Kinyitottak néhány bankot azoknak a nyugdíjasoknak, akiknek nincs bankkártyájuk. Hosszú sorok, klasszikus tömegjelenetek az utcákon július 1-jén. Fotó: EPA/Stefanos Rapanis

Nyugdíjasok kálváriája

A tőkekorlátozásoknak még csak a negyedik napjánál tartunk, de a hatások kezdenek egyre kellemetlenebbek lenni. Az átlagember még csak felveszi a pénzét kártyájával, de a nyugdíjasoknak, különösebben az idősebbek nagy hányadának nincs is bankkártyája, egyszerűen megragadtak még az évtizedekkel ezelőtti állapotban, mikor készpénzt hozott a postás, vagy felvehették a bankfiókban. Sőt, még a munkahelyükön is borítékban kapták a fizetést aktív korukban.

Nos, őmiattuk kellett tegnap kinyitni a bankokat, hogy egy limitált összeget felvehessenek. De hát ez nem egy egyszerű dolog: több millió ember egyszerre a bankfiókokban, ráadásul idősek, akiknek kissé lassabb is az ügyintézés. És hát a postás sem viheti ki nekik egyben a nyugdíjat, hisz nincs annyi pénze az államnak, amiből ezt meg lehetne oldani. Csak annyit tud kifizetni, amennyi befolyik a nyugdíjjárulékokból. A tartalékokat rég felélték.

Mégis komcsik?

Így aztán a kommunizmusból jól ismert sorban állások zajlanak: a Szovjetunióban láthattuk ezt tömegesen utoljára. És itt fel is vetődik egy kérdés, amivel igazán a tavalyi év vége felé, még a görög választások előtt foglalkoztunk. Akkor sokan riogattak azzal, hogy a Sziriza tulajdonképpen egy kommunista párt. Aztán a legtöbben úgy gondoltuk, hogy talán csak annak tűnnek, olyan a választási retorikájuk, de hatalmon már más lesz a helyzet.

Immár közel fél éves regnálás után viszont azt látjuk, mégiscsak indokolt volt a gyanú. Ez a párt többé-kevésbé úgy viselkedik, mint szélsőséges marxisták és forradalmárok gyülekezete, ráadásul a miniszterelnök olyan módszereket is bevetett, amelyeket korábban csak a legnagyobb diktátorok: Európát, de néha az egész világot próbálta zsarolni és az orránál fogva vezetni. Ugyanezt csinálta pl. Kadhafi líbiai és Szaddam Husszein iraki diktátor: évtizedeken át a bolondját járatta a nagyhatalmakkal. Igaz, ők nem a tenyerüket nyújtották: nekik ott volt az olaj, ami szeszélyes és költséges hobbijukat fedezte.

Cipraszék viszont a pénzért teszik ugyanezt, hisz a hitelezők tartják lélegeztetőgépen túlköltekező országukat. És amikor látják, hogy valamelyik blöff nem jön be, hirtelen könyörgőre fogják ugyanazokkal szemben, akiket előző nap még szidalmaztak és madárnak néztek. Na ezt unták meg a hitelezők, és ennek most nap mint nap hangot is adnak.

Mit tesz ilyenkor egy marxista?

Ezek után kérdés, hogy gondolkozik egy marxista lélek: népének sorokba állítását választja, mint tette azt Brezsnyev, Honecker és Ceausescu, vagy elgondolkozik azon, hogy a nép ezt egy idő után megunja, ahogy megunta a fenti urak regnálása alatt is. Persze most a nép mindjárt egy hét sorban állás után dönthet a népszavazáson: kell ez nekik? Vagy jobb még egy kis megszorítás, és aztán lehet tovább élni nyugodtan, még mindig viszonylag kellemes szinten.

Fejenként 120 euróért küzdenek a görög nyugdíjasok. Fotó: EPA/Armando Babani

Persze az első héten még nem mindenki érzi a bajt, főleg azok a bölcsek nem, akik időben kirángatták minden pénzüket a bankokból. Egyelőre a bankkártyával nem rendelkező nyugdíjasoknak a legrosszabb, ők aszalódnak a napon órákig. Egy idő után persze minden állami alkalmazott bajban lesz, ha nem kap fizetést, és onnan a lavina már megy tovább, és a társadalom nagy részét érinti.

Ciprasz most tehát nyugdíjasait alázza meg a sorba állítással, pont azokat, akikért elvileg küzdött, miután pont a nyugdíjakhoz nem akart hozzányúlni. Ha vasárnap nemmel szavaznak, akkor vélhetően az EKB lekapcsolja a lélegeztető gépet, és akkor már csak azok nem lesznek bajban, akik elvitték a vagyonkát a bankból ropogós euróban, és nem függnek semmilyen rendszeres Görögországban fizetendő jövedelemtől. Egy törpe minoritás, hogy a klasszikust idézzük.