységének utolsó pillanatairól.
"A kapcsolók állása bizonyítja, hogy a személyzet mindent megkísérelt, hogy visszaszerezze a hajó irányítását" - mondta Wayne Hale, a NASA munkatársa, aki az űrsiklóprogram ellenőre volt a baleset után. Az űrhajósok nem tudhatták, hogy ez már lehetetlen volt. Pam Melroy asztronauta, a tanulmány helyettes vezetője szerint az űrsikló ekkorra már elkezdett szétesni, ahogy visszalépett a Föld légkörébe egy lyukkal a bal szárnyán, mely a felemelkedésnél keletkezett.
Az elemzés szerint a védőfelszerelések kifogásolhatóak voltak: az űrhajósok vállát az üléshez rögzítő övek elromlottak, sisakjaik nem védték megfelelően a fejüket. A vizsgálat az üléseknél is talált hibákat, valamint az ejtőernyős leszállórendszerben is. A tanulmány harminc ajánlást is tesz, hogy a jövendő űrhajóiban nagyobb legyen a biztonság.
A Columbia katasztrófája a második űrsiklóbaleset volt, miután 1986. január 28-án a felszállás után 73 másodperccel felrobbant a Challenger.
Egy luxusautó áráért elvisznek az űrbe
Simonyi márciusban újra az űrbe látogat
Magyarországnak van jövője a világűrben?
Szkafander nélkül az űrben: kicsiben lehetséges
Mi kell egy űrhajóhoz? Sosem találná ki
MTI
Az Európai Tanács első embere figyelmeztette. 
