A jegybankok felelőssége

A 2008-as válság kitörése után a recesszió legkisebb jelére a világ vezető jegybankjai elképesztő mértékű készpénz-kibocsátással reagáltak (QE).  Ez természetesen masszív spekulációs buborékok kialakulásához vezetett, amely önálló életre kelve egyre jobban elszakadt a reálgazdasági folyamatoktól és csak növelte a társadalmi különbségeket. Az amerikai jegybank tulajdonában lévő pénzügyi eszközök nagysága a 2008-as 870 milliárd dollárról mostanra 4.5 ezermilliárd dollárra nőtt és ezzel meghaladja már a világ harmadik legnagyobb gazdasága, azaz Németország éves nemzeti össztermékét.

A jelenlegi brutális eladósodottsági szintekről viszont már nagyon nehéz lesz kemény földetérés (crash-landing) nélkül leszállni.  A monetáris kártyavár már egy ideje omlik, magával rántva a globális keresletet és ezzel a nyersanyag-árakat. A nyersanyag-termelő perifériák valutái masszív leértékelődési nyomás alá kerültek.

Álomból rémálomba

Brazília – a világ hetedik legnagyobb gazdasága – példának szolgálhat, hogy megértsük a kibontakozó vihar erejét. Dél-Amerika legnagyobb gazdasága és nyersanyagtermelő nagyhatalma az elmúlt évtized feltörekvő piaci csillagából egy pénzügyi rémálommá vált. Valutája, a reál minden idők legalacsonyabb kurzusán vergődik, az elmúlt öt évben értékének felét vesztette el az európai valutákkal szemben.  Az ország tőzsdeindexe, a Bovespa 2010 áprilisa óta megfeleződött, de a bányászati cégek egyenesen töredékükre estek.

A Dél-afrikai Köztársaságban hasonló a helyzet mind a valuta-árfolyamot, mind pedig a bányászati cégek árfolyamait tekintve. Olyan prominens bánya-óriások, mint az Aquarius Platinum, Arcelor Mittal South Africa és a Harmony Gold töredék-árakon forognak a johannesburgi tőzsdén. Szaúd-Arábia az elmúlt hónapban több milliárd dollárnyi befektetést vont ki különböző nyugati alapkezelőktől, miután szüksége van a pénzre a költségvetési kiadások fenntartása, illetve a devizapiaci intervenció miatt. Az elmúlt hat hónapot tekintve már 50-70 milliárd dollárnál jár ez az összeg.India és Törökország esetében masszív folyó-fizetési mérleg hiányokat látunk és a centrum-országokba visszatérő pénzek miatt itt is durván feleződtek valutáik értéke (a svájci frankhoz képest 2010 óta 55 százalékkal leértékelődve).

Indiában az elképesztő bürokrácia, Törökország esetében pedig a politikai válság járul még hozzá ezen gazdaságok sérülékenységéhez.

Ázsia is szenved már

Kazahsztán és Vietnam valutái is bedőltek az elmúlt pár hónapban, miután a jegybankjaik felhagytak a valuta-kötés védelmével és szabadon kezdték azt lebegtetni. A nagy olaj- és gáztermelő Malajzia valutája tegnap olyan szinten forgott a dollárral szemben, mint utoljára az 1998-as ázsiai pénzügyi válság idején. Az óriási széntermelő Indonézia valutája 17 éves mélyponton bóklászik.

Központilag hamisított makro-adataival Kína legföljebb már csak pár gyanútlan befektetőt tud megtéveszteni. Az ázsiai óriás agyaglábai megreccsentek és a globális nyersanyagár-esés fagyos szele elérte az ország munkaerőpiacát. Múlt pénteken Észak-kelet Kína legnagyobb szénbányája, a Heilongjiang Longmay Mining Holding Group jelentette be, hogy 100 000 (!) állást szüntet meg. Ez csupán az első lépésnek tekinthető Kína szénbányászati szektorában, amely az elmúlt években képzetlen munkások millióinak biztosított munkát. Közben többnyire súlyosan eladósodtak a bányavállalatok, a helyi önkormányzatok készséges politikai támogatásával.

Káncz Csaba jegyzete