Térképen színesen ábrázolva még ijesztőbben néz ki a dolog, mert egy Angliától tökéletesen eltérő Skóciát mutat, ami úgy hat, mintha Skócia teljes egészében az elszakadást akarná, miután az abszolút nyertes párt elszakadáspárti. A valóságban pedig csak 1,45 millióan szavazták rá, a választók nagyjából fele, és tavaly az elszakadásra ennél is kicsit kevesebben szavaztak.
A nyertes mindent visz
Cameron csak 11,3 millió szavazatot kapott, és ezzel 650-ből 331 helyet kapott a parlamentben. 37 százalékos támogatással 51 százalék, tehát 14 százalék a torzítás. Másként nézve: kicsit több mint a szavazatok harmada összeadta neki a szavazatok több mint felét. Demokratikus értelemben kissé perverz helyzet, amit eredetileg teljesen a kétpártrendszerre találtak ki, hogy más labdába se rúghasson.
Ennek mintájára alakította át nálunk is a Fidesz a rendszert kétharmados többségének birtokában. A miénk egy kicsit kevésbé torz, mert maradt valami szerepe a listás szavazatoknak is. A logika nálunk az lehetett, hogy a Fidesz-KDNP alapvetően a legnagyobb párt (avagy pártszövetség), ami nagyjából lefedi a jobboldalt, a többiek megosztottabbak, ezért egyéniben nem tudnak nyerni.
De nézzük a brit rendszert: van 650 körzet, mindegyikben a legtöbb szavazatot kapó jelölt nyer. A többi szavazat elveszik. Ez azt jelenti, hogy ha van 3 induló, akkor már akár 35 százalékkal is lehet nyerni, ha van 5, akkor 21-22-vel is. Vagyis szélsőséges esetben a szavazatok harmadával-negyedével meg lehet szerezni az abszolút hatalmat, és ami most történt, az nincs is messze ettől a helyzettől.
Eljárt felette az idő
Amikor a szisztémát megalkották, nem gondoltak arra, hogy a modern politikában állandó változás van, új pártok is megjelennek, arra pedig végképp nem, hogy az angolokon kívüli nemzetek saját pártot hoznak létre, amire csak ők szavaznak (nyilván az angolok közül legfeljebb viccből szavaz valaki a skót pártra). És most aztán gondban vannak, mert a pártok is hőzöngenek, a lakosság egy része is, a skótok meg kapnak egy jó kis megerősítést szeparatista érzelmeikhez.
Vannak, akik azt mondják, legfőbb ideje megváltoztatni a torz választási rendszert. Az Electoral Reform Society (Választási Reform Társaság) nehezményezi, hogy több mint 5 millióan szavaztak a UKIP-ra és a zöldekre, és mindössze két képviselőjük lett. Ez a választói akarat teljes semmibe vétele szerintük, ezért követelik, hogy álljanak át az arányos képviseletre. Vasárnap reggelig 100 ezren írtak alá egy petíciót, melyet ők és egy másik szervezet indított a választási rendszer megváltoztatására.
Cameron kockáztat
Ha az arányos képviselet elvét követnék mint pl. Németországban, akkor Cameronnak koalíciós partnerre kéne vadásznia, ami leginkább a UKIP lehetne, több mint 80 képviselővel (mondjuk ennek mi nem feltétlenül örülnénk), és persze nem tűnne annyira másnak Skócia választási térképe sem. Mindenesetre Cameron csak fél a UKIP-tól, szavazóinak udvarol, mint nálunk a Fidesz a jobbikosoknak, ezért kiírja az EU tagságról szóló népszavazást. Nem kis kockázatot vállal vele: ha kilépnek, Britannia Jugoszlávia sorsára juthat. Persze lehet, hogy nem is zavarja annyira, ha pártja később „csak” Angliában fog kormányozni, Skócia legyen a skótoké, Észak-Írország az íreké.
Ha az Európai Unió nem védi meg őshonos nemzeti közösségeket, nem különbözteti meg őket a bevándorló közösségektől, „akkor Európa saját sírját fogja megásni”. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
