A grúz-orosz viszály a jelek szerint újabb hidegháború peremére sodorta a Nyugatot és Oroszországot, s ebben mind Tbiliszi, mind Moszkva téves számítása szerepet játszott.
A grúz-orosz viszály a jelek szerint újabb hidegháború peremére sodorta a Nyugatot és Oroszországot, s ebben mind Tbiliszi, mind Moszkva téves számítása szerepet játszott.
Mihail Szaakasvili grúz elnök akkor tévedett hatalmasat, amikor úgy vélte, hogy a nyári olimpia megnyitójának csinnadrattája és az evégett Pekingben időző orosz "erős ember", Vlagyimir Putyin távolléte a hatalmi központtól lehetővé teszi számára Dél-Oszétia gyors visszaszerzését. Csakhogy az orosz erőket nem érte felkészületlenül az augusztus 8-a hajnalán indított grúz támadás. Ellenoffenzívájukkal nemcsak a szakadár déloszét térségből szorították ki Szaakasvili katonáit, de mintegy tucatnyi várost, illetve katonai támaszpontot is bombáztak színtiszta grúz lakosságú területeken (köztük Gorit, Sztálin szülővárosát). A gyors diadal helyett a grúz politikai és katonai vezetés megalázó vereséget szenvedett a hatalmas túlerőben lévő orosz erőktől.
A Kreml viszont az ellencsapás mértékét és főleg időzítését illetően számította el magát. A Nyugat már a Dél-Oszétiába történt fegyveres behatolás indokát ("orosz állampolgárok és békefenntartók megvédése") is nevetségesnek találta. Közismert ugyanis, hogy a Tbiliszivel kitört háborúskodás után, a 90-es évek elején az oszétek közül csak az nem kapott orosz útlevelet, aki nem igényelt. Az egyértelműen grúzok lakta területek bombázása és megszállása viszont kiverte a biztosítékot Rómától Washingtonig.
A forgatókönyv kísértetiesen emlékeztet 1968 augusztusára. Akkor a Brezsnyev vezette szovjet nomenklatúra csapatai a "szocializmus vívmányainak megvédése" ürügyével rohanták le (a kommunista csatlósok segédkezésével) Csehszlovákiát, szertefoszlatva a szocialista rendszer megreformálásához és jövőbeli életképességéhez fűzött utolsó reményeket. Ezúttal az "orosz állampolgárok biztonsága" képezte a hivatkozási alapot a Kreml számára. Csakhogy a lényeg mindkét esetben ugyanaz: az érdekszféra biztosítása, területszerzés - akár szuverén államok megtámadása árán is. Ennek láttán tette föl a kérdést a Time magazin: ,megállítható-e még egy újabb hidegháború?
Ebből a szempontból a lehető legrosszabb volt a Kreml időzítése. Az erőpolitika, mint adu kijátszása alkalmasint a kemény retorika irányába fogja elvinni a napokon belül kezdődő elnökválasztási kampányt az Egyesült Államokban. Ez pedig nem éppen a demokrata jelölt malmára hajthatja a vizet. Barack Obama eddig a vetélytársáénál békülékenyebb hangot ütött meg Moszkvával szemben. Az orosz kardcsörtetés viszont kifejezetten a háborús veterán nimbuszát (is) élvező John McCainnek kedvez.
A dél-oszétiai kaland alkalmasint azzal a - Moszkvában bizonyára nem bekalkulált - következménnyel járhat, hogy a "háborús kalandor" George W. Bush után nem a békülékenyebb és liberálisan nyitott Obama, hanem a vietnami veterán és egykori hadifogoly McCain költözhet be a Fehér Házba 2009 januárjában. Igaz, Obama kedden bekeményített, Oroszország elszigetelésére szólítva fel a nemzetközi közösséget. Ám bármelyikük győz is november 4-én, a Kreml alighanem egy új Ronald Reagannel találja magát szemben a januári hatalomátadást követő időszakban. A néhai elnökre pedig illene emlékezni Moszkvában: ő volt az, aki rendületlenül folytatott fegyverkezési versenyben felőrölte a szovjet impérium gazdasági tartalékait, a játszma feladására késztetve a gerontokratákat követő Mihail Gorbacsovot.
Kérdés egyelőre a másik jelentős nyugati tényező, az Európai Unió hozzáállása a Kreml új, kemény vonalához. Vajon sikerül-e ezúttal a 27 tagú szervezetnek egységes álláspontra helyezkednie? Az előjelek a szeptember elsejére összehívott rendkívüli csúcsértekezlet előtt nem túl biztatóak.
A tagállamok egy része - élükön a "tűzvonalhoz" legközelebb fekvő balti államokkal és Lengyelországgal - bekeményítést szorgalmaz Moszkvával szemben. (Nem véletlen, hogy a villámháború közepén éppen e négy ország államfői voltak azok, akik augusztus 12-én Tbiliszibe utazva személyes jelenlétükkel adtak kifejezést a grúz kormánnyal vállalt szolidaritásuknak.)
Mások - így a francia és a német kormány - egyelőre békülékenyebb húrokat pengetnek, noha az orosz offenzívát ők is bírálták, a szakadár Abházia és Dél-Oszétia függetlenségének orosz elismerését pedig elfogadhatatlannak nevezték. Kérdés, hogy a jövő heti EU-csúcsig sikerül-e közös nevezőre jutniuk a Huszonheteknek.
Állam- és kormányfőik közül egyik sem olyan fiatal, hogy ne emlékezne a múlt század 80-as éveinek stratégiai kérdésére: az Európába telepített közepes hatótávolságú szovjet rakéták (SS-20) által kirobbantott vitára. Akkor a Nyugat (amely még szinte azonos volt a NATO-val) éles belső polémia után egyezségre tudott jutni arról, hogy "pótfegyverkezés" - azaz amerikai robotrepülőgépek telepítése - révén veszi föl a Moszkva által odadobott kesztyűt. A nóta vége az lett, hogy a Kreml meghátrált, és kivonta az SS-20 rakétákat Európából. Vajon megtanulták-e a negyedszázaddal ezelőtti leckét az EU nyugati államai?
Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá
havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is,
a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk!
Legyen Ön is előfizetőnk!
A volt pénzügyminiszter, az O3 Partners (korábban OXO Holdings) alapító-vezérigazgatója október 13-án, kedden 15 óra 30 perckor lesz a vendége a Klasszis Média egyórás élő adásának. Amelyben szokás szerint nemcsak mi kérdezünk, hanem ezt olvasóink is megtehetik, akár előzetesen, akár a Klasszis Média YouTube-csatornáján, illetve az Mfor és a Privátbankár Facebook-oldalán közvetített adás során.
Imre Lőrinc – Izsó Márton | 2026. október 7. 10:46
A magyar gazdaság az idei első félévben 1,7 százalékkal bővült, maga mögött hagyva az elmúlt három és fél év stagnálását. A 3 százalék körül húzódó GDP-növekedési plafont viszont csak a cégek hatékonyságjavításával, nem pedig az európai uniós források beérkezésével lehet feljebb tolni. Eközben már mindenki a célegyenesbe forduló 2027-es költségvetési tervezetre és az euró bevezetését is megalapozó hároméves konvergenciapályára figyel. A Klasszis Podcast legújabb epizódjának vendége Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője volt, aki szerint bombameglepetést is tartogathat a jövő évi büdzsé.
A Blochamps korábbi elemzésében arra figyelmeztetett, hogy az 1–1,5 milliárd forintos sávban már néhány százmillió forintos értékelési különbség eldöntheti az adókötelezettséget.
Egy év alatt az árak átlagosan 1,6 százalékkal emelkedtek, havi szinten pedig 0,2 százalékos volt a drágulás szeptemberben. Az idősek vásárlási szokásait is figyelembe véve a nyugdíjasinfláció éves szinten 1,1 százalék, havi összevetésben 0,1 százalék volt.
Ha sarkítani akarnánk a fejleményeket, akkor azt mondhatnánk, hogy a magyar példa ragadós és azt másolva próbálnak megoldást találni a fejlett világban is az üzemanyagpiaci problémákra. A G7-országok pénteken megállapodtak ugyanis abban, hogy 100 millió hordót felszabadítanak a stratégiai tartalékokból, a gyorsan emelkedő dízelárak letörése érdekében. A korábbi, akár magyar példa is azt mutatja, hogy ez csak tűzoltásra lesz elegendő.
(1).jpg)
A grúz-orosz viszály a jelek szerint újabb hidegháború peremére sodorta a Nyugatot és Oroszországot, s ebben mind Tbiliszi, mind Moszkva téves számítása szerepet játszott. (1).jpg)
(1).jpg)
