Tegnapelőtt ismertették azt az amerikai tervet, miszerint az amerikai támogatású SDF iraki-arab szövetség által az Iszlám Állam alól felszabadított szír országrészben megszerveznék a határvédelmet, melynek során a kurdok lakta területeken főleg kurdok, az arabok által lakott területeken arabok lennének a határőrök. Talán Amerika is azt gondolta, hogy miután az iraki kurdok függetlensége sem valósult meg, így ez a szíriai rendezési lépés sem jelent gondot Törökországnak, hisz nem jön létre független kurd állam, amely a törökországi kurdok függetlenségi vágyát is megnövelné.
A szomszéd terroristája
A török elnök reakciója ezzel szemben még önmagához képest is heves volt: megfojtja a tervezett 30 ezer fős határőrséget, mielőtt az létrejönne. Erdogan szerint legnagyobb szövetségese terrorhadsereget akar formálni a török határ mentén, ezzel alkalmazva azt a 2001. szeptember 11 után kialakult szokást, hogy ha valaki nem szimpatizál egy csoporttal, azt terroristának nevezi, és feljogosítva érzi magát a terror elleni harc jegyében az ellene való fellépésre.
Az SDF koalícióban lévő kurd YPG katonai szervezetet azzal vádolja a török elnök, hogy együttműködik a Törökországban működő szeparatista Kurdisztáni Munkáspárttal. Ugyanakkor az YPG, kiterjedt női hadosztályaival együtt döntő szerepet játszott az Iszlám Állam elleni harcban, és még ők maguk sem igénylik a szíriai kurdok teljes függetlenségét, nemhogy a Törökországban élőkével foglalkoznának. Elképzelésük szerint egy szír államszövetség részét képeznék, ahol azonban Aszad elnök rendszere közvetlenül nem uralkodik rajtuk.
Ezt egyébként maga Erdogan sem akarta korábban: Aszadot és síita rendszerét ellenségnek tekintette, sőt mi több együtt támogatták az Aszad ellen harcoló mérsékeltebb erőket, de most úgy tűnik, a kisebbik rossznak tartja, nem ágál ellene, pláne, amióta Oroszország megerősítette Aszad rendszerét. Amerikára viszont megharagudott azért, mert az Iszlám Állam ellen hatékonyan harcoló kurdokat is támogatta.
Kemény dolgok
A tegnapi beszédben kemény dolgok is elhangzottak: Erdogan felszólította szövetségeseit, hogy ne avatkozzanak bele az ő terrorista szervezetek elleni fellépésébe, mert nemkívánatos következmények lehetnek, és ez után jött a legkeményebb mondat: Ne kényszerítsék őt arra (a szövetségesek), hogy őket is a földbe temesse a terroristákkal együtt. Vagyis ha ő valakit terroristának minősít, és azt akár katonailag is megtámadja, és ez vonatkozik annak támogatójára. Ráadásul mindezt addig, amíg a 30 ezer fős határőrségből akárcsak egy is megvan még.
Forrón eszik a kását?
Durva fenyítés, kérdés, mennyire kell komolyan venni. A török elnök már máskor is reagált hevesen: amikor 2015-ben lelőtték az orosz harci gépet, nekiment az oroszoknak is, de pár hónap múlva bocsánatot kért és megpróbálta visszaállítani a két ország közti szoros kapcsolatot. Kérdés, hogy most is következik-e valamilyen finomítás, vagy ami a leglogikusabb lenne: tárgyal-e Amerika és Törökország a kérdésről, tisztázzák-e az esetleges félreértéseket. A piac mindenesetre pesszimistán reagált: az évek óta zuhanó török líra az utolsó egy hónapban erősödni kezdett, de most megint a korábbi mélypont közelébe esett.
A lex MBH-4iG az Alkotmánybíróság előtt. 
