Forrás: Instagram/Al Ghaoui Hesna

„A magyar közélet polarizációja mindent felemészt” – jelentette ki az ismert külpolitikai újságíró,  a Magyar Televízió egykori riportere a Magyar Narancsnak adott interjúban. Arra biztatott mindenkit, hogy próbáljon árnyaltabban gondolkozni.

„Eltűntek a színek a gondolkodásból, bármilyen ügyben kizárólag kétféle vélemény létezik, fekete és fehér. Aki egy kicsit is árnyaltabban alkot véleményt, azt mindkét csoportból kitaszítják.”

Véleménybuborékba zárva

Al Ghaoui Hesna szerint hiba, ha önmagunkat cenzúrázzuk azáltal, hogy elzárkózunk más vélemények elől.

„Észre sem vesszük, hogy egyfajta véleménybuborékba zárjuk magunkat, amire az algoritmusok is rájátszanak – a Google, a Facebook olyan tartalmakat dob elénk, ami egyezik a világnézetünkkel.”

Soros az óvodában

Szerinte a félelemmel való manipuláció, ami Magyarországon és a világon zajlik, évszázadok óta az egyik leghatásosabb befolyásolási eszköz. Ma azonban ez – az internetnek és a közösségi oldalaknak köszönhetően – sokkal erősebben és alattomosabban hat ránk, mint korábban. Például a menekültválság kapcsán elképesztő mértékben lettek összemosva az olyan alapfogalmak, mint a menekült, a migráns és a bevándorló.

„A gyerekeinkre is sokkal jobban kellene figyelnünk, hogy milyen ingerek érik őket, mert amikor már az óvodában is Soros Györgyről beszélgetnek a kicsik, az rettentő szomorú.”

Fásult társadalom

Úgy véli, hogy a többség tud a manipulációról, de belefáradt abba, hogy védekezni akarjon ellene. „Hihetetlen lelki fásultság van az emberekben” – fűzte hozzá.

Felidézte azt is, hogy mennyire kiszolgáltatottnak érezte magát, amikor egy forgatás során, egy társadalompszichológiai kísérlet keretében rosszullétet színlelt világvárosok forgalmas részein. Volt, hogy tíz emberből nyolc továbbment, San Franciscóban pedig turisták szelfiztek mellette, miközben "ájultan" feküdt a földön.

„Azt mondják, az emberek ott szinte második bőrt növesztettek, tudatosan leépítették magukban az empátiát a rengeteg inger hatására és a sok nyomorúság láttán. Ez az, amitől leginkább félek, és féltem a gyerekeimet is. Magyarország is afelé tart, hogy az emberek elnyomják magukban az együttérzést, felszámolják azokat a hidakat, amelyek kapcsolódásként szolgálnak a másik emberhez, és megadják a közösséghez tartozás elengedhetetlenül fontos érzését. Amikor valaki fél, elkezdi  körülbástyázni magát, kizárja a szerinte veszélyes ingereket, de ezzel saját magát is bezárja. Az izoláció pedig a lehető legrosszabb irány.”