A grúz-orosz viszály a jelek szerint újabb hidegháború peremére sodorta a Nyugatot és Oroszországot, s ebben mind Tbiliszi, mind Moszkva téves számítása szerepet játszott.
A grúz-orosz viszály a jelek szerint újabb hidegháború peremére sodorta a Nyugatot és Oroszországot, s ebben mind Tbiliszi, mind Moszkva téves számítása szerepet játszott.
Mihail Szaakasvili grúz elnök akkor tévedett hatalmasat, amikor úgy vélte, hogy a nyári olimpia megnyitójának csinnadrattája és az evégett Pekingben időző orosz "erős ember", Vlagyimir Putyin távolléte a hatalmi központtól lehetővé teszi számára Dél-Oszétia gyors visszaszerzését. Csakhogy az orosz erőket nem érte felkészületlenül az augusztus 8-a hajnalán indított grúz támadás. Ellenoffenzívájukkal nemcsak a szakadár déloszét térségből szorították ki Szaakasvili katonáit, de mintegy tucatnyi várost, illetve katonai támaszpontot is bombáztak színtiszta grúz lakosságú területeken (köztük Gorit, Sztálin szülővárosát). A gyors diadal helyett a grúz politikai és katonai vezetés megalázó vereséget szenvedett a hatalmas túlerőben lévő orosz erőktől.
A Kreml viszont az ellencsapás mértékét és főleg időzítését illetően számította el magát. A Nyugat már a Dél-Oszétiába történt fegyveres behatolás indokát ("orosz állampolgárok és békefenntartók megvédése") is nevetségesnek találta. Közismert ugyanis, hogy a Tbiliszivel kitört háborúskodás után, a 90-es évek elején az oszétek közül csak az nem kapott orosz útlevelet, aki nem igényelt. Az egyértelműen grúzok lakta területek bombázása és megszállása viszont kiverte a biztosítékot Rómától Washingtonig.
A forgatókönyv kísértetiesen emlékeztet 1968 augusztusára. Akkor a Brezsnyev vezette szovjet nomenklatúra csapatai a "szocializmus vívmányainak megvédése" ürügyével rohanták le (a kommunista csatlósok segédkezésével) Csehszlovákiát, szertefoszlatva a szocialista rendszer megreformálásához és jövőbeli életképességéhez fűzött utolsó reményeket. Ezúttal az "orosz állampolgárok biztonsága" képezte a hivatkozási alapot a Kreml számára. Csakhogy a lényeg mindkét esetben ugyanaz: az érdekszféra biztosítása, területszerzés - akár szuverén államok megtámadása árán is. Ennek láttán tette föl a kérdést a Time magazin: ,megállítható-e még egy újabb hidegháború?
Ebből a szempontból a lehető legrosszabb volt a Kreml időzítése. Az erőpolitika, mint adu kijátszása alkalmasint a kemény retorika irányába fogja elvinni a napokon belül kezdődő elnökválasztási kampányt az Egyesült Államokban. Ez pedig nem éppen a demokrata jelölt malmára hajthatja a vizet. Barack Obama eddig a vetélytársáénál békülékenyebb hangot ütött meg Moszkvával szemben. Az orosz kardcsörtetés viszont kifejezetten a háborús veterán nimbuszát (is) élvező John McCainnek kedvez.
A dél-oszétiai kaland alkalmasint azzal a - Moszkvában bizonyára nem bekalkulált - következménnyel járhat, hogy a "háborús kalandor" George W. Bush után nem a békülékenyebb és liberálisan nyitott Obama, hanem a vietnami veterán és egykori hadifogoly McCain költözhet be a Fehér Házba 2009 januárjában. Igaz, Obama kedden bekeményített, Oroszország elszigetelésére szólítva fel a nemzetközi közösséget. Ám bármelyikük győz is november 4-én, a Kreml alighanem egy új Ronald Reagannel találja magát szemben a januári hatalomátadást követő időszakban. A néhai elnökre pedig illene emlékezni Moszkvában: ő volt az, aki rendületlenül folytatott fegyverkezési versenyben felőrölte a szovjet impérium gazdasági tartalékait, a játszma feladására késztetve a gerontokratákat követő Mihail Gorbacsovot.
Kérdés egyelőre a másik jelentős nyugati tényező, az Európai Unió hozzáállása a Kreml új, kemény vonalához. Vajon sikerül-e ezúttal a 27 tagú szervezetnek egységes álláspontra helyezkednie? Az előjelek a szeptember elsejére összehívott rendkívüli csúcsértekezlet előtt nem túl biztatóak.
A tagállamok egy része - élükön a "tűzvonalhoz" legközelebb fekvő balti államokkal és Lengyelországgal - bekeményítést szorgalmaz Moszkvával szemben. (Nem véletlen, hogy a villámháború közepén éppen e négy ország államfői voltak azok, akik augusztus 12-én Tbiliszibe utazva személyes jelenlétükkel adtak kifejezést a grúz kormánnyal vállalt szolidaritásuknak.)
Mások - így a francia és a német kormány - egyelőre békülékenyebb húrokat pengetnek, noha az orosz offenzívát ők is bírálták, a szakadár Abházia és Dél-Oszétia függetlenségének orosz elismerését pedig elfogadhatatlannak nevezték. Kérdés, hogy a jövő heti EU-csúcsig sikerül-e közös nevezőre jutniuk a Huszonheteknek.
Állam- és kormányfőik közül egyik sem olyan fiatal, hogy ne emlékezne a múlt század 80-as éveinek stratégiai kérdésére: az Európába telepített közepes hatótávolságú szovjet rakéták (SS-20) által kirobbantott vitára. Akkor a Nyugat (amely még szinte azonos volt a NATO-val) éles belső polémia után egyezségre tudott jutni arról, hogy "pótfegyverkezés" - azaz amerikai robotrepülőgépek telepítése - révén veszi föl a Moszkva által odadobott kesztyűt. A nóta vége az lett, hogy a Kreml meghátrált, és kivonta az SS-20 rakétákat Európából. Vajon megtanulták-e a negyedszázaddal ezelőtti leckét az EU nyugati államai?
Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá
havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is,
a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk!
Legyen Ön is előfizetőnk!
Németország megállapodott az Egyesült Államokkal az amerikai gyártmányú Tomahawk manőverező robotrepülőgépek beszerzéséről és a fegyverek telepítéséről német területen – jelentette be Friedrich Merz német kancellár csütörtökön a berlini parlamentben.
Kínában júniusban a vártnál lassabb fogyasztóiár-emelkedést és gyorsuló termelői inflációt mértek, miközben a magas energiaárak továbbra is visszafogják a belföldi keresletet. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) 4,6 százalékra javította Kína idei GDP-növekedési előrejelzését.
A statisztikák szerint komoly előretörésben vannak a kínai márkák az Európai Unió autópiacán, nem véletlenül merül fel mind többször a korlátozás, mint lehetőség. Mindez a magyar gazdaság számára rövid távon mindenképpen komoly kihívást jelent. Középtávon viszont a kínai beruházások – különösen a BYD szegedi gyára – érdemi növekedési és foglalkoztatási hozadékot hozhatnak.
További intézkedések nélkül a költségvetés hiánya a GDP 7,5 százaléka lenne idén, jövőre pedig 6,1 százalékot tenne ki a deficit – mondta el Kármán András pénzügyminiszter a „Költségvetési leltár” címmel tartott háttérbeszélgetésen.
Jelentős hozamcsökkenés mellett bocsátott ki összesen 3 milliárd euró értékben eurókötvényeket az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) július 6-án, hétfőn. A lapunknak nyilatkozó szakértő szerint folyamatosan mérséklődhetnek a magyar állam kamatkiadásai a következő években, elérve a GDP 3 százalékát (a tavalyi 4,7 százalékról). A devizaadósságunk eközben a teljes államadósságon belül akár 35 százalékig is emelkedhet, amire legutóbb 2015-ben volt példa.
(1).jpg)
A grúz-orosz viszály a jelek szerint újabb hidegháború peremére sodorta a Nyugatot és Oroszországot, s ebben mind Tbiliszi, mind Moszkva téves számítása szerepet játszott. (1).jpg)
(1).jpg)
Már tavaly is jó évet zárt a hazai vállalatfelvásárlási piac. 
Csúcson a forint, mélyponton a kötvényhozamok: strukturális fordulat a magyar piacokon?
Szembeúszva a világpiaccal: miért esnek ilyen látványosan a magyar kötvényhozamok?
