A Coface Hungary Hitelbiztosító elemzésének adatai szerint a vegyipari cégek körében közel tizenöt százalékkal nőtt a fizetésképtelenségi eljárások száma az idei év első negyedében 2011 azonos időszakához képest, a 10 százalékponttal magasabb országos átlaghoz képest azonban a vegyipar helyzete sokkal jobbnak mondható. Az eredmény még kedvezőbbnek tűnik abból szempontból, hogy a vegyipar tipikusan az a szektor, amely a gazdaságnak szinte minden ágazatával szoros kapcsolatban áll. Így a fenti mutató azt is jelzi, hogy az elmúlt éveknek az ágazatot is sújtó csapásai ellenére a vegyipar tűrőképessége még mindig viszonylag jó.
Kevésbé kockázatosak a vegyipari cégek
A Coface által vizsgált hazai cégek közül minden második magyar cég számít kimondottan vagy közepes mértékben kockázatos üzleti partnernek, a vegyipari tevékenységet végzők helyzete valamivel jobb, mint az országos átlag. Kárpáti Gábor, a Coface Hungary ügyvezető igazgatója az eredményekkel kapcsolatban elmondta, hogy az alacsony kockázati kategóriákban a vegyipari cégek felülreprezentáltak, melynek oka, hogy az ágazat piaci szereplői nagy részében multinacionális tulajdonban van, azaz: biztosítottak, s élnek a kockázatkezelés eszközével, aminek köszönhetően mind békeidőben, mind válságos periódusokban képesek eredményesebben kivédeni a nemfizetésből eredő veszteségeket.
Kárpáti Gábor szerint az iparág igen nehéz időszakon jutott túl: az ágazat szinte minden egyéb partnerszektora komolyan megsínylette a recessziót, majd a stagnálást, illetve a nagyon lassú növekedést, ami meg is látszik az ágazat megrendelésein. A szektor jó része alapanyag-importőr, s így nagy az árfolyam-kitettségük. Fokozta a bajokat, hogy az ide tartozó több iparágat a válság kitörése előtt extraadókkal terhelték – a petrolkémiai cégek egy részét sújtotta és sújtja még mindig ez az intézkedés, a gyógyszeriparra pedig már a válságot megelőzően, 2007-ben extraadót terheltek, ami fennmaradt a krízis éveiben is.
Nem túl fényes a jövő
A szakértő elmondta: még az átlagnál jobban tejesítő vegyipar, s az azon belül is az egyik legsikeresebb hazai iparág, a gyógyszeripar helyzetét és egyben megítélését is elbizonytalaníthatják azok a megszorító intézkedések, amelyek a második Széll Kálmán Tervből és a konvergencia programban megfogalmazottakból következnek. Kárpáti Gábor utalt arra, hogy ez rárakódik a cégek működésének egyik legnagyobb akadályát jelentő bizonytalansági kockázatra, ami továbbra is jellemzi a reálgazdaságot.
Ezek az intézkedések tulajdonképpen kétélű fegyvert jelentenek: makrogazdasági szinten valóban a bizalom visszaszerzésének a célját szolgálják, ám mikroszintre lebontva az amúgy is nehéz helyzeten tovább ronthatnak. A szakértő példaként említette a gyógyszer-támogatási rendszer további szigorítását, amelynek negatív hatásai végiggyűrűznek a gyógyszerágazati szereplőin, kezdve a patikáktól, a nagykereskedőkőn át, egészen a gyártókig.
Így látja egy piaci szereplő
Miskucza Oktávián, a HSH-Chemie Kereskedelmi Szolgáltató Kft. ügyvezetője szerint a gyártói kapacitások leépítése is tapasztalható a vegyipari ágazatban, mégpedig mind a külföldi, mind a hazai tulajdonú cégek esetében; ám miközben a külföldi cégek számára opciót jelent a túlélésre az, hogy külföldre – akár Szlovákiába – telepítik át a termelést, addig sok magyar tulajdonú, elsősorban a kis- és középvállalat, köztük beszállítók is kénytelenek feladni, de legalábbis már annak határára értek.
A piaci szereplő szerint ma három fő területen a legkomolyabbak a problémák a magyar iparban, beleértve a vegyipart is. Egyrészt óriási a forráshiány, nagyon nehéz a cégeknek hitelhez jutniuk. A bankok még a korábbinál is óvatosabbá váltak, s nagyon visszafogják a hitelezést, melynek következtében azok a cégek is kénytelenek lehúzni a rolót, amelyek hitelből tudnának előrejutni.
Ezzel is összefügg a másik, az ágazatot is komolyan sújtó probléma, a lánctartozás, ami az utóbbi időben még a korábbinál is komolyabbá vált. Ma már szinte minden cég csúszik a fizetési határidőkkel, még a korábban időre fizető, és megbízható partnerként számon tartottak is.
A vegyiparban is egyre gyengül a műszaki színvonal, s a pénzszűkével magyarázható az is, hogy a kutatás-fejlesztés mind gyakrabban a minél olcsóbb előállítású technológia kimunkálását célozza, még azon az áron is, hogy a műszaki tartalom gyengül. Ugyanis így igyekeznek a visszaeső keresletet valamelyest ellensúlyozni az ágazat szereplői. Bár a jelenlegi nehéz helyzetnek nem ez az egyedüli oka, szerepet játszik benne a különadók terhe, illetve a k+f költségek különadóból történő levonását érintő, a cégek számára negatív irányú változás is, például a gyógyszeriparban.