Az Európai Unió tagállamai összesítve a GDP 28,2 százalékát költötték el ezen a területen 2016-ban, ez némi csökkenést jelent a 2015-ös adathoz képest. A szociális védőháló fenntartásához szükséges pénz alapvetően két bevételforrásból jön, 55 százalék a munkáltatói járulékokból, míg 40 százalék a kormányzatok által beszedett adókból.
Az uniós átlag ugyan valamennyire elmossa a különbségeket, de az országok közt szokás szerint hatalmasak az eltérések, Magyarország a lista második felére szorult. A legtöbbet összesen Franciaország költi el, a GDP mintegy 34 százalékát, őket szorosan követi Finnország és Dánia 32 százalékkal. A legkevesebbet a románok, a lettek és a litvánok áldozzák erre, a GDP 15 százalékát, míg Magyarország, Csehország és Ciprus mind nagyjából 19 százalékot költ átlagosan.
Ha az egy főre jutó, vásárlóerő alapján szűrt adatokat nézzük, akkor már kicsit más kép bontakozik ki, itt Luxembourg vezet 14,5 százalékkal, és az abszolút utolsó Románia 2,6 százalékkal, míg Magyarország az egy főre jutó GDP négy százalékát költi erre.
Mi a helyzet itthon?
Az általános adatokból az látszik, hogy Magyarországnak még lenne hová fejlődnie a szociális védőháló kialakítása terén, ezért megnéztük a részletesebb hazai számokat is. Ezekből az látszik, hogy míg 2011-ben gyakorlatilag a luxembourgival egy szinten volt a GDP-hez arányosított költés, 2016-ra ellenkező irányba mozdultak el a számok, és az itthoni GDP arányos költés 19,2 százalékra esett.
Ennél sokkal érdekesebb azonban, hogy hogyan oszlanak meg a magyarországi szociális költések, hiszen az Eurostat adatain az látszik, hogy elképesztő túlsúlyban vannak a nyugdíjköltések, amik az összes támogatás felét (50,04%) teszik ki a GDP arányos költéseket tekintve, nem mellesleg meghaladva az EU-tagállamainak átlagát is (45,61%). 33,88 százalékkal a második helyen a társadalombiztosítás van.
A szociális támogatások 11,93 százalékát a családi és gyermekvállalási segélyek adják, míg 2,41 százalék megy lakhatási támogatásokra, és csupán 1,74 százalék a munkanélküli és foglalkoztatási segélyekre. Ez utóbbi olyannyira rossz adat, hogy csupán Romániát és Lengyelországot sikerült megelőznie Magyarországnak, mivel az ottani munkanélküli és foglalkoztatási segélyekre költött összeg nem éri el a GDP 1 százalékát sem.
Lenne mire fordítani
Annak fényében különösen negatívnak tűnik ez az adat, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat 2016 decemberi adatai szerint a 273 498 nyilvántartott álláskereső közül 130 271-en semmilyen támogatásban nem részesültek – ez a regisztrált álláskeresők 47 százalékát jelenti.
A szolgálat idei adatai közül a cikkünk írásakor a legfrissebb számok októberiek, ekkor 244 258 nyilvántartott álláskereső közül 109 736-an semmilyen támogatásban nem részesültek – ez a regisztrált álláskeresők 44,9 százaléka.
Fontos megjegyezni, hogy az NFSZ adataiban csak azok a beregisztrált álláskeresők szerepelnek, akik a munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel rendelkeznek, nem nappali tagozatos diákok, nem kapnak nyugdíjat és az alkalmi munkákon kívül nincsenek máshogy foglalkoztatva, valamint hajlandók együttműködni az illetékes hatóságokkal. Ezért a nem regisztrált munkanélkülieknek juttatott, tényleges segélyeket a KSH adataiból lehet megtudni – ez 2016-ban a GDP mindössze 0,3 százalékát tette ki.
A kedvező nemzetközi folyamatok határozták meg a kereskedést. 
