Első ránézésre hatalmas visszalépésnek tűnik ez a kínai politikai változás: az országnak ismét akár haláláig regnáló vezetője lehet. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy az országban eddig sem volt semmilyen demokrácia: a kommunista párt uralma 1949 óta töretlen, csak ez nem annyira látványos mostanában, mivel az ország az elmúlt 40 évben páratlan gazdasági fejlődésen ment keresztül, a valóságban kapitalistává alakított, de nevében kommunista rendszerével.
Az elmúlt 40 év
Kína 1949-ben lépett a kommunizmus útjára, és ugyanúgy, ahogy a többi kommunista országban, az ország vezetője haláláig uralkodott. Kínában az első (kedves) vezető Mao Ce-tung volt, aki a sztálinihoz hasonló diktatúrát és rettenetes rendszert alakított ki. 1976-os halála után azonban az országnak szerencséje volt azzal, hogy a sokkal liberálisabb gondolkodású, és a gazdasági fejlődést és egyben nyitást előtérbe helyező Teng Hsziao-ping került ki győztesen a hatalmi harcokból, és az országot de facto 1992-ig vezette, jóllehet nem vett fel vezető címet.
Ő vezette be az elnöki hatalom két ciklusra való korlátozását is, ugyanakkor az elnök fogalma meglehetősen képlékeny volt más országokhoz képest, mivel a tényleges hatalom alapvetően a kommunista párt, és annak főtitkára kezében összpontosult, és ez így van ma is. Kétségtelen viszont, hogy az előző két vezető, Csiang Cö-min és Hu Csin-tao valóban csak kétszer 5 évig voltak elnökök, és ezt követően 2013-ban kezdődött Hszi Csin-ping elnöksége, amely a mostani változtatás után nem kell, hogy véget érjen 2023-ban, tarthat akármeddig, akár életfogytig is.
Bírja-e sokáig?
Miután az egypártrendszerekben, különösen a kommunista típusúakban eleve az élethosszig való hatalmon maradás a szokás, ezért önmagában ezzel nem lógna ki Kína a sorból, de azzal, hogy a kínai rendszer már ténylegesen nem kommunista, és hogy Mao óta váltakoztak időnként a vezetők, ez mégis visszalépésnek tűnik. A tényleges kérdés persze az lesz, hogy a most korlátlan lehetőséget kapott elnök hogyan fog élni ezzel a lehetőséggel.
Az elnök személyisége lesz a döntő: képes lesz-e kiegyensúlyozott vezető maradni akár évtizedekig is, vagy idővel a hatalom megszállottja lesz, és akkor jöhetnek a bajok. Ha pragmatikus vezető marad, akkor Kína vélhetően tovább fejlődik, a gazdasági növekedése lényegesen meghaladja a fejlett országokét, így folytatódik a felzárkózása, gazdagodása. Valamikor a következő évtizedben a világ legnagyobb gazdaságává válik ténylegesen is (vásárlóerő-paritáson már most is az), így az elnök akár népszerű is maradhat hosszú ideig.
Nem csak belügy
Mindez nemcsak Kínának lényeges, hanem az egész világnak, mivel az a közkeletű vélekedés, hogy Kína egyelőre a világgazdaság húzómotorja. Így bíznunk kell benne, hogy Hszi a valóságban csak addig lesz vezető, amíg ez ténylegesen hasznára van országának és a világnak, függetlenül attól, hogy ennek időtartama két elnöki periódus, vagy akár több évtized.
Egy bevásárlószatyor ikonná tud válni, az Ikeánál például ez történt. Ráadásul a cég ezzel reklámozza flancosnak ígérkező új boltját, 
