Oszmán hagyaték
Az Afrikán kívüli arab területek jelentős részét 100 évvel ezelőtt még az ottomán avagy oszmán török birodalom tartotta megszállva. Ugyanaz az oszmán birodalom, amelyik fénykorában minket is megszállt 150 évre. A 20. század elejére azonban már csak árnyéka volt önmagának, hódításaiból már csak ezek az arab területek maradtak meg.
1915-ben Törökország belépett a világháborúba a központi hatalmak, vagyis Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és Bulgária oldalán. Ez részéről nagyjából ugyanolyan szamárság volt, mint a mi részünkről: nyerni nem lehetett vele katonai győzelem esetén sem, bukni viszont annál többet. Mindkét esetben egy-egy soknemzetiségű alakulat vívta haláltusáját.
A konc
Az ellenfél, vagyis az Antant mindjárt az ellenségeskedés kezdetétől terveket szövögetett, hogyan ossza fel az oszmán területeket. A kor szuperhatalmai a Brit Birodalom és Franciaország voltak, de a velük szövetséges oroszok is igen tekintélyes erőt képviseltek. Mindhármuknak fájt a foga a konc egy-egy darabjára, így le is ültek a térkép mellé osztozkodni.
Az oroszok számára a Földközi-tenger és a Fekete-tenger közti átjáró, a Boszporusz volt a lényeg, hogy szabadon hajózhassanak, ezért ők elsősorban ezt a területet akarták. Már több száz éve fájt rá a foguk, de a többi hatalom sosem engedte oda őket, nehogy túl nagy legyen a befolyásuk. Emellett még a mai Törökország akkor Örményországnak nevezett északkeleti részét is maguknak szánták.
Az angolok és a franciák ezzel szemben a déli területeket osztották fel, mégpedig úgy, hogy a franciák kapják ezen belül az északi sávot, a britek a délit. Az Arab-félszigeten lévő oszmán területek pedig Szaúd-Arábiához kerültek. A brit-francia felosztást határozta meg ez a bizonyos Sykes-Picot egyezmény, amely korábban nem létező, értelmetlen határokat húzott a területen.
Fütyültek a népekre
A nemzetiségi elvet (kurd-arab határvonal) ugyanúgy nem vették figyelembe, mint a vallási (síita-szunnita) törésvonalat, hanem úgy húzták a vonalakat, hogy végül négy országba is jutottak kurdok, miközben önálló államuk nem lett, Szíriába és Irakba pedig egyaránt kerültek síita és szunnita területek a kurdok mellé. A tűzfészek előállt, csoda, hogy csak 100 év után robbant egy hatalmasat.
|
| A nemzetiségi és vallási viszonyok a területen: zölddel jelölve a síita, sárgával a szunnita, pirossal a kurd területek |
A szerződést titokban tartották, először 1917-ben szellőztette meg a Pravda, amikor az Orosz Birodalmat már elnyelte a forradalom, az utódállam Szovjetunió lényegében a vesztes oldalra került, így értelemszerűen kikerült a Sykes-Picot egyezményből is. A neki szánt területek a kialakuló modern Törökországnál maradtak, amiben az is szerepet játszott, hogy a törökök az első rájuk kényszerített békeszerződés után még jó két évig harcoltak Kemál Atatürk vezetésével, hogy kisebb legyen a csonkítás, és ezt el is érték.
Elnyomás tartotta fenn
Ezzel viszont elbukott az Antant azon terve, hogy önálló kurd állam jöhessen létre, igaz, hogy eleve egy korlátozott állam lett volna: a Szíriához és Irakhoz csatolt kurd területeket nem akarták hozzácsatolni. Maradt végül az a kaotikus megoldás, ami így is elképesztően sokáig állt fenn, igaz, hogy lényegében csak gyarmatosítással, majd diktatúrákkal lehetett fenntartani. A diktatúrák azonban megdőltek: az irakit maga Amerika döntötte meg, a szíriait már a nép maga próbálta, pontosabban a szunnita rész nem kért Aszad síita hatalmából.
Irakban Amerika is azt a hibás politikát támogatta, hogy a síita többség domináljon, a szunnitáknak viszont elegük lett, és az Iszlám Állam karjaiba menekültek. Ugyanígy szerezték meg a szélsőségesek Szíria szunnita területeit.
Az új szerződés
Milyen lehetne ezek után az új békeszerződés? Törökország és Irán intakt államok, azokhoz hozzányúlni nem lehet, így az ottani kurdoknak továbbra sem jut saját haza. A szíriai és az iraki kurdok viszont lényegében már ki is vívták függetlenségüket, őket visszakényszeríteni valamilyen vegyes országba ugyanolyan hiba lenne, mint 100 éve, és ezt ők már nem is fogják hagyni.
|
| A terület ésszerű felosztása, balról jobbra: alavita állam, szunnita állam, Kurdisztán, síita Irak |
Szíria síita részei, az alaviták jól elvannak Aszaddal, Irak síita többségi része is jól érzi magát, nagy barátságban Iránnal. Maradtak a két (volt) ország szunnitái, most itt az ideje, hogy ők is önálló államot kapjanak, ehhez persze az Iszlám Államot el kell űzni a területükről. Az országépítés nehéz lesz, sokáig szükség lesz nemzetközi békefenntartó erőkre. Ha sikerül mindezt összehozni, nyugalmasabb 100 év köszönthet a környékre, mint az előző volt.
