Élesen kikeltünk májusban ezeken a hasábokon az izraeli kormányzó jobboldal azon felelőtlen terve ellen, amelynek keretében egyoldalúan bekebelezték volna Ciszjordánia 30 százalékát. Látva a nemzetközi tiltakozást Netanjahu kormánya mára fel is adta a tervét, sőt ez volt az egyik legfontosabb előfeltétele annak, hogy múlt csütörtökön az Egyesült Arab Emírségek (UAE) fölvette a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel.
Netanjahu huszárvágása
A lépés érthető módon szinte hisztérikus reakciókat váltott ki a térségben: Irán és Törökország a muszlim világ elárulásával vádolja a UAE-t. A libanoni síita Hezbollah vezetője szerint a lépéssel hátba döfték a palesztinokat, egyben nagyszerű politikai mankót adtak Trumpnak a választási kampányban, Netanjahunak pedig a mostani kormányzati válságának közepette.
Azt leszögezhetjük, hogy ezen diplomáciai huszárvágással Netanjahu bebiztosította magát Washingtonban, akárki is nyer novemberben. Az annexió tervét ellenezték a demokraták – így az ő győzelmük esetén harmonikus kezdés lehetséges, hiszen feladta az annexiót. Trumppal és Jared Kushnerrel pedig egyébként is páratlanul jó a viszony – így az is tökéletes, ha a republikánusok futnának be győztesként.
Kulcsszerepben a Moszad
Az izraeli mélyállam az utóbbi években sokat tett azért, hogy enyhüljön a viszony Tel-Aviv és az Arab-öböl szunnita országai között. Leszállítottak olyan izraeli megfigyelő technológiát, amellyel a despota arab vezetők megfigyelhetik saját polgáraikat, ráadásul olyan precíziós rakétákat is eladott Izrael, amelyek értékesítésére abba térségbe a nyugati világ nem hajlandó. A hivatalosan kiberbiztonsággal foglalkozó magáncég – nem hivatalosan pedig a jelek szerint az izraeli katonai hírszerzés fedőcége -, az NSO Group is sokat tett azért, hogy normalizálódjanak a viszonyok Izrael és a mérsékelt szunnita arab államok között.
Az izraeli sajtó szerint a Moszad vezetője, az 58 éves Yossi Cohen személyesen is sokat tett a diplomáciai kapcsolatok felvételének előkészítésére a UAE-el. Cohen titkos rijádi útjai vezettek már 2017-ben ahhoz az áttöréshez, amelynek keretében az izraeli mélyállam azóta hírszerzési anyagokat oszt meg Szaúd-Arábiával.
Öten jöhetnek még
Az izraeli sajtó 5 országot nevez meg, amelyek akár már a közeljövőben követhetik a UAE példáját. Mindenekelőtt Bahrein, amely üdvözölte az UAE lépését és amely tart attól, hogy síita kisebbségét Irán felhasználhatja az ország destabilizálására. Aztán Omán, amelyet 2018 októberében meglátogatott Netanjahu miniszterelnök.
Harmadikként Marokkó, amely támogatta Trump béketerveit a térségben, és amelyről értesülések röppentek föl februárban az amerikai sajtóban, hogy Izrael, valamint az Egyesült Államok elismerhetik Marokkó szuverenitását a vitatott hovatartozású Nyugat-Szahara fölött. Negyedikként Szaúd-Arábia, amelyet fenyeget Irán, és amely véres háborút vív a Teherán által támogatott erőkkel Jemenben. Rijád ellenzi azt a Muszlim Testvériséget, amely be van kötve a török kormányzó párthoz és a Hamaszhoz.
Az izraeli sajtó szerint végül a legkeményebb dió – de nem teljesen valószínűtlen – Katar lépése. Az országban török csapatok állomásoznak, mióta Szaúd-Arábia csaknem lerohanta Katart. De lehetséges, hogy Katar kaphatna olyan politikai gesztusokat Washingtontól, melyekért cserébe megfontolná a normalizációt Izraellel.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Meghívja Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt, de nem akarja letartóztatni. 
