Még halálosabb a szálló por, mint hittük

Légszennyezettséget sok minden okoz, ezek közül csak az egyik, de talán a legveszélyesebb a szálló por, azaz a 10 mikrométernél kisebb átmérőjű (PM10) részecskék. Az újabb kutatások nyomán, illetve a mérőműszerek fejlődésével ezen belül már a PM2.5, azaz a 2,5 mikrométernél kisebb részecskéket is külön kezelik. Ezek különösen nagy kockázatot jelentenek, mivel bebizonyosodott, hogy a nagyobb szennyező részecskékhez képest ezeket jóval kisebb hatékonysággal képesek kiszűrni az emberi szervezet védelmi rendszerei, így mélyebbre hatolnak a tüdőben, sőt fel is halmozódnak ott, hosszabb vagy rövidebb távon pedig súlyos, akár halálos egészségkárosodást is okozhatnak. A szálló por és az olyan súlyos légzőszervi megbetegedések kialakulásának kapcsolatát, mint az asztma, a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) vagy éppen a tüdőrák, számos kutatás bizonyította.

A PM2.5 részecskék – mivel átmérőjük nagyjából egy hajszál vastagságának 3 százaléka, és ezáltal tüdőn keresztül a véráramba is bejutnak – ezen kívül az érrendszert is károsíthatják, és a vérnyomást is növelik. Magasabb koncentrációjuk növeli a trombózis, a szívinfarktus, vagy az agyvérzés kockázatát is, ezáltal még számos ember életének idő előtti végét okozva. Arról már ne is beszéljünk, hogy a fejlődő gyermeki szervezeteknek sem tesz jót az apró részecskék belélegzése, a kisgyermekeknél különböző fejlődési rendellenességek gyakoribb előfordulásával is összekötötték a szálló por magasabb koncentrációját.

Ezeket a kockázatokat korábban is számos tanulmány kimutatta, de eddig azok, akik olyan helyeken éltek, ahol az egészségügyi határértékek alatt maradt a légszennyezettség mértéke, azok talán azt gondolhatták, őket ez a probléma kevésbé érinti.

Kis mennyiségben is halálos

A helyzet viszont az, hogy természetesen számít a légszennyezettség mértéke, azonban a PM2.5 részecskék már egészen kis koncentrációban is jelentősen emelik az idő előtti halálozás kockázatát. Ez egyértelműen kiderül egy múlt héten közölt, elszomorító eredményeket hozó kutatás eredményeiből. A Health Effects Institute kutatói évekre visszamenően vizsgálták meg 68,5 millió, a Medicare programban résztvevő amerikai egészségügyi adatait, és vetették ezeket össze lakhelyük légszennyezettségi értékeivel, elsősorban a PM2.5 részecskékre fókuszálva.

A kutatás abban is különleges volt, hogy nem elsősorban a légszennyezettség szempontjából hagyományosan az érdeklődés homlokterében álló nagyvárosokban és erősen iparosodott élőkre koncentrált, hanem kifejezetten a vidéki, kisvárosi elvileg kevésbé érintett népességre, és azon belül is elsősorban az idősebbekre koncentrált.

Az eredmények pedig elborzasztók. „Az egész országban egyértelműen megemelte a korai halál kockázatát a szennyezett levegőnek való kitettség, még akkor is, ha a légszennyezettség nagyon alacsony mértékű volt” – mondta Daniel S. Greenbaum, az eredményeket összegző tanulmány egyik szerzője.

Korábbi kutatások szerint a szálló por okozta betegségek nagyjából 20 ezer amerikai idő előtti halálát okozzák minden évben, ám a mostani kutatás ennél sötétebb képet fest. Adataik alapján a PM2.5 részecskék minden köbméterenként 10 mikrogrammnyi emelkedése 6-8 százalékkal növeli a korai halál kockázatát. Ráadásul az összefüggés ennél erősebb az alacsony, 10 mikrogramm alatti tartományban, tehát a (nyilván csak elméletben létező) teljesen tiszta levegőhöz képest már köbméterenként néhány mikrogramm is komoly egészségügyi kockázatot jelent.

Ez azért is különösen fontos, mert az Egyesült Államokban jelenleg éves átlagban 12 mikrogramm/köbméter (μg/m³) az egészségügyi határérték, és jelenleg arról zajlik a vita, hogy ezt lejjebb vigyék-e 10 μg/m³-re. A Health Effects Institute tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy ha 2006 és 2016 között 143,257 ember idő előtti halálát lehetett volna megelőzni, ha a határérték ezzel a bizonyos 2 μg/m³-rel alacsonyabb lett volna.

„Jelentős mennyiségű életet lehetne megmenteni, ha lejjebb vinnénk a PM2.5 szintet. Nagyon szignifikáns az összefüggés” – jelenti ki Francesca Dominici, a Harvard biostatisztika-professzora, a kutatás vezetője.

Hol a határ?

Ez azért is fontos, mert az Egyesült Államokban jelenleg is vita zajlik arról, hogy a határértéket 10 μg/m³-re csökkentsék. A szabályozó hatóságnak pedig kötelessége ötévente „felülvizsgálni” a témában született kutatási eredményeket. Az előző  ilyen felülvizsgálatra a Trump-érában került sor, és nem meglepő módon akkor a határérték meghagyása mellett döntött a környezetvédelmi hatóság (Environmental Protection Agency – EPA). Azzal, hogy a mostani kutatás a korábban nem igazán vizsgált területeken élőkre is adatokat szolgáltatott, lehetséges hogy lépéskényszerbe hozza az EPA-t. A hatóság szóvivője szerint a nyáron születhet az ügyben előzetes, 2023-ban pedig végleges döntés a határérték változatlanul hagyásáról vagy csökkentéséről.

Persze vannak más szempontok is. Az ipari érdekvédelmi szervezetek szerint a szálló por mennyisége, illetve általában a légszennyezettség is jelentősen csökkent az 1970-es évekhez képest, és a jelenlegi határértékek megfelelőek az emberek egészségének védelmére.

A legtöbb szakértő azt várja egyébként, hogy a Biden-kormányzat csökkenteni fogja a határértéket, csak az a kérdés, mennyivel. A WHO legújabb ajánlása már az 5 μg/m³ érték, de mint láthattuk, már a 10 μg/m³ is komoly hatással lenne az idős emberek várható élettartamára. Az ipari érdekvédelmi szervezetek képviselői utóbbit talán le tudnák nyelni, előbbit viszont már túlzásnak tartanák. „Ha túl szigorúak vagyunk, azzal gyakorlatilag megtiltunk bármiféle gazdasági fejlesztést az ország bizonyos részein” – mondja Jeffrey Holmstead, aki még a Bush-kormány idején volt az EPA tagja.

Siralmas a hazai helyzet

De mi a helyzet Magyarországon? Itthon nem kell azon aggódnunk, hogy 10 vagy 12 μg/m³ a határérték, ugyanis az Európai Unióban egységesen a jóval magasabb, 25 μg/m³-ot előíró szabályozás van érvényben. Ez már önmagában is elég nagy gond, azonban ennél is nagyobb probléma, hogy ugyan ezt az éves átlagra vonatkozó hatérértéknek ugyan sikerül alatta maradni az országban, rengeteg olyan nap van, amikor nagyon szennyezett a levegő az ország számos településén.

PM2.5-es részecskékre Magyaroszágon nincs napi határérték, ráadásul az egyébként is túlságosan ritkás mérőhálózatnak még mindig nem minden állomása méri ezeknek a PM10-esnél nehezebben detektálható részecskéknek a koncentrációját. Mivel azonban a kisebb és a nagyobb részecskék koncentrációja nagyjából együtt mozog, a PM10-es adatokból is jó közelítést lehet elérni. Utóbbinál a nap határérték – az éves átlagos 40 μg/m³-hoz képest – 50 μg/m³, ezt maximum 35 nap szabadna meghaladni egy évben.

Nos, ez nem sikerül Magyarországon, különösen télen van rengeteg olyan nap, amikor határértéket meghaladó a szennyezés, ha pedig óránként nézi valaki az adatokat, akkor többszörös túllépéseket is találhat. Ez ügyben tavaly már az Európai Bíróság is elmarasztalta hazánkat. Az indoklás szerint nem egyszerűen azért, mert nem megfelelő a levegő minősége, hanem azért is, mert a kormány nem is tesz meg mindent azért, hogy csökkenjen a levegő szennyezettsége.

„A környezetvédelem le van butítva, még külön minisztériuma sincsen” – mondja Szegő Judit környezetkutató, a Levegő Munkacsoport projektvezetője arról, miben is nyilvánul meg az, hogy Magyarország nem tesz eleget a probléma megoldásáért. „Több pénz és figyelem kellene a témának. Akciótervek vannak, ezek évekig készülnek, aztán semmi sem valósul meg belőlük. Az önkormányzatoknak pedig nagyobb szabadságot, több jogkört kellene kapniuk. Ehelyett mit látunk? Az elmúlt években a levegővédelmi hatóságok is a járásokhoz kerültek, így az ilyen ügyekben illetékes hatóság a megyényi területért felelős járási hivatal – ez azt jelenti, hogy egy-két ember foglalkozik az ügyekkel.”

Kicsi a PM, de mérgező is

Márpedig kellene foglalkozni a kérdéssel. Európai statisztikák Magyarországra vetített eredményei alapján évente 13 ezer honfitársunk hal meg idő előtt a levegőben szálló PM2.5 részecskék miatt. Ez már önmagában hatalmas szám, ám ennél valójában rosszabb a helyzet. Az általános európai statisztika ugyanis nem veszi figyelembe, hogy hazánkban nem egyszerűen sok apró, káros részecske van a levegőben, hanem ezek egy része bizony mérgező is.

„A Pannon Egyetem a közreműködésünkkel tavaly elkészült tanulmánya kimutatta, hogy Magyarországon és Romániában – és feltehetően a régió többi országában is – a szálló por részecskéinek akár 5 százaléka is hulladékégetésből származik. Ez nem tűnik soknak, ám ennek az 5 százaléknak az egészségkárosító hatása akár több százszor akkora is lehet, mint a fennmaradó 95 százaléknak” – magyarázza Szegő Judit.

Ezek a mérgező részecskék műanyaghulladékok, autógumik, háztartási hulladék, ragasztóval és festékanyagokkal teli bútorlapok, ablakkeretek és más, tüzelésre nem alkalmas anyagok elégetésekor keletkeznek.

„Országos reprezentatív felmérésünkből az derült ki, hogy Magyarországon nagyjából minden harmadik ember legalább időnként eléget hulladékot – osztja meg Szegő Judit. – Közülük azonban mindössze 15 százalék az, aki szükségből teszi mindezt, mert nincsen pénze tűzifára. Jóval többeknél az ismerethiány és a nemtörődömség az ok.”

A projektvezető szerint a most futó programokra szánt pénz is elég lenne, hogy az a bizonyos 15 százalék szociális alapon jusson megfelelő minőségű tűzifához. A többieket pedig informálni kéne arról, hogy maguk és családjuk életét is veszélyeztetik, ha szemetet, vagy fából készült, de súlyosan mérgező anyagokat tartalmazó tárgyakat égetnek el. Végső esetben pedig ellenőrizni és büntetni is kellene, mert hiába jár már most is akár 300 ezer forintos bírság a hulladékégetésért, ha nagyon kicsi az esély a lebukásra.

Amíg pedig nem történik drasztikus változás a légszennyezettség területén, addig rengeteg magyar fog meghalni idő előtt. Mivel a 13 ezres becslésben még nincsenek benne a hulladékégetés további káros hatásai, így ez a szám biztosan alatta van a valós értéknek. Ha pedig figyelembe vesszük az amerikai kutatás eredményeit is, akkor sajnos azt is ki kell mondanunk, hogy ehhez a számhoz még biztosan több ezres nagyságrendben kell hozzáadnunk, ha reálisan akarjuk megbecsülni, hány magyar ember hal meg évente idejekorán a légszennyezettség következtében.