|
| Jubileumi fényfestés a Reichstag épületén. Fotó: EPA/Rainer Jensen |
Történelmi múlt
Németország története sok tekintetben eltér a többi nyugat-európai országétól, akik már gyarmattartó birodalmak lettek, amikor az első modern értelemben vett német állam létrejött 1871-ben. Akkor viszont gyorsan be akart pótolni mindent, ő is imperialista hatalom akart lenni, így jött az 1. világháború. Azt elvesztette, jött a revánsvágy és egy őrült az ország élére: meglett a 2. világháború, amiben olyan bűnöket követtek el a németek, melynek hatásai alól máig nem tudtak teljesen kikerülni.
Az ország kettéosztása a háborús bukás logikus következménye volt, miután az akkor ideológiailag különböző Szovjetuniót ill. nyugatot egyaránt megtámadta Hitler, és együtt győzték őt le. Ennek törvényszerű következménye, hogy a felosztás meg is maradt, amíg a két ideológia létezett. Kissé sokáig, 45 évig tartott, ezalatt az ország egyik, jóval nagyobb fele egy gazdasági csoda által a világ második legnagyobb gazdasága lett, a másik fele egy középszerű ország szintjén rekedt meg.
Gazdasági siker
A szegényebb országrész integrációja ha nem is tökéletesen, de megvalósult, ami viszont a lényeg: az ország egészét nem viselte meg, az rövid idő után olyan jól működött, mint korábban az NSZK. Ezáltal Németország Európa legnagyobb gazdasága lett, aminek önmagában nem lett volna döntő jelentősége.
|
| A németországi Uttingban így emlékeznek az évfordulóra - Németország térképe a 16 tartománnyal és a főbb folyókkal. A különböző árnyalatú zöld növények Angela Merkel portréját is kirajzolják (többé-kevésbé). Fotó: EPA / Peter Kneffel |
Azáltal azonban, hogy közös pénzügyminisztérium és költségvetés nélkül létrehozták az eurózónát, ennek legtöbb gondja-baja a legerősebb tag nyakába zúdult. Ennek kiteljesedése volt a Görögországgal folytatott huzavona, melynek során Ciprasz görög miniszterelnök a végsőkig zsarolta a jóindulatú német kancellárt, létre is hozva egy kisebb politikai válságot.
Hamis illúziók
Az egyesült országot mindössze 3 ember vezette eddig: először az NSZK-t már 1982-tól vezető Helmut Kohl 8 évig, őt követte 1998-tól 2005-ig Gerhard Schröder, és végül az immár 10 éve regnáló Angela Merkel. Merkel az NDK-ban töltötte élete első 36 évét, és ez valószínűleg nyomot hagyott rajta, az átlagos (nyugat)német politikusnál sokkal nagyobb szociális érzékkel rendelkezik. Ez elvileg örvendetes lenne, de együtt azzal a ténnyel, hogy az egyesült ország az egykori náci bűnök miatt az átlagosnál jóindulatúbb külpolitikát folytat, oda vezetett, hogy sokan visszaélnek ezzel a jóindulattal, vagy legalábbis tévesen értelmezik azt.
Ezt tette az előbb említett Ciprasz, de aztán sokkal nagyobb baj lett: Merkel Németországát a fél világ elkezdte tejjel-mézzel folyó Kánaánnak tekinteni, amiből mindenkinek juthat, nem csak a németeknek. Legalábbis ez terjedt el a szír, afgán, iraki és még ki tudja milyen menekültek között, de még a koszovói albánok is feladják a számukra kivívott új hazát ezért az illúzióért.
Ami a nagyobb baj, hogy pár hétig élt még egy illúzió, miszerint az emberfolyam elapad. De nem apad el, látszik, hogy ha minden így marad, akkor több millió, vagy akár több 10 millió ember is jöhet, ami egyértelműen összeroppantaná az országot, mint egykor a sok germán, akkor barbárnak tekintett nép a Római Birodalmat.
A kiút
Így most az ország 25 évének legsúlyosabb válsága állt elő, ami gyors megoldást kíván, és az minden lesz, csak könnyű nem. Tulajdonképpen két lehetőség van. Az egyik, hogy az ország a kényszer hatására fokozatosan lezárja határait, különösebb egyeztetés nélkül. Ekkor Ausztriában torlódnak fel a menekültek, ezért Ausztria is zár, és így tovább, végigdől a dominó Görögországig. Ez egy rémes megoldás lenne, az összes érintett ország és az Európai Unió egészében rettenetesen megsínylené.
A másik lehetőség, hogy mégiscsak egységes platformra helyezkedik az EU, persze a németek aktív közreműködésével, és együtt határozza meg, ki jöhet és ki nem, és ezt utána keményen be is tartatja. Ennek a megoldásnak nagy segítséget adna, ha a most indított orosz offenzíva, esetleg nemzetközivé szélesedve, végül ismét élhetővé tenné Szíriát vagy annak utódállamait, és az elűzött lakosság jelentős részét nemzetközi segítséggel vissza lehetne telepíteni hazájába.
Egyes vélemények szerint annak is eljött az ideje, hogy Németország súlyának megfelelő szerepet vállaljon a nemzetközi konfliktusok kezelésében, akár katonai erővel is, immár nem félve a több mint 70 évvel ezelőtti emléktől. Ebben az esetben aktívan bekapcsolódhatnának Szíria rendbetételére, amire eddig csak az oroszok vállalkoztak, egyelőre ők is csak a levegőből. Ezt a németek az ENSZ felhatalmazásához kötik, de az ENSZ a jelenlegi működési mechanizmusa mellett döntésképtelen. Így önállóan, orosz módra kéne lépniük, netán a NATO-t ösztökélni, de ezt valószínűleg csak egy sokkal bátrabb kormány (kancellár) tudná megtenni.
Meghívja Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt, de nem akarja letartóztatni. 
