Országokat gyártottak
Az első világháború folyamán, vagyis pontosan 100 éve kezdtek érlelődni azok a gondolatok, hogy új, időnként vonalzóval húzott határokkal rendelkező országokat hozzanak létre, melyek népeket vágnak ketté, ugyanakkor egymással együtt élni nem tudó népeket zárnak össze. A háború végével aztán sajnos a gyakorlatban is megtörtént ez, de a történelem utólag benyújtja a számlát.
Európában két példa volt erre: Csehszlovákia (békésen szétváltak) és Jugoszlávia, amely borzalmas háborúval bomlott fel a 90-es években. Az új határok a régi belsők lettek, melyeket még sok helyen Tito húzott, így nem volt nemzetközi legitimitása, a nagyhatalmak mégis ragaszkodtak hozzájuk.
A Közel-kelet
A többi ilyen kreált állam a Közel-Keleten található, közülük a nagyobbak: Irak, Szíria, Jordánia. Pedig nem léteztek sem szírek, sem irakiak, jordánok: ezek mind azóta kreált népnevek. Voltak síita és szunnita arabok, kurdok, drúzok, alaviták, asszírek és persze törökök, miután az egész terület az oszmán birodalomból szabadult fel.
A területet aztán a franciák és az angolok uralták, majd a 2. világháború után kiszorultak onnan, és az országok ebben a formában nyerték el függetlenségüket. Az új országok többsége nem is lett működőképes, ezért idővel a némelyikben kemény diktatúrák alakultak ki, így lehetett őket egyben tartani. Ide sorolható még az afrikai Líbia, melyet már az első világháború előtt létrehoztak az olasz gyarmatosítók három korábbi oszmán tartományból, és ugyanolyan természetellenes képződmény volt, mint a közel-keleti államalakulatok. Az olaszok távozása után ott is bizonytalan hatalmi helyzet, végül Kadhafi brutális diktatúrája következett.
Szétestek
Az iraki diktátor, Szaddam Husszein túl messzire ment, és 1990-ben lenyelte Kuvaitot (amely egyébként ugyancsak első világháborús termék). A kis országot felszabadították, de Szaddam vidáman uralkodott tovább Irakban, miközben népirtást is elkövetett a kurdok ellen. Végül Amerika megunta, és 2003-ban katonai erővel megdöntötte hatalmát. Kadhafi országlásának az arab tavasz vetett véget NATO segítséggel, és a szíriai Aszadot is elsöpörték volna, de a nemzetközi közösség elbizonytalanodott, így azóta is tart a polgárháború.
A három összetákolt ország: Líbia, Irak és Szíria azóta szétszakadt az etnikai-vallási törésvonalak mentén, így polgárháborús, élhetetlen helyekké váltak, ugyanakkor belső határok nem lévén, nem tudtak úgy szétválni, mint Jugoszlávia vagy a Szovjetunió. A nagyhatalmak mindenáron a régi határokhoz ragaszkodtak, így aztán a patthelyzetben még az Iszlám Állam is megjelent. Középkori, brutális szervezet, amely elől a lakosok milliói menekülnek életükért, először csak Törökországba, de most már megindultak Európa szíve, az Ígéret Földje, Németország felé is. Így most itt a menekültválság a nyakunkon. Ha nem sikerül az adott területeken élhető körülményeket teremteni, akkor ez nem is fog megváltozni, mindenki eljön, az utolsó lekapcsolja a villanyt.
Kemény feladat
Márpedig nem kevés emberről van szó. Az 1. világháború végén gyéren lakott volt ez a terület, de az utóbbi időben lezajlott a népességrobbanás, Szíriának 22, Iraknak 35 millió polgára van (volt a háború előtt). Nyilvánvaló, hogy ennyi embert sem magára hagyni, sem Európába telepíteni nem lehet. A világ, a nagyhatalmak nem kerülhetik el, hogy megszervezzék a békefenntartást az adott területeken. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyelőre Oroszország és Kína miatt nem tud lépni.
Ha viszont végre lépni fog a világ, meg is lehetne fontolni, hogy ne ragaszkodjanak a 100 éve húzott rossz határokhoz, hisz azok a problémákat újratermelik. Ha csak a síiták, a szunniták és a kurdok külön országot kapnának, már nagy előrelépést lehetne tenni. Egyfajta békekonferenciát lehetne szervezni, a vitatott területeken népszavazást lehetne tartani, ez Sopronnál is bevált. Békefenntartásra biztos jó ideig szükség lenne még, de amint a volt Jugoszlávia esetében is láthatjuk, jobb a helyzet, ha nincsenek ősellenségek egy országba zárva.
