Milyen a valóban jó élet? Nem biztos, hogy boldog, és biztos, hogy nem könnyű

Ha azt mondjuk, "jó élet", többségünk első körben valószínűleg boldog családra, kertes házra, kutyára, cicára, anyagi biztonságra és évi két tengerparti vakációra asszociál. Egy új kutatás szerint viszont amire vágyunk, az valójában nem ez a kellemes sztereotípia: sokkal fontosabb, hogy az életünkben legyenek váratlan fordulatok, akkor is, ha azok nem mind örömteli fejlemények. A vizsgálat eredményeiről a Wall Street Journal számolt be.

Hogy milyen a jó élet, arra az ókori görög filozófusok kétféle választ kínáltak. Az egy szerint akkor lesz jó az élet, ha hedonista, vagyis fájdalommentes, és tele van hétköznapi élvezetekkel: nyugodt, biztonságos és derűs. A másik megoldásuk a jó életre az eudaimonia. Ebben az esetben az erények gyakorlása, a tudatosság és a jelentőségteljesség az, ami az átlagos fölé emeli az életünket. A Middlebury College és a University of Virginia tudósai azonban vizsgálatuk után úgy látják, valójában a fenti kettő közül egyik sem igaz: a "pszichológiai gazdaság" az a tényező, amitől az élet jó lehet, és ezt az átlagember is így érzi.

Kibontva: a jó élet az, ami érdekes, változatos és meglepő, akkor is, ha ezen meglepetések között nem mindegyik kellemes. Sőt, azon tényezők közül, melyek hatására egy élet pszichológiailag gazdag (tehát "jó") lehet, több éppen, hogy csökkenti a hétköznapi értelemben vett boldogságérzetet. Egyszerűen fogalmazva, a boldog - most: hedonista - élet dögunalmas is lehet, míg a kalandok, felfedezések és krízissel teli időszakok fájdalmasak lehetnek, viszont mindig érdekesek. A pszichológiailag gazdag élet pedig gyakran kilóg az eudaimoniai boldogságkategóriából is, mert miközben a különböző, váratlan helyzetekre reagálunk, sok esetben messzire tévedhetünk az eredeti - tegyük fel, hogy - erényes, tudatos énünktől.

A Middlebury College filozófusa, Lorraine Besser és a University of Virginia pszichológusa, Shigehiro Oishi a nagyon testhezálló Philosophical Psychology című folyóiratban közölték felmérésük eredményeit, mely szerint tehát a pszichológiai gazdagság nem csak a kutatók feltételezése, hanem a kutatásban részt vett válaszadók szerint is a jó élet valódi feltétele.

Hogy képet kapjanak az emberek véleményéről, csapatukkal együtt több mint háromezer embert vontak be a vizsgálatba kilenc országban. A kutatók egy 15 tételes listát adtak a résztvevőknek, mely olyan jelzőkből állt, mint például "kellemes", "jelentőségteljes" vagy "érdekes", és így tovább. Ez után egyszerűen megkérték őket, válasszák ki, mely írja le legjobban szerintük a jó életet. A válaszok kiértékelése után Besser és Oishi arra jutott, hogy bár a válaszadók szerint a boldog és a jelentőségteljes jelzők valóban leírják a jó életet, ezen túl a pszichológiai gazdagság is fontos nekik a "jósághoz". Sőt, egymástól elétrő kultúrákban is átlagosan 10-15 százaléknyi volt azon válaszadók aránya, akik azt mondták: ha választaniuk kellene, a pszichológiailag gazdag élet mellett döntetének a boldog vagy jelentőségteljes kárára.

A kísérlet második felvonásában a kutatók máshogy tették fel a kérdést. Ahelyett, hogy arra kérték volna az embereket, hogy válasszanak a jóélet-típusok között, azt kérdezték, mit bántak meg a legjobban a saját életük során. Azokat a döntéseket, melyektől az életük kevésbé boldog lett vagy azokat, melyektől kevésbé jelentőségteljes? Vagy azokat a döntéseket, melyek hatására elszalaszottak egy érdekes és meglepő élményt? A válasz mérlegelése után az alanyok még nagyobb valószínűséggel döntöttek úgy, hogy ha visszamehetnének az időben, az érdekes, meglepő élmény átélése mellett döntenének a megszokott, biztonságos élmény választása helyett. Az USA-ban, illetve Dél-Koreában élő válaszadók között ez az arány már 30 százalékos volt.

A pszichológiailag gazdag élet iránti vágy nem csupán az unaloműzés miatt gyökerezhet az emberben. A váratlan fordulatoknak - ha mégoly tragikusak is - ugyanis óriási transzformatív ereje lehet. Kifordíthatják a sarkaiból a világunkat, és olyan reakciókra kényszeríthetnek bennünket, melyekről nem is képzeltük, hogy képesek lehetünk rá. Ez a hatás pedig túlmutat mindenen, ami a hedonista vagy eudaimonikus kategóriába belefér.

(Wall Street Journal)