David Altig az amerikai szövetségi bankrendszer egyik tagjának, a Federal Reserve Bank of Atlantának alelnökeként, és neves közgazdász professzorként nyilatkozott az alapblog.hu-nak egyebek között arról, hogy szerinte Amerika elkerüli a sokak által vizionált visszaesést. Európának azt tanácsolta, hogy a költségvetési hiány lefaragása helyett a munkahely teremtésre és a gazdasági növekedésre koncentráljon. Tudósként szólt a leggazdagabb országok középosztályának lecsúszásáról, és az ezzel járó társadalmi robbanással fenyegető jelenségekről is.

David Altig elmondta, hogy az első negyedévben csökkent a munkanélküliség az Egyesült Államokban és ez a tendencia lassan, de biztosan folytatódni látszik a következő hónapokban is. Az inflációt illetően véleménye szerint a jelenlegi  adatokból kiindulva hosszabb távon mégsem látszanak a komolyabb infláció kialakulásának jelei. Hozzátette, hogy mindezt figyelembe véve döntött úgy a Nyílt Piaci Bizottság, hogy nem szabad az alapkamathoz nyúlni, történelmi mélyponton, nulla és negyed százalék között kell hagyni, nem csak most, hanem még legalább két éven át.

Szükségtelen a Fed további beavatkozása

A szakember szükségtelennek tartja hogy  a szövetségi bank, amely három év alatt két és fél ezer milliárd dollárt fecskendezett be a gazdaságba,  további, szinte ingyen pénzekkel öntse el a gazdasági szereplőket, mert ez már tényleg erősen fokozná az inflációs veszélyt, és olyan üzenetet közvetítene a piacok számára, hogy a Fed drámaian rossznak tartja a gazdasági helyzetet, ami pedig riadalmat keltene.

Altig nem tartja teljesen irreálisnak azokat a feltételezéseket, melyek szerint a korábbi gazdasági-pénzügyi, például munakerőpiacot élénkítő stimulusok határidejének lejárta, valamint a tény, hogy a Fed nem óhajt újabb monetáris könnyítésekbe bele menni az amerikai gazdaságot az év végére egy sziklaszirthez taszíthatja. Ugyanakkor a szakember szerint Amerika nem fog odáig eljutni, mert a korábbi jegybanki stimulusok már beindítottak olyan folyamatokat, hogy a növekedés önjáróvá kezd válni, valamint reméli, hogy ezekről a kérdésekről megegyezés születik a washingtoni törvényhozáson belül, és átmenetileg maradnak tovább az adókönnyítések és a munkanélküli támogatások.

David Altig a német recepttel kapcsolatban elmondta: nyilvánvaló, hogy az államok adóssághegyei kolosszális problémát jelentenek, amiknek a lebontásához hozzá kell látni. Ugyanakkor véleménye szerint Európának figyelembe kellene vennie, hogy az adósság nem önmagában véve probléma, a gazdaság teljesítményéhez kell azt viszonyítani. A nagy adósságleépítési, költségvetés rendbetételi igyekezet közepette egy sor európai kormány olyan intézkedéseket foganatosít, amik egyenesen csökkentik a GDP növekedésének esélyeit, és tartósítják a recesszió negatív következményeit.

Európának a gazdasági növekedésre és a munkahelyteremtésre is ügyelnie kellene

Véleménye szerin az európaiak ugyancsak nem megfelelően veszik figyelembe azt, hogy ha a megszorító intézkedéseket olyankor foganatosítják, amikor eleve nagy, évtizedek óta szinte talán a legmagasabb a munkanélküliségi ráta, és mindeközben stagnálnak vagy csökkennek a bérek, akkor mindennek beláthatatlanul súlyosak is lehetnek a szociális és politikai következményei.

A szakértő Európának azt tanácsolja, hogy ugyanazzal az erővel, ahogy a költségvetési hiányok mindenáron való lefaragására törekszik, koncentráljon a gazdasági növekedésre és a munkanélküliség csökkentésére. A szakértő úgy véli, hogy egyelőre csak azokhoz a költségvetési kiadásokhoz kellene a lehető legszigorúbban hozzányúlni, amelyek nem szolgálják, vagy még gátolják is a növekedést. Azokat a kiadásokat viszont jelenleg nem kellene kurtítani, sőt inkább bővíteni kellene, amelyek segítik mind a gazdaság bővülését, mind a munkanélküliek számának csökkenését.

Altig összességében úgy véli, hogy az Egyesült Államok jobb bőrben van, mint az Európai Unió. Hozzátette, hogy a gazdasági dinamikát tekintve Amerika lekörözte Európát, melynek az amerikai dollár euróval szembeni erősödése lehet majd az egyik bizonyítéka.

Viszlát középosztály

David Altig szövetségi banki alelnöki posztja mellett tudósként hosszú ideje kutatja  a munkanélküliség és a gazdasági válságok illetve a konjunktúrák közötti összefüggéseket. Kutatásai szerint az évtizedeken át jólétben élő és a nemzetgazdaságokat stabil, illetőleg növekvő fogyasztásával serkentő nyugati középosztályt sújtják a leginkább az utóbbi idők sorozatos válságai. Az ő körükben ugyanis még a válságokat követő fellendülési időszakban sem növekszik, hanem – konjunktúráktól függetlenül - folyamatosan csökken a foglalkoztatottság.

Véleménye szerint ellentétben a korábbi válságokból való fellendülési időszakokkal az átlagos vagy az átlagosnál valamivel magasabb képzettséget igénylő területeken nem bővültek a munkahelyek, miközben a foglalkoztatottság egészét tekintve persze  javult a helyzet. Kiemelte, hogy a tapasztalatok szerint minden egyes olyan alapvető gazdasági szektorban, ahol a dolgozók egy részét válságok idején rutinszerűen elbocsátják, a fellendülési periódusban újabban mindig kevesebb embert vesznek vissza, mint amennyit leépítettek.

A fellendülésből nem a fehér gallérosok profitálnak

A kutató szerint mindebből az következik, hogy egyre dinamikusabban polarizálódik a munkaerőpiac. Kiemelte, hogy a válság közepette természetesen százezrével rúgták ki az embereket a „fehér galléros” szakmákból, 2009 óta azonban egy sor gazdasági adat kimutatta, hogy a fellendülés időszakát élik Amerikában. Csakhogy kimutatható az is, hogy ebből csak az a munkaerő profitál, amelynek tevékenységét nem befolyásolja a technológiai forradalom, vagyis azokról a nagyon alulfizetett kétkezi munkát végzőkről és a technológiai forradalom fejlődését kreativitásukkal elősegítőkről beszélhetünk.

David Altig elmondta, hogy egyre komolyabb emberi drámák keletkeznek abból, hogy a középosztály egyre nagyobb hányada csúszik lefelé, a biztos közelmúltból a kevésbé biztos jelenbe és a bizonytalan jövőbe. Véleménye szerint jelenleg benne vagyunk egy nagyon összetett globális válságban, s közben ugyanakkor félelmetes ütemben gyorsul a technológiai forradalom, a termelésnek az eddig igen magas képzettséghez, és emberi profizmushoz kapcsolódó területeit egymás után foglalják el gépek, digitalizált, immár kreativitásra is képes technológiák.

A teljes interjút itt találja>>