2022-ben minden jel szerint tovább folytatódik az intenzív és elkeseredett vetélkedés a vezető atomhatalmak között.  Noha a tavaly nyári genfi csúcs óta a színfalak mögött az amerikai és orosz diplomaták konstruktív, bár törékeny tárgyalásokat folytatnak a nukleáris fegyvereket érintő „stratégiai stabilitás” témájában, Washington és Peking között ezek még csak idén kezdődhetnek – már ha egyáltalán lesz belőle valami.

A 2018 februárjában bemutatott 74 oldalas amerikai nukleáris doktrínából („Nuclear Posture Review”) kiderül, hogy Washington atomfegyverrel válaszolhat az Egyesült Államok és szövetségesei ellen esetlegesen intézett olyan nagyobb támadásokra is, amelyeket nem atomfegyverekkel követnek el.

Eltapossák, aki útban van

Az új doktrína kidolgozása jelenleg zajlik, a tervek szerint az idei év elején hozzák nyilvánosságra és minden jel szerint ez sem a visszafogottságáról lesz nevezetes. 

Történt pedig, hogy 9 hónapos ténykedés után a Pentagon tavaly októberben eltávolította azt a Leonor Tomero helyettes államtitkárt, aki az új doktrínában a nukleáris visszafogottság mellett szállt síkra.  A törvényhozás tagjai erről csak utólag értesültek, mint ahogyan arról is, hogy a Pentagon még Tomero pozícióját is felszámolta. 

Az amerikai-kínai viszony

A két állam között teljes-spektrumú, stratégiai vetélkedés alakult ki, amely hasonlatos a tengeri szupremáciáját őrző London és a feltörekvő Berlin konfliktusához az 1910-es években.  Az időközi választásra készülő, törzsi mentalitásba beszorult republikánusok és demokraták mára csak egyetlen dologban értenek egyet: kemény kurzust kell folytatni Kínával szemben.  Kína démonizálása lehetővé teszi az amerikai politikai osztály számára, hogy számos társadalmi, gazdasági és közegészségügyi válságjelenségeiért Pekinget tegye felelőssé, miközben azokért nagyon is Washington a felelős.

A kapcsolat már az év elején feszülten indul, mivel az USA nem küld kormányzati tisztviselőket a februári Pekingi Téli Olimpiára – amely bojkotthoz azóta csatlakozott az Egyesült Királyság, Ausztrália és Japán.

Eközben Hszi Csin-ping elnök tovább akarja koncentrálni hatalmát az októberben sorra kerülő – és csupán 5 évenként megtartott – kommunista pártkongresszuson.  Hszi széleskörű - de nem abszolút – ellenőrzést gyakorol a párt fölött és szüksége van a Li Ko-csiang miniszterelnök körüli szárny támogatására is.  A gazdasági mutatók folyamatosan rosszabbodnak, és a politikai rendszer stabilitása szempontjából figyelmeztető jelként fogható fel az is, hogy Hszi elnök 2 éve nem hagyta el Kínát.

A világ számára ugyanakkor pozitívnak tekinthető, hogy az őszi kongresszus előtt Peking minden bizonnyal nem próbálkozik Tajvan lerohanásával.

Idén tovább folytatódik az USA kampánya, amelynek keretében próbálja elizolálni a kínai technológiai cégeket a világban, egyben megakadályozni, hogy kínai vállalatok csúcstechnológiás amerikai hardware-hez jussanak hozzá.

Az Egyesült Államok

Biden elnök és Harris alelnök népszerűsége folyamatosan morzsolódik le, miközben a demokrata párt élesen megosztott.  A közelmúltban lezajlott kormányzói választások a republikánusok sikereit hozták el.  Biden megrendült belföldi pozíciója tovább erősíti azon kételyeket a világban, amelyek liberális rend jövőjével kapcsolatban az elmúlt évtizedben kialakultak. 

Az amerikai belpolitikai dinamika Európa számára is figyelmeztető jel: míg a demokraták 63 százaléka szerint külpolitikai prioritásnak kell lennie a szövetségesi viszony erősítése, addig ezzel a republikánusoknak csak 44 százaléka ért egyet.

Európai Unió

Párizs vette át január 1-től az Európai Tanács soros elnöki pozícióját.  A főbb francia prioritások közé tartozik a Stabilitási Paktum reformja, az EU katonai képességeinek és az Unió határainak erősítése. A német pénzügyminisztériumot felügyelő, liberális FDP már nem ragaszkodik annyira a nagyobb adóssággal küzdő déli államokat érzékenyen érintő költségvetési szigorhoz – márpedig a Stabilitási Paktum rugalmasabbá tétele geopolitikai szempontból, valamint az uniós együttműködés jövőjét illetően is jó hír.

Macron elnök személyes szívügye a Schengeni övezet reformja és egy nagyszabású fejlesztési terv megindítása Afrika felé – ahol a franciák tavaly csattanós pofonokat kaptak Malitól kezdve Algériáig. Az EU jövője szempontjából sorsdöntő francia elnökválasztást áprilisban tartják. A felmérések azt igazolják, hogy a jogosultak 45 százaléka euroszkeptikus jelölteket pártol.

Az idei év kritikus lesz az európai jogállamiság szempontjából, mert kemény választások várnak az olyan illiberális vezetőkre, mint Orbán Viktor, a lengyel Jaroslaw Kaczynski és a szlovén Janez Jansa.  Napjainkra mindhármuk sorsa oly mértékben bizonytalanná vált, amire évek óta nem volt példa.  Ily módon lehetséges, hogy újra kell majd rajzolni a politikai térképeket.

Oroszország

A Kreml újjáélesztette és folyamatosan erősíti az „Orosz világ” névre hallgató ideológiát, amely minden orosz etnikumú ember védelmét célozza meg.  Moszkva ezzel összefüggésben is követeléseket fogalmaz meg Ukrajna és Kazahsztán felé.

Az orosz információs hadviselés térségünkben – beleéértve hazánkat és Szerbiát – erőteljesen támogatja az etno-nacionalista és a vallásos-tradicionalista narratívát, egyben az euroatlanti intézmények elleni bizalmatlanság erősítését.  A Valerij Geraszimov orosz vezérkari főnök által kidolgozott hibrid hadviselés Belgrád és Budapest esetében sikeresen működik. Ennek mára egyik legfőbb eleme lett a „stratégiai korrupció”, vagyis fegyverként használni a rendszerszintű korrupciót a célállamok főbb pártjainak befolyásolására, kialakítva egy korrupt pártállamot.

A Kreml ura az utóbbi időszakban csapatokat vont össze Ukrajna határán és közben aktiválta beépített emberét Bosznia-Hercegovinában, hogy egy második front megnyitásával onnan is fenyegesse a Nyugatot a térség felrobbantásával.  Ebbe a robbanásveszélyes játszmába elképesztő módon a magyar kormány is beszállt – kiváltva a szarajevói USA nagykövetség éles hangú figyelmeztetését.

Mindeközben a NATO és Oroszország között, Ukrajna kapcsán kialakult vita éppen úgy egy emberöltőre határozhatja majd meg az európai biztonság keretrendszerét, ahogyan a Hidegháború végeztével hozott döntések is évtizedekre szóltak.

Globális járványok

Az elmúlt évtizedekben a globális népesség és a környezetszennyező iparágak robbanásszerű növekedése komoly terhelés alá helyezte a természet ökoszisztémáját.  Ezzel lecsökkent annak kapacitása az önszabályozásra, védelmi vonalai megrendültek, lehetővé téve a globális járványok könnyebb kialakulását.  Csupán az elmúlt években az emberiség a MERS, az Ebola, a Zika, a SARS és a H1N1 járványokkal szembesült.

Aztán jött a COVID-19, megrendítve teljes iparágakat és beszállítói láncokat.  Ez a stresszhelyzet várhatóan idén is fennmarad.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)