|
| Forrás: Gazprom |
Múlt szombaton Varsóban az amerikai és a lengyel külügyminiszter éles hangon kelt ki a tervezett közös orosz-német gázvezeték, az Északi Áramlat 2 ellen. Rex Tillerson kifejtette, hogy a projekt aláássa Európa energiabiztonságát és Moszkvának egy újabb eszközt ad a kezébe, amellyel az energiát politikai nyomásgyakorlásként használhatja. A vezeték már a második lenne, amely orosz gázt szállítana Nyugat-Európába a Balti-tengeren keresztül, kikerülve a hagyományos szárazföldi szállítási útvonalat Lengyelországon és Ukrajnán keresztül.
Hazánk is ellenzi
Az orosz-német különalkuval épülő vezeték rendkívül vitatott egész Európában, Dánia törvényhozása például tavaly novemberben fogadta el azt a törvényt, amely megtiltja, hogy a gázvezeték áthaladjon dán felségvizeken. Hét közép-európai uniós tagállam, köztük Magyarország levélben kérte az ügy napirendre tűzését az uniós állam- és kormányfők 2015 decemberi csúcstalálkozóján. A dokumentumban többek között azzal érveltek, hogy az új vezetékeknek az EU energiastratégiájával is összhangban kellene lennie, amely előírja a források diverzifikálását (magyarán ne ugyanúgy orosz gáz jöjjön rajta). Azokra a külügyminiszteri végkövetkeztetésekre is felhívták a figyelmet, amelyek kimondták: meg kellene őrizni az ukrán tranzitútvonalat, és az Északi Áramlat II. ronthatja az ország gazdasági és politikai stabilitását.
Valóban, Moszkva jelen állás szerint leállítaná 2019-től gázszállításait Ukrajnán át, amely Kijevet megfosztana évi 2 milliárd dollár tranzitdíjtól – holott ez gyakorlatilag megfelel az éves ukrán védelmi költségvetésnek. Moszkva jelenleg biztosítja Varsó gázbehozatalának kétharmadát, de tavaly a lengyelek cseppfolyósított gázt (LNG) kezdtek importálni az USÁ-ból. Ez a diverzifikáció tökéletesen megfelel az amerikai üzleti és geopolitikai érdekeknek. Az USA 2015-ben előzte meg Oroszországot a világ legnagyobb gáztermelőjeként és nem véletlen, hogy tavaly nyáron Trump az amerikai energia-üzlet „aranykoráról” beszélt.
A lengyel játszma
Varsó és Washington az együttműködésükkel gyakorlatilag újjáélesztik Józef Piłsudski marsall Intermarium (TSI) nevű egykori– az első világháború utáni– kezdeményezését. Piłsudski a Németország és Szovjet-Oroszország közötti sávot szerette volna lengyel vezetéssel függetleníteni. A TSI létrehozásának egyik fő célja a német hegemónia megakadályozása volt Európában, amely egyben megakadályozza Eurázsia összefogását is a kontinentális Nyugat-Európával.
|
| Káncz Csaba |
Befolyásos amerikai stratégák, úgymint George Friedman és Robert D. Kaplan az utóbbi években azért lobbiztak, hogy Washington élessze újjá a TSI projektet, amely egyszerre tartja sakkban Berlint és Moszkvát. Ebben az új projektben Varsónak és Bukarestnek is kiemelt szerep jut - nem véletlenül történtek meg az elmúlt időszakban az amerikai rakétavédelmi bázisok telepítései ebben a két országban. Az amerikai és a lengyel külügyminiszter Varsóban arról is megegyezett, hogy erősítik katonai együttműködésüket és növelik az amerikai katonai jelenlétet lengyel területen – amely jelenleg 5000 katonát jelent.
A német-orosz megaprojekt érdekes módon Berlinben is politikai ellentéteket szült. Míg a német nagytőke és a hagyományosan Moszkva-barát szociáldemokrata SPD teljes vállszélességgel támogatja, addig a konzervatívok soraiban befolyásos ellenzők akadnak, így Norbert Röttgen, a Bundestag külügyi bizottságának vezetője és Manfred Weber, aki a néppárti csoportot vezeti az Európai Parlamentben. Fanyarul tehetjük hozzá végül, hogy amíg Washington, Berlin, Varsó és Moszkva egymás torkának ugrik a földgáz-vezetékek geopolitikai vetületei miatt, aközben teljesen elsikkad, hogy kontinensünk hogyan álljon át megújuló energia-forrásokra.
Káncz Csaba jegyzete
Donbasz sorsáról nem döntöttek. 
