„Paksról komolyan” címmel kezdett rendezvénysorozatot az Energiaklub a paksi bővítés „kibeszéletlen témájáról”. Mint ismeretes, annak idején lényegében mindenféle társadalmi vita, részletes indoklás nélkül döntött a kormány az évszázad valószínűleg legnagyobb beruházásáról. A döntést megalapozó információk, háttértanulmányok ma is ismeretlenek – hangzott el.
35 százalékos lesz az ÁFA?
Ha a kormány nem válaszolta meg a kérdéseket, akkor más szakemberek megpróbálják. A rendezvényen kiderült: A hazai és az uniós államadósság-csökkentési szabályok miatt Paks II. pénzügyi terhét nem kellene a jövő generációkra hárítani. A beruházás időszakában várhatóan kiigazító csomagokra lesz szükség, amivel 3000 milliárd forint körüli költségvetési mozgásteret kell teremteni. Hogy mivel, arról többféle elképzelés van, az egyik például egy 35 százalékos mértékű ÁFA bevezetése.
Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet ügyvezetője emlékeztetett arra, hogy az ország GDP-jének nagyjából tíz százalékáról van szó. Az orosz hitel a finanszírozást nagyrészt megoldja, de mindegy, hogy a kormány hitelt vesz fel vagy állampapírt bocsát ki, a költségvetési hatások ettől még komolyak maradnak.
Csúnyán elszáll majd az államadósság
Márpedig a beruházás a költségvetést igenis érinti majd. Ha kormányzati beruházásként lesz elszámolva, mint eddig valószínűsíthető volt, a költségvetési hiányt is növeli. Ha mégsem, az államadósságnak akkor is része lesz. „A beruházás hatásait tehát már a kezdettől fogva a bőrünkön fogjuk érezni, valószínűleg már 2008-tól” – mondja Romhányi.
A beszállítók Bécsben vásárolnak majd?
Nagy kérdés, mennyi lesz a magyar részesedés a beszállítói költségekből. Erről annyi információ van, hogy egy korábbi nyilatkozat szerint ez a rész „akár a 40 százalékot is elérheti”. Pontosan nem tudni, a szakember becslései szerint az anyagköltségből csak 20, a helyszíni bérköltségekből 40 százalék lehet, a gyártási költségből nulla. Sok hazai terméknek nagyon magas lehet az importalkatrész-hányada is. Összesítve, átlagolva csak mintegy 15 százaléknyi tényleges hazai részesedést, „hozzáadott értéket” talált lehetségesnek Romhányi Balázs.
A beruházás először az építés idején a magyar beszállítókon keresztül termelhet némi GDP-többletet, majd pedig az erőmű termelésének van jelentős saját hozzáadott értéke, része a GDP-ben. A problémát az okozza, hogy a 2018-2026-os években nagymértékben terheli az államadósságot. „A döntéshozó viselje a terheket, ne a jövő nemzedéke…Azért vannak a költségvetési szabályok, hogy betartsák azokat” – tette hozzá Romhányi. A projekt rendkívüli kockázatát ráadásul az állam viseli.
Nem kell több Kossuth tér
A beruházás időszakában hét éven keresztül folyamatosan 400-500 milliárd forinttal jobb egyenleget kellene produkálni az alappályánál, ami nagyon nehéz. Ez akkora nagyságrendű összeg, mintha például az összes szociális támogatást, GYED-et, GYES-t, stb. megszüntetnék. Vagy ha a fogyasztási adókat emelnék meg durván, esetleg a nem termelő, „Kossuth tér típusú” kormányzati beruházásokat vágnák vissza. Vagy a magánberuházások állami támogatását vágnák vissza. Mindegyik esetben jelentősen csökkenne a gazdasági növekedés az alappályához – a Paks II. nélküli pályához – képest.
Nem térül meg
A témáról tanulmányt író szakember végkövetkeztetései szerint a projekt megtérülése nem valószínű, sem nemzetgazdasági, sem pedig befektetői szinten. Időzítése is vitatható, és nem lenne szükségszerű, hogy minden kockázatot az állam viseljen közpénzből, például a magántőke bevonása, privatizáció is szóba jöhetnének.---- Befejeztek már nálunk bármit is időben? ----
Beszélni kellene a költségvetési vonzatokról, és megjeleníteni azokat a kormányzati tervekben, ehelyett a kormány hallgat. A mindennél drágább megoldás azonban az lenne, ha a meginduló beruházás költségvetési okokból meghiúsulna vagy elhúzódna.
Befejeztek itt bármit is időben?
Petschnig Mária Zita, az Energiaklub által felkért előadó, ismert közgazdász véleménye szerint Romhányi Balázs feltételezései, amelyekkel a tanulmány elkészítésénél élt, túlságosan is jóindulatúak. Például szinte biztosan lesz szükség kiegészítő beruházásokra is az említett összegen felül, ami szintén az ezermilliárdos nagyságrendben lehet.
A környezetterhelési hatások, a kiégett fűtőelemek ma is megoldatlan tárolása, felújítások, az orosz hitel rendelkezésre tartási jutaléka, mind olyan elem, ami költségtúllépéseket okozhat. (A magyar beruházások elhúzódására és költségtúllépéseire számos példát lehetne felsorolni, elég a négyes metróra gondolni – a szerk.)
Hacsak le nem igázzuk Ausztriát
A tanulmány azt is feltételezte, hogy minden elektromos áramot el lehet majd adni és nem lesznek értékesítési problémák. Pedig a technikai fejlődés az energiahatékonyság növekedése irányába hat és a világ többi része óriási ütemben fejleszti a megújuló energiát. Nem tudni, hová adnánk el majd a jövőben a leendő többletenergiát. „Az osztrákoknak csak akkor, ha utólag megnyernénk a Schwechati csatát” – mondta Petschnig Mária Zita, aki a GDP-növekedésre vonatkozó várakozásokat is túlzónak tartja.
Szocialista döntéshozás történt
|
| Fotó: atomeromu.hu |
A közgazdász szerint van a beruházásnak uniós kockázata is, hiszen elmaradt a tendereztetés, „nagyon szocialista döntés született”. Könnyen visszakerülhetünk a túlzottdeficit-eljárás alá is. Az államadósság rátáját 2016-tól évi egy százalékponttal csökkenteni kellene egy uniós előírás miatt, de valószínűleg nem fogjuk tudni, az utóbbi pár évben is ez látszott, a nyugdíjpénztárak államosítása ellenére is. „Esetleg felrúghatjuk még az uniós tagságunkat” – jegyezte meg.
Óriási árfolyamkockázata is van az orosz hitelnek, most, amikor pedig arra törekszünk, hogy a devizaadósság állományát csökkentsük. A forint eközben egyértelműen gyengülő trendben van. Van még beszállítói kockázat is. Ha a Rosszatom idehozza Magyarországra a cégeit, akkor azokkal is csináltathat munkákat, és magyar cégnek fognak számítani.
Lebénulhat Magyarország
Kockázata van annak is, ha a beruházás nem készül el 2028-ra, amikor el kell kezdenünk törleszteni a hitelt. Másrészt általa az egész energiaiparunk szinte egy lábon áll majd, így ha bármilyen kiesés, probléma, üzemzavar lesz, lebénulhat az egész ország. Az atomenergia miatt pedig kimaradhatunk a megújuló energia nagy léptékű fejlesztéséből, ami világszerte folyik, már most is hallani, hogy az országban lelassultak a szélerőmű-fejlesztések.
Petschnig felhívta a figyelmet arra is, hogy szerződések lényegében nincsenek a felek között, csak megállapodások, ezek is abszolút titkosak. Nemhogy a közvéleményt, még a parlamenti képviselőket sem tájékoztatták, eddig szinte minden lényeges információt az orosz sajtóból tudtunk meg. Szerinte ezzel a szerződéssel egy hihetetlenül erős függőség jött létre Oroszországtól, ami szembemegy rengeteg korábbi politikai alapelvvel, energiapolitikai stratégiával.
Meg vagyunk vezetve
Petschnig elmondta, sok mindent nem ért, hogy miért vállalták fel mindezt a politikusok, kiemelten Orbán Viktor, mert biztosan övé volt a döntés. „Összefoglalva annyit mondhatok, mindnyájan meg vagyunk vezetve” – mondta a közgazdász.
Jankovics László, az EU Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóságának szakértője az államadósság számításának módszertana, az EU-s előírások oldaláról közelített a kérdéshez. Végkövetkeztetése szerint a beruházásnál az „esetleges deficitnövelő hatást csak a részletek ismeretében lehet majd meghatározni, de a ceteris paribus adósságnövelő hatás várhatóan önmagában ellentételezési kötelezettséggel jár majd”.
A német kormány alaposan megvizsgálja a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsát, amelyet Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és volt védelmi főnöke ellen adott, de nem tesz további lépéseket addig, amíg ők nemterveznek németországi látogatást. 
