Ha az Európai Unió és az arab országok közti kereskedelem kerül szóba, leginkább az olaj jut eszünkbe, nem véletlenül. Az EU olajszükségletének nem kis hányadát az olajban gazdag arab országokból szerzi be: az Arab Liga országaiból érkező import 61 százalékát teszik ki az energiahordozók.
Európai kereskedelmi többlet
Ami talán meglepő, hogy ennek ellenére az EU kereskedelmi többletet halmoz fel az arab országokkal szemben, azaz Európa exportja nagyobb az országcsoport irányában, mint az importja. Az arab országok leginkább járműveket vesznek az EU-ból, de emellett sokféle ipar-, és fogyasztási cikket, valamint vegyipari termékeket is. 2016-ban 93 milliárd, 2017-ben 72 milliárd euró volt az európai kereskedelmi többlet.
Az országonkénti megoszlásban 2017-ben a legnagyobb többlete Németországnak volt (26 milliárd euró), őt követte Nagy-Britannia (12 milliárd), Franciaország (9 milliárd) és Olaszország (5 milliárd). Eközben Spanyolországnak és Görögországnak 1, illetve 2 milliárd eurós hiánya volt az arab országokkal szemben. Az Európai Unió teljes exportjának 10,3 százaléka irányul az Arab Liga országaiba, míg az onnan származó import csak 6,5 százalékot tett ki.
Az Arab Liga
Az Arab Liga 1945-ben jött létre, tagjai: Algéria, Bahrein, Dzsibuti, az Egyesült Arab Emirátusok, Egyiptom, Irak, Jemen, Jordánia, Katar, Kuvait, Líbia, Libanon, Mauritánia, Marokkó, Omán, Palesztina, Szaúd-Arábia, Szomália, Szudán, Szíria (2011 óta felfüggesztve), Tunézia és a Comore-szigetek. Utóbbi ugyan az arab országoktól távol fekszik Madagaszkár mellett, de a 11. századtól sok arab kereskedő érkezett, egy részük ott is maradt, és később jelentős hatást gyakoroltak az ország kultúrájára (akárcsak a szomszédos Zanzibár szigetén).
Európa színe-java
A két szervezet közti csúcsértekezletre az egyiptomi Sarm el-Sejk üdülőhelyen került sor, az EU színe-java megjelent: 24 állam-, és kormányfő (Franciaország, Litvánia, Lettország és Spanyolország külügyminiszteri szinten képviselteti magát), valamint Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, és Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke. A csúcs házigazdája esz-Szíszi egyiptomi elnök volt.
Theresa May brit kormányfő remek alkalomnak találta az eseményt, hogy újabb kísérletet tegyen az általa az EU-val kötött, de a brit parlament által elutasított szerződés további erőltetésére. Egy váratlan húzással a holnapi napról március 12-re halasztotta a megállapodásról történő újabb szavazást, feltehetően azzal a céllal, hogy megijessze mind az EU vezetőit, mind a brit parlamentet a megállapodás nélküli kilépés lehetőségével, immár sokadszor.
Hazardirozás a négyzeten
Úgy tűnik, mégiscsak a korábbi feltételezés az érvényes, miszerint a brit miniszterelnök az utolsó pillanatig hazardírozik, abban a reményben, hogy vagy az EU, vagy a brit parlament megretten, és előbbi úgy módosít a szerződésen, hogy utóbbi azt elfogadja. Erre tegnap remek lehetőséget kínált, hogy találkozhatott mindenkivel, aki az EU-ban számít, és győzködhette őket, hogy módosítsák a szerződést.
Ők azonban fel voltak már készülve erre a trükkre, és sorban egymás után közölték vele, hogy most már inkább el kell halasztani a Brexitet. Ugyanez a véleménye a brit parlament egyre több tagjának is, sőt May kormányán belül is több miniszter erre az álláspontra helyezkedett, és lemondással fenyegetőznek, ha az időhúzás tovább zajlik.
Holnap elvileg a parlament megpróbálkozik azzal, hogy napirendre tűzzék a kilépés halasztását, és kivegyék a kezdeményezést a kormányfő kezéből. Kérdés, hogy ez sikerül-e, vagy marad a szakadék felé száguldás, és ha igen, elrántja-e valamelyik oldal a kormányt az utolsó pillanatban.
Shavkat Mirzijujev vasárnap egy „Közép-ázsiai Közösség” felállítását javasolta. 
