|
| Mi van a mosolyok mögött? Mun Dzsein dél-koreai elnök és Abe Shinzo japán kormányfő az oszakai G20-csúcson 2019. június 28-án. EPA/YONHAP SOUTH KOREA |
Az 1930-as években a vezető hatalmak diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatai viharos vizekre jutottak, az aláírt szerződések gyakorlatilag elvesztették jelentőségüket. Hasonlóan bomlott folyamatokat látunk napjainkban, ahol a Fehér Ház ura fenyeget háborúval egyik nap, hogy aztán kérdéses tartósságú megállapodást jelentsen be másnap és egy újabb fenyegetést harmadnap – legyen szó akár Kínáról, Észak-Koreáról avagy Iránról.
Újra örvényben
Ebben a már amúgy is feszült globális helyzetben Japán és Dél-Korea viharos diplomáciai kapcsolata gazdasági háborúskodásba torkollott. Japán bejelentette, hogy csütörtöktől szigorítja a csúcstechnológiai szektorban használt anyagok (például fluorozott poliimidek) exportjának engedélyezési folyamatát Dél-Korea felé, amely egy büntető jellegű válaszlépés amiatt, hogy Szöul háborús jóvátételre kötelezte tavaly októberben a Nippon Steel acélgyárat – amelyet Tokió elutasít.
A japán lépés negatívan érinti a dél-koreai chipgyártókat, nem véletlen, hogy tegnap az LG Electronics részvényei 2.52 százalékkal szakadtak be a szöuli tőzsdén. Pedig az amerikai-kínai kereskedelmi háborúskodás miatt májusban már amúgy is csökkent a dél-koreai ipari termelés, a raktárkészletek szintje pedig 21 éves csúcsra ugrott. Ezért az általános várakozások szerint Szöul a napokban fiskális és monetáris eszközökkel akarja élénkíteni a gazdaságot.
A múlt démonai nem nyugszanak
|
| Káncz Csaba |
Szöul és Tokió már két évtizede folytat éles vitát a Koreai-félsziget 1910 és 1945 közötti japán uralomról és atrocitásokról. A dél-koreai kedélyeket nem hűti le a japán kormány érvelése, hogy 1965-ben a diplomáciai kapcsolatok felvételekor Tokió 800 millió dollárt fizetett kompenzációként – arról pedig igazán nem tehet, hogy az akkori szöuli kormány ebből alig juttatott a sértetteknek, az átutalt pénzt inkább az ország ipari termelésének beindítására fordította.
A dél-koreai kormányt és a polgárokat viszont hosszú ideje irritálja számos japán politikus évenkénti látogatása a háborús bűnösök sírjait is rejtő tokiói Jaszukuni-szentélybe, és felhánytorgatják a japán tankönyveket is, amelyek szerintük nem számolnak be valósághűen a múlt századi atrocitásokról. A Japán-ellenesség hevessége magyarázza, miért is nem követel a modern Szöul bocsánatkérést Észak-Koreától (holott az északiak több délit öltek meg a Koreai háborúban, mint a japánok a 35 éves megszállás alatt) és Pekingtől sem (holott Kína a felelős a megosztott félszigetért, mivel beavatkozott az összeomló északiak megsegítésére a Koreai háború alatt).
Borús centenárium
A kereskedelmi háborúskodás Tokió és Szöul között ráadásul éppen egy centenáriumi évben tör ki. Száz évvel ezelőtt harminchárom koreai értelmiségi a japán gyarmatosítás ellen szólalt fel. Talán nem is gondolták volna, hogy ezt felkelések sorozata követi majd, amely eseményeken több mint nyolcszázezer koreai vett részt. A felkelések leverése során legalább kilencszáz koreai vesztette életét, egy alkalommal pedig a rendőrség bezárta a tüntetőket egy templomba, majd leégette azt.
Dél-Korea elnöke, Mun Dzsein különösen fontosnak tartja az 1919-es megmozdulásokra való megemlékezést. Számára a Li Szin Man vezette Ideiglenes Kormányzat megalakulása 1919 szeptemberében a modern Korea létrejöttének első momentuma. Japán diplomaták most attól tartanak, hogy az évfordulós eseménysorozat tovább terheli majd a kétoldalú kapcsolatokat.
