Noha a vállalkozások számához képest az évi mintegy húsz-harmincezer cégbedőlés elenyészőnek tűnik, a közép- és kelet-európai régiót tekintve még mindig a kétes vezető pozícióban található Magyarország. Pedig egy jó részét ezeknek a bedőléseknek meg lehetne előzni, „csak” észre kellene venni azokat a jeleket, amelyek egy potenciális partnercég nehézségeire utalnak. A válság egyáltalán nem ért még véget, sőt, a vállalatok körében még jó ideig szedi az áldozatokat azaz érezteti a hatását- hívja fel a figyelmet Kárpáti Gábor a Coface Hungary ügyvezetője
„Az okos más kárán tanul, a buta a sajátján sem, de a válság kitermelt egy harmadik kategóriát is: aki megtanulta a leckét és aki a saját kárán tanult” – ez az egyik markáns tapasztalata a Coface Hungary kereskedelmi igazgatójának. Bagyura András szerint ők azok, akik egyre többet tesznek, hogy üzleti vagy potenciális partnereikről minél több üzleti információval rendelkezzenek, ezzel is növelve saját sikerük, esetenként puszta túlélésük esélyét. Szükség is van a vállalati kultúrának erre a fejlődési ívére, hiszen – a korábbiakban vélttel ellentétben - 2010-ben, bár csökkenő ütemben, de tovább nőtt a fizetésképtelen cégek száma, kilenc hónap alatt meghaladta a 24 ezret. Ez még aktuálisabbá teszi a cégek önvédelmét: a megelőzést.
Nem várt jelenséget tapasztalnak a Coface Hungary szakértői a vállalkozások számának alakulásában az idén. Egyrészt nem látszik igazán tisztulni a gazdasági társaságok köre, hiszen nem váltak valóra azok a tavalyi várakozások, hogy a fizetésképtelenségi eljárások számának az elmúlt években tapasztalt radikális növekedése után - már csak a magas bázis miatt is - az idén már megáll ez a folyamat. Azonban hiába szűnik meg több ezer cég ezzel párhuzamosan továbbra is nagyon magas az új cégek bejegyzésének a száma, s habár csökkent az ütem, nagyon úgy fest, hogy a megszűntek jó része reinkarnálódott, főként a kritikus ágazatokban – mutat rá Bagyura András a Coface Hungary kereskedelmi vezetője.
Emellett az is látszik, hogy nagyon sok cég hónapról hónapra él csupán, s próbál, több-kevesebb sikerrel fennmaradni. Ám sokuk kénytelen mégiscsak lehúzni a rolót s ez szinte állandósítja a láncreakciót. Ugyanis a labilis pénzügyi helyzet miatt nem egyszerű reális képet alkotni a partnerek aktuális működéséről, hiszen a kézenfekvően rendelkezésre álló pénzügyi adatok, az éves mérlegek a legtöbb esetben messze nem tükrözik az adott pillanat valós képét. Egyre markánsabban látszik tehát a mostani válság-időszak egyik fő tanulsága: nem elég információt szerezni, hanem friss, releváns, aktuális információkat kell begyűjteni a partnerektől – hívja fel a figyelmet Bagyura. Egyébként ebben van elmozdulás a válság nyomán: kezd jellemzőbbé válni, hogy a szállító cégek olyan külső céginformációt szolgáltató partnerekkel vagy hitelbiztosítóval törekszenek együtt dolgozni, amelyek reálisan ítélik meg a vevőik helyzetét. Ezzel együtt is ma Magyarországon legfeljebb a cégek 3-4 százaléka él ezzel a lehetőséggel; ám miközben a nagyvállalatoknak, mintegy harmada minősíti valamilyen módszerrel és módon a partnereit, a vállalakozások több mint 90 százalékát adó mikro-vállalkozásoknak csak néhány ezreléke.
A partnerek szűrése több szinten is történhet. A minősítők által készített országos, régiós, megyei és cégszintű besorolás elegyéből elég nagy biztonsággal be lehet lőni, hogy milyen csődkockázata van a partnernek – mutatnak rá a Coface szakértői. Az országon belül is nagyok az eltérések, például a keleti megyék illetve a nyugati régiók, Pest megye vagy éppen Budapest között; s ugyanígy az ágazatok között is, elég, ha az építőipar, a kereskedelem vagy éppen a logisztika, vendéglátás szektorainak a csődkockázatát nézzük. |
„A kockázat természetes velejárója az üzleti életnek, ugyanakkor minimalizálására ma már számtalan módszer, eszköz, szolgáltatás létezik. Ezek igénybe vétele pedig kétirányú utca: érdeke ugyan természetesen a szolgáltatás nyújtójának is, de ugyanennyire érdeke az igénybevevőnek.” – vallja Bagyura. Ez utóbbi akkor szembesül ennek igazával, amikor kiderül: üzleti partnere bajba került. Ebből pedig nehezen tud jól kijönni, mint „egyszerű” szállító, ugyanis csődhelyzetben elsődlegesen a nagyjátékosok, tipikusan a bankok és az adóhatóság jut a pénzéhez, nem pedig a kisebb, egyszerű hitelezők. Felszámolásnál pedig még ennél is rosszabb talán a helyzet: a tapasztalatok és az adatok szerint kevesebb mint egy százalék az esély, hogy pénzhez jusson a kisebb hitelező – hívja fel a figyelmet a szakértő.
„Reményünk és egyben szándékunk is felhívni a figyelmet az előgondoskodás, a megelőzés fontosságára és lehetőségére. Nem csak az egészségügyben és a nyugdíjas évekre gondolva van szükség előre gondolkodásra és gondoskodásra, hanem a cégek működtetésében is”. Egy sor kockázat elég jól becsülhető előre, a többi között ide sorolható a partnerek nemfizetése, a kialakuló fizetésképtelenségek, a gazdasági és a piaci problémák, amelyek bajba sodorhatják az üzleti partnert. Mindennek ugyanis megvannak az előjelei, csak éppen tudni kell azokat észrevenni és azonosítani.
Ám sajnos sokan még azt sem tudják, hogy mit kellene tenni a megelőzés érdekében – számol be tapasztalatairól Kárpáti. Ugyanakkor határozottan észlelhető az elmozdulás: mind több cégvezetőnek van már legalább arról információja, hogy mit kellene tenni a megelőzésért, hova kell fordulni segítségért. Mert bár Magyarországon rengeteg információhoz hozzá lehet ingyen vagy olcsón jutni, ám ahhoz profik kellenek, hogy tudják, mit kell nézni, illetve egy-egy adat, trend milyen irányba mutat – hívja fel a figyelmet Kárpáti.
Privátbankár - Zsiborás Gergő