A NATO felvonul az orosz határra

A New York Times hétfői jelentése szerint a NATO azt tervezi, hogy még több csapatot vonultat fel az orosz határhoz, annak érdekében, hogy „háborús szövetséggé” váljon. A tekintélyes lap beszámol arról, hogy „a NATO most többnemzetiségű csapatokból álló zászlóaljat telepített nyolc országba az orosz határ mentén. ”

Mik a tervek?

Részletesen leírja azt is, hogyan lehet bővíteni ezeket az erőket dandár erejéig a frontvonalbeli államokban. Egy zászlóalj legfeljebb 1000 katonát, míg egy dandár legfeljebb 5000 katonát tartalmazhat. A NATO potenciálisan ötszörösére, akár 40 ezerre növelheti a csapatok számát Oroszország határain. A lap arról számol be, hogy a NATO „háború esetén több ezer extra erőt bíz meg a gyors támogatásra, részletes mobilitási és logisztikai tervekkel, valamint szigorúbb készenléti követelményekkel”.

A Politico eközben még nagyobb számokat közölt.

Eszerint „a következő hónapokban a szövetség felgyorsítja erőfeszítéseit a szövetség keleti peremén felszerelések felhalmozására, és több tízezres haderőt jelöl ki, amelyek rövid időn belül a szövetségesek segítségére siethetnek… A számok nagyok lesznek, a tisztviselők akár 300 ezres NATO-haderőről szóló elképzelést lebegtetnek.”

„A NATO” – írja a New York Times – „teljeskörű erőfeszítést” indított, hogy felkészüljön a katonai műveletekre egész keleti szárnya mentén. Ahogy a vezető lap fogalmaz, ez „gyakorlatilag forradalmat jelent: több csapat állandóan az orosz határ mentén állomásozik”, ez azt is jelenti, hogy „az amerikai és a szövetséges haditervek jobban integrálódnak. Egyben több katonai kiadást és részletesebb követelményeket kell támasztani a szövetségesekkel szemben, hogy milyen erők és felszerelések harcoljanak, ha szükséges, az előre kijelölt helyeken.”

Látható és elrettentő erő

A lap szerint a szövetség „feladta fennmaradó gátlásait a nyugati csapatok megnövekedett létszámával kapcsolatban a NATO oroszországi határán”. A cél az, hogy „a NATO erői ne csak robusztusabbak és erősebbek legyenek, hanem láthatóbbá is váljanak Oroszország számára”.

A NATO döntésének részeként további csapatokat rendelnek Christopher G. Cavoli tábornok, a szövetségesek európai főparancsnokának közvetlen fennhatósága alá, aki az amerikai haderőket is irányítja Európában. Cavoli tábornok a hidegháború óta először integrálja az amerikai és szövetséges háborús terveket. Az újság egy NATO-tisztviselőre hivatkozva azt írja: „Az amerikaiak ismét Európa védelmének középpontjában állnak… és a NATO-val együtt eldöntik, hogy Amerika pontosan hogyan fogja megvédeni Európát”.

Ez olyan szintű katonai fellépést von maga után, ami a katonai kiadások hatalmas növekedésével jár. „Most a követelmények szigorúbbak lesznek, hogy a szövetséget visszaállítsák az európai háborús képességbe, és hitelessé tegyék az elrettentést – biztosítva, hogy a NATO a háború első napjától kezdve nagy intenzitású háborút legyen képes vívni riválisa, Oroszország ellen konfliktus esetén” – írja a vezető amerikai lap.

Ahelyett, hogy teljesítenék a korábbi célt, miszerint a GDP 2 százalékát kell a katonaságra fordítani, a NATO-tagállamoktól várhatóan 2,5-3 százalékot fognak elvárni – szögezi le a lap.

A cikk talán legbaljóslatúbb részében a Times ezt írja: „Korábban a NATO nukleáris erőinek „Steadfast Noon” néven ismert éves gyakorlatait elhallgatták. De tavaly, Oroszország inváziója után, a gyakorlat nyíltan zajlott. Egy NATO-tisztviselő szerint fontos volt megmutatni Moszkvának, hogy a szövetséget nem riasztják el a nukleáris fenyegetések.”

A NATO főhadiszállását szintén „nagy stratégiai és háborús parancsnoksággá alakítják át, amelynek feladata a szövetség terveinek kidolgozása a szövetséges csapatok integrálására és bevetésére”.

Finnország NATO-csatlakozása, amely megduplázza a NATO Oroszországgal közös szárazföldi határának hosszát, kulcsfontosságú eleme lesz ezeknek a terveknek, és Oroszország teljes NATO-határa militarizált övezetté válik. Finnország néhány héttel a NATO-csatlakozása után megkezdte a kerítés építését az orosz határon, az első szakasz júniusban készül el.

Fokozatos eszkaláció

Múlt év júniusában a NATO stratégiai dokumentumot tett közzé, amelyben kijelenti, hogy a szövetségnek fel kell készülnie egy „nagy intenzitású, több területet felölelő háborúra az atomfegyverrel rendelkező versenytársak ellen”. A dokumentum kijelentette, hogy „az euro-atlanti térségben nincs béke”.

Januárban Rob Bauer, a NATO legfőbb katonai szóvivője kijelentette, hogy a NATO felkészült egy „közvetlen összecsapásra Oroszországgal”. A portugál RTP News kérdésére: „Nem hiszi, hogy ez csak Ukrajnáról szól?” Bauer így válaszolt: „Nem, ez a régi Szovjetunióhoz való visszatérésről szól.”

A riporter így folytatta: „Tehát az egész keleti szárny veszélyben van valahogy?” Bauer így válaszolt: Igen. Jött a kérdés: „Készek vagyunk egy közvetlen konfrontációra Oroszországgal?” Erre Bauer azt válaszolta: „Mi készen vagyunk”.

Ebben a feszült környezetben a NATO április 22-én megkezdi a „Defender 23”-at, a szövetség éves hadgyakorlatát. A gyakorlaton 9000 amerikai katona vesz részt, és 17 ezer katona 26 más NATO-tagországokból. A "csaknem két hónapos gyakorlat az amerikai erők stratégiai bevetésére, a hadsereg előre elhelyezett készleteinek alkalmazására, valamint az európai szövetségesekkel és partnerekkel való interoperabilitásra összpontosít" - mondta a Pentagon szóvivője.

Ezt követi az „Air Defender 2023”, amely a NATO legnagyobb légi gyakorlata 1949-es megalapítása óta.

Háborús dobverés

Ennek fényében Franciaország, Németország, az USA és Spanyolország korábbi vezető tisztségviselőinek egy csoportja cikket írt a Guardian Sunday-ben, amelyben a NATO-t közvetlenebb katonai beavatkozását bátorítja Oroszország ellen, kijelentve: „Minden támogatást bele kell adnunk” Ukrajnának.” Kijelentik, hogy „Ukrajnának harckocsik, nagyobb hatótávolságú rakéták és repülőgépek együttes erejére van szüksége ahhoz, hogy sikeres ellentámadást hajtson végre, előkészítve az utat Ukrajna győzelméhez”.

A sajtó tele van hasonló nyilatkozatokkal. David Ignatius a Washington Postban így érvelt: „Biden elnök nem akarja kirobbantani a harmadik világháborút, de sajnálattal fog visszatekinteni, ha az USA és szövetségesei a pálya szélén hagynának minden olyan fegyvert vagy lőszert, amely felelősséggel felhasználhatók ebben a konfliktusban.”

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)