A nukleáris hatalom az államcsőd szélén botorkál
A Világbank idei jelentése szerint Pakisztánban a törlesztőképességet meghatározó külső adósság/export arány elérte a 390 százalékot, ami csődközeli helyzetet jelez. Egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy az ország egy olyan típusú gazdasági és társadalmi összeomlás felé araszol-e, mint Srí Lanka? Káncz Csaba jegyzete.
Pakisztán ezen a hétvégén ünnepelte függetlenségének 75. évfordulóját. Iszlámábádban azonban csak egy zászlófelvonással, a fővárosban rendezett tűzijátékkal és egy új, 75 rúpiás (130 forintos) bankjegy bevezetésével emlékeztek meg az eseményről.
Valóban, a becslések szerint 165 nukleáris robbanófejjel rendelkező, 230 millió lakosú Pakisztán válságos állapotban van. Ráadásul szinte minden fronton, legyen szó politikáról, gazdaságról, biztonságról és külpolitikáról, mély zűrzavar uralkodik az országban.
Az államcsőd felé araszolva
A Pakisztáni Állami Bank (SBP) devizatartaléka az április végi 10,5 milliárd dollárról mára 7,83 milliárdra zuhant. Egy másik súlyos probléma a pakisztáni rúpia (PKR) folyamatos esése: az árfolyam a június eleji dollár/ PKR 199-ról tegnapra 220-ra esett.
A múlt héten közzétett júliusi inflációs adatok azt mutatják, hogy Pakisztán fogyasztói árindexe közel 25 százalékkal emelkedett a tavalyi évhez képest, miközben a fogyasztók nehezen viselik az alapvető szükségletek, például az élelmiszerek és az energia kiugró költségeit.
A gazdasági zűrzavar nagy nyomást gyakorol Pakisztán új kormányára, amely jelenleg hosszan tartó tárgyalásokat folytat a Nemzetközi Valutaalappal a külföldi adósság katasztrofális fizetésképtelenségének elkerülésére irányuló mentőcsomagról. Fontos megjegyezni, hogy a Világbank 2022-es jelentése szerint a törlesztőképességet meghatározó külső adósság/export arány elérte a 390 százalékot, ami csődközeli helyzetet jelez.
Imran Hán volt pakisztáni miniszterelnök pártjának támogatói követlenek előrehozott választásokat Karacsiban. Fotó: MTI/EPA/Sahzaib Akber
Pakisztán továbbra is az áruk és szolgáltatások nettó importőre. Márpedig az iparosodás nem bővült kellőképpen ahhoz, hogy bezárja ezt a különbséget. Az adóbeszedés és a GDP, valamint az export és a GDP aránya Pakisztán esetében szintén a legalacsonyabbak között van a világon. Ez azt jelenti, hogy a kormány tartós bevételhiánnyal, az ország pedig állandó devizahiánnyal néz szembe.
Az egymást követő pakisztáni vezetőket nem zavarta, hogy az ország egyre kitettebb a külföldi segélyeknek: miközben egyre nagyobb katonai kapacitásokat építettek ki, figyelmen kívül hagyva a gazdasági alapokat.
Gyakran felmerül a kérdés, hogy Pakisztán az olyan típusú gazdasági és társadalmi összeomlás felé araszol-e, mint Srí Lanka? A nemzetközi hitelminősítő intézetek szerint Pakisztán a következő ország lehet, amely nagyon nehéz időszakkal néz szembe.
Folyamatos politikai instabilitás
A kevesebb állami bevétel a közszolgáltatások forrásainak szűkülését jelenti, ami viszont hozzájárul a politikai instabilitáshoz. Áprilisban a volt miniszterelnököt, Imrán Hánt egy bizalmi szavazáson menesztették hivatalából, miután hároméves hivatali ideje alatt rosszul irányította a gazdaságot.
Hán viszont azzal bujtogat, hogy egy "Amerika által támogatott, importált kormány" "buktatta meg". Hívei tiltakozásul az utcára vonulnak, és Hán továbbra is destabilizáló politikai erőnek számít.
Hán utódja, Shehbaz Sharif töredezett politikai spektrummal és örvényben vergődő gazdasággal szembesült. Miközben a Sharif-kormány az IMF-fel az adósságkönnyítésről tárgyal, az állami bevételek növelése érdekében megszüntette az üzemanyag-támogatásokat. Populista kritikusai most azzal vádolják, hogy a hétköznapi pakisztániakat árulta el külföldi hitelezők javára.
A háttérben mindig a katonaság rajzolódik ki
A pakisztáni hadsereg az ország 1947-es magalapítása óta eltelt időszak mintegy felében kormányozta a Pakisztáni Iszlám Köztársaságot. Valójában nehéz lenne tagadni, hogy az országban a valódi hatalom birtokosa a hadsereg. Amikor Ajub Hán tábornok 1958-ban katonai hatalomátvételt hajtott végre, azután 3 évtizeden keresztül a hadsereg közvetlenül uralta az országot, az azt követő időszakban pedig a háttérből – mint ahogyan jelenleg is.
1958 után a hadsereg kiterjesztette csápjait a gazdaság összes szegmensére, legyen az az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatóipar. Az ország földterületének 12 százaléka a hadsereg tulajdonában van. A főtisztek többsége dollár milliomosok - egyesek milliárdosok - lettek.
Azt egy tavalyi ENSZ jelentés szögezi le, hogy a hadsereg évi 1,7 milliárd dollár értékben jut adókedvezményekhez, valamint kedvezményes hitelekkel földhöz és infrastruktúrához. A hadsereg működteti a polgári légiforgalmi hatóságot, az ország légitársaságát (Pakistan International Airlines), és több kormányszervet, amelyek felelősek az áram- és vízellátásért.
Az örök vetélytárs Indiára összpontosítva
Megalakulása óta Pakisztán külpolitikáját és diplomáciáját egy ideológián alapuló paradigma vezérli, amelynek középpontjában a nagyobb szomszéddal való egyenlőség áll. Az Egyesült Államokkal, Kínával, sőt a muszlim világ nagyobb országaival fenntartott kapcsolatok is az indiai tényezőre összpontosítanak - a gazdasági fejlődés előmozdítása helyett.
Hová tart innen Pakisztán?
Bár Pakisztán 1947 óta nagy előrelépést tett a gazdasági fejlődésben, a következő 75 év sokkal nagyobb kihívásnak tűnik. A gazdasági és politikai instabilitás mellett Pakisztán a népesség robbanásszerű növekedésével és az éghajlatváltozás egyre súlyosabb következményeivel is szembesül.
Az előrelépéshez a pakisztániaknak túl kellene lépniük a mindent behálózó összeesküvés-elméleteken és az ideológiai narratívákon. Ehelyett Pakisztán humántőkéjének, gazdasági potenciáljának és politikai intézményeinek építésére kellene összpontosítaniuk a figyelmet.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
