Joe Biden választási győzelme és várható külpolitikai vonalvezetése szerte a világon a geopolitikai pozíciók újraértékelésére kényszeríti a döntéshozókat.
Erdogan új játszmája
Ankarában rendkívül éles átrendezését látjuk a pozícióknak, bár ez sokak gyanúja szerint csupán szemfényvesztés. Biden elnökké választása ugyanis felerősíti a veszélyt, hogy az orosz Sz-400-as rakétavédelmi rendszer októberi aktiválása miatt az USA kemény szankciókat vezet be az úgynevezett CAATSA-törvény alapján Törökországgal szemben. Szintén szankciók jöhetnek az úgynevezett Halkbank-ügyben is, amelynek keretében a török állami bank megkerülte az Irán elleni szankciókat.
Erdogan és köre aggódva figyelte az utóbbi pár hónap amerikai média reakciókat is. A The American Conservative minapi írása szerint Ankara megszűnt a NATO hűséges tagjának lenni, ezért már nem tekinthető amerikai szövetségesnek. A National Interest még tovább megy, Erdogant a kivégzett iraki diktátor Szaddám Huszeinhez hasonlítja, és elkerülhetetlen összecsapást jósol Washington és Ankara között.
Biden még tavaly év végén adott interjút a New York Times-nak, amelyben arról beszélt, hogy az USÁ-nak újra kellene gondolnia a török „önkényúrral”, Recep Tayyip Erdogannal való viszonyát. Szerinte hazájának jobban kellene támogatnia a török elnök ellenzékét.
Biden arról is beszélt, hogy bátorítani kellene azokat a még létező törökországi vezetőket, akik képesek lehetnek arra, hogy szembeforduljanak Erdogannal, és „harcba szálljanak vele”. „Nem puccsal, hanem választásokon” – sietett leszögezni Biden. – „[Erdogan] Lebőgött. Lebőgött Isztambulban, lebőgött a saját pártjában. És mi eközben mit teszünk? Ülünk ölbe tett kézzel, és behódolunk. Az utolsó dolog, amit a kurdokkal kapcsolatban tettem volna, az a behódolás. Az abszolút utolsó.”
Ankara számára világossá vált, hogy sürgősen jelentős kurzusmódosításra van szükség – a szavak és gesztusok szintjén mindenképpen.
Az izraeli kártya
Befolyásos közel-keleti források szerint Hakan Fidan, a török nemzeti titkosszolgálat vezetője titkos tárgyalásokat kezdett az izraeli titkosszolgálat vezetőivel a két ország közötti kapcsolatok normalizálásáról. 2018 májusa óta – amikor kiutasították az izraeli nagykövetet a Gáza elleni véres támadások miatt, és az amerikai nagykövetséget Jeruzsálembe költöztették – nincsen nagyköveti szintű képviselet egymás országaiban. Mindenesetre az Al-Monitor egy forrása szerint nem lesz egyszerű a diplomáciai újrakezdés, amíg „Törökország a Hamász globális székhelye”.
A Jerusalem Post befolyásos külpolitikai szemleírója felháborodottan utasítja el, hogy „a Hamasz-támogató török rezsim Izraelt használja fel amerikai kapcsolatainak rendezésére”. Seth Frantzman szerint Törökország teljesen magára maradt: Pompeo külügyminiszter a múlt hónapban a régiós látogatásán nem volt hajlandó Erdogan körével találkozni, Trump veresége után pedig az amerikai Külügyminisztériumból távozott a leginkább török-barát tisztviselő, a Szíria-ügyi megbízott James Jefrey. A befolyásos lap szerint most Ankara fejére omlott, hogy sorozatosan fenyegette Egyiptomot, Görögországot, Ciprust, illegálisan fegyvereket szállított Líbiába, és a vallási fanatikusokat fűtötte Franciaországban.
A szaúdi kártya
Ankara most padlógázzal megpróbálja normalizálni rendkívül feszült kapcsolatait Rijáddal is. Múlt pénteken a két külügyminiszter két éves kihagyás után találkozott egy iszlamista (Organisation of Islamic Cooperation, OIC) csúcson a nigeri fővárosban. Ebben az esetben a kapcsolat gyors rendezése a szaúdiak érdeke is. Biden már többször hangsúlyozta, hogy újra akarja szabni az USA kapcsolatát a szaúdi rezsimmel. Élesen kritizálta a szaúdiak katasztrofális kimenetelű katonai beavatkozását Jemenben – noha az világos, hogy egy szaúdi kivonulás az iráni pozíció megerősödéshez vezetne.
Az európai kártya
A december 10-11-én esedékes Európai Csúcs egyik legfontosabb külpolitikai témája, hogy Franciaország, Görögország és Ciprus nyomására vajon az EU meg tud-e egyezni szankciók bevezetéséről Törökországgal szemben. Macronnak a sorsdöntő 2022-es francia elnökválasztás előtt erős politikusnak kell látszania. Németország ebben az ügyben óvatosabb, hiszen 3 millió török származású él az országban.
Erdogan ezen a fronton is hirtelen békés hangot ütött meg. A múlt héten a vitatott Kelet-Mediterrán vizekről idő előtt hazarendelte az Oruç Reis nevű szeizmikus kutatóhajót. Szintén a múlt héten a török elnök hirtelen a jogállami reformok szükségességéről kezdett el szónokolni, egyben az európai közös jövő fontosságát emelte ki. Megfigyelők itt is óvnak attól, hogy a taktikai visszavonulásnak szánt PR-szólamoknak Európa bedőljön.
Népszavazással akár Oroszországhoz is csatlakozhatnak. 
