Egy kulturális élmény “beárazása” mindig nehéz kérdés, ugyanis a legkülönfélébb szempontokat kell figyelembe venni a piaci kereslettől kezdve a célcsoport összetételén át a fizetőképességéig. Vannak olyan szolgáltatók, amelyek nem hagyományos finanszírozási modellben gondolkodnak, hanem új lehetőségeket keresnek, például közösségi finanszírozás útján próbálnak támogatást szerezni egy-egy projekthez. A szintén a Klasszis Média Lapcsoporthoz tartozó Mfor cikke két közelmúltbeli sikeres projektet és egy harmadik, jelenleg is zajló próbálkozást mutat be.
A magyar fotográfusokat tömörítő Pictorial Collective csapata a Petőfi utcák népe című fotókiállításuk album formájában való megjelentetéséhez gyűjtött pénzt a Brancs Közösség oldalán - derül ki az Mfor cikkéből. Az alkotók eredetileg 3,5 millió forint elérését tűzték ki célul, de a kampány végül közel 5,1 millió forintos bevételt hozott. A cikkben megszólal a projektben résztvevő egyik fotós, Bődey János is, aki szerint az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy kitalálják, mely platformokon és hogyan lehet elérni a célközönséget.
Közösségi adakozás segítette a Deim Pál neoavantgárd művész egyik művéből való szobor elkészítését is Szentendrén. A művész születésének 90. évfordulója alkalmából állított szobor elemeinek gyártását, összeállítását, felállítását és állagmegóvásának összköltségét körülbelül 8 millió forintra becsülték a szakemberek. Közösségi gyűjtéssel végül több mint 6 millió forintot sikerült összeszedni.
Amint az a cikkből kiderül: a Godot Intézet is a hazai útkeresők közé tartozik. Kísérleti jelleggel idén április 3-tól vezették be a Prix Libre belépődíj modellt, ami Franciaországban már bevált mikrofinanszírozási gyakorlat. Lényege, hogy a vevő egy áruért vagy szolgáltatásért nem a piaci árat fizeti, hanem egy általa méltányosnak vélt összeget. Az Mfor érdeklődésére Laczkovich Borbála, a Godot Kortárs Művészeti Intézet művészeti vezetője elmondta: kezdeményezésük legfőbb célja, hogy proaktivitásra sarkallják a látogatókat, akik lehetőségeiket mérlegelve maguk dönthetnek róla, mennyit hajlandók a kultúrába “beletenni”.