Az amerikai elnökválasztás, a koronavírus-járvány és a gazdasági recesszió közepette a Nyugat egykedvűen vette tudomásul a Nagorno-Karabah birtoklásáért folyó háborút a Dél-Kaukázusban. Holott ez bizonyíték volt arra, hogy a katonai erőszak továbbra is eszköze a hatalmi politikának – pontosabban fogalmazva egyre inkább reneszánszát éli. A nemzetközi jog által tiltott erőszak a papíron szépen mutat, de ebben az esetben teljesen értéktelennek bizonyult.
Forrósodó Közép-Ázsia
Az elmúlt években több elemzés is foglalkozott Kína és Oroszország vetélkedésével és kényes kiegyezésével Közép-Ázsiában. Tádzsikisztánban például mind Peking, mind Moszkva katonai bázist tart fenn. De az örökké nyughatatlan Erdogan török elnök az elmúlt pár hónapban ebben a térségben is frontot nyitott, amelyet Moszkva nem nézhet tétlenül.
Európában fel se figyeltek arra a tényre, hogy Ankara az elmúlt időszakban Közép-Ázsia két legnagyobb államával, Kazahsztánnal és Üzbegisztánnal is katonai együttműködési szerződést kötött, ami nyílt kihívás a Kreml számára. Kazahsztán esetében a szerződés magában foglalja a hadiipar együttműködését, hírszerzési információk cseréjét és közös hadgyakorlatokat. Üzbegisztán hasonló megállapodást kötött október végén a török védelmi miniszter látogatása alkalmával. Árulkodó, hogy a látogatás alatt megvitatásra került egy „Turáni Hadsereg” esetleges megalapítása a türk országok – Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Törökország és Üzbegisztán – által.
Ezen politikai és katonai mozgások hazánk számára sem érdektelenek, hiszen Budapest 2018 ősze óta megfigyelői státusszal rendelkezik a Türk Tanácsban, és tavaly ősszel fővárosunkban nyitották meg a Tanács európai képviseletét.
Orosz revansista megnyilvánulások
Az még nem világos, hogy a török behatolás váltotta-e ki az orosz reakciókat, de az elmúlt két hétben két moszkvai törvényhozó is megkérdőjelezte Kazahsztán területi épségét. Nem kell tartaniuk emiatt szibériai száműzetéstől, hiszen ezzel csupán visszhangozták Putyin elnök 2014-es megjegyzését, miszerint „a kazahoknak soha nem volt államiságuk” az 1991-es szovjet összeomlást megelőzően.
Vjacseszlav Nyikonov, az orosz törvényhozás alsóháza (Duma) oktatási és tudományos bizottságának vezetője december 10-én egy televíziós műsorban leszögezte, hogy amikor a Szovjetuniót létrehozták, „Kazahsztán egyszerűen nem is létezett országként, északi területei pedig gyakorlatilag néptelenek voltak”. Hozzátette: „a déli területeket a Szovjetunió adta ajándékként a kazahoknak”.
Másnap az orosz Patrióta mozgalom egy aktivistája transzparenst lógatott ki a moszkvai Kazah Nagykövetség bejáratára ezzel a felirattal: „Észak-Kazahsztán orosz föld”.
December 13-án egy másik országgyűlési képviselő, Jevgenyij Fedorov fejezte ki egyetértését Nyikonov álláspontjával, hozzátéve: a kazah területek „nagy ajándékok voltak Oroszországtól”. Kazahsztán külügyi államtitkára bekérette az orosz ügyvivőt, és országának „zavarodottságát” fejezte ki Nyikonov véleménye kapcsán. A kazah külügyminisztérium közleményt adott ki: ebben „provokatív támadásról” írnak, amely „komoly károkat okoz” Moszkva és Nur-Szultan kapcsolataiban.
A kazah törvényhozás egyik képviselője nem minden él nélkül szögezte le az incidens kapcsán: „Oroszország óriási, és nincsen szüksége újabb területekre.” Hozzátette, hogy évente orosz falvak ezrei válnak néptelenné.
Ahogy már fentebb említettük, Putyin elnök 2014-ben – alig pár hónappal a Krím elfoglalása után – emelte ki, hogy az első kazah elnök, Nurszultan Nazarbajev „létrehozott egy államot egy olyan területen, ahol soha nem létezett állam”.
Mély történelmi sebek
December 14-én a Duma eurázsiai integrációjáért felelős bizottság helyettes vezetője próbálta a lenyugtatni a kedélyeket, kijelentve, hogy: „Oroszország elismeri Kazahsztán szuverenitását jelenlegi határain belül… számunkra Kazahsztán egy baráti állam, amellyel több megállapodást és szerződést is aláírtunk”. Mindezen kármentő szavak nem feledtetik a tényt, hogy 30 évvel a kazah függetlenség kikiáltása után befolyásos orosz politikusok kérdőjelezik meg sorozatosan a 2,724,900 négyzetkilométeres Kazahsztán függetlenségét.
Márpedig a világ kilencedik legnagyobb területű országában mély sebeket tépnek föl a moszkvai üzenetek. A szovjet uralom ugyanis nem kis döccenőkkel konszolidálta magát a kazah területeken. Az 1921-22-es éhínség idején milliónyi kazah halt éhen. A szovjetek elnyomták a hagyományos elitet, az 1920-as évek végén és az 1930-as években erőszakkal kollektivizáltak, tömeges éhezést és nyugtalanságot váltva ki ezzel.
1926 és 1939 között a kazah lakosság 22 százalékkal csökkent az éhezés, az erőszak és a kivándorlás miatt. Az 1930-as években sok kazah értelmiségit végeztek ki, részint az általános elnyomás részeként, részint a kazah öntudat és kultúra módszeres elnyomása céljából.
170 ezer ember jelentkezett az Európai Unió versenyvizsgájára, az EPSO szervezésében, amellyel később az EU szerveinél dolgozhatnak. 
