A NATO-tagországok Vezetői Találkozóját – hangsúlyozottan nem Csúcstalálkozóját! – december 3-án és 4-én tartják Londonban. A 70 évessé vált szervezet mára kettéhasadt. Van egyrészről egy viszonylag jól működő katonai gépezet, amely rendszeresen közös hadgyakorlatokat tart és közös terveket fejleszt. Másrészről pedig van a szövetség politikai oldala, amely a mai napig nem heverte ki Trump 2017-es megbélyegzését, miszerint „a NATO feleslegessé vált”.
Már Washington a fő bizonytalansági tényező
Az elmúlt 7 évtizedben a NATO több súlyos belső válságot élt át – egybek mellett ilyen volt az 1956-os Szuezi válság, Ciprus 1974-es török lerohanása, avagy de Gaulle elnök 1966-os kivonulása a Szövetség katonai struktúrájából. Washington mindezen esetekben a Szövetség egységének őrzőjeként lépett föl. Trump hatalomra lépése óta viszont éppen az USA okozza a legtöbb belső vitát és meghasadást.
Az, hogy itt nem felületi repedésekről van szó, mutatja az is, hogy a tekintélyes német agytröszt, a Stiftung Wissenschaft und Politik (SWP) friss jelentésében kendőzetlenül vitatja meg a NATO esetleges szétesését. Az anyag kiemeli, hogy Németország biztonsága elsősorban a NATO-tól függ. De a jelentés figyelmeztet, hogy „az amerikai politika változása és a jövőbeni fejlemények tisztázatlansága a Szövetség összetartása számára messze a legnagyobb tűréstesztet jelentik”.
Trump megjelenése a londoni tanácskozáson egyébként is egy rémálom a választási hadjáratát folytató Boris Johnson brit miniszterelnök számára. Az amerikai elnök elképesztőan népszerűtlen Egyesült Királyságban, ahol csak minden ötödik britnek van pozitív véleménye a Fehér Ház jelenlegi uráról. Ráadásul Trump már számos nemzetközi tanácskozást döntött be modortalan fellépésével, legutóbbi látogatása a szigetországban pedig kimondottan egy PR-katasztrófának bizonyult a brit konzervatívok számára.
A szultán haragja
De bármennyire is hihetetlen, a londoni tanácskozáson most várhatóan nem Trump, hanem az önjelölt szultán, Erdogan elnök viheti el a botrányhős címét. A válság több szálon is fut:
- Erdogan egyrészt pénteken Isztambulban arra szólította fel a francia elnököt, hogy vizsgáltassa ki magát, nem agyhalott-e, miután Macron november elején a The Economist című brit gazdasági lapnak adott interjújában agyhalottnak nevezte a NATO-t. Válaszul a francia külügyminisztérium most konzultációra rendelte be a török nagykövetet Párizsban. Erdogan ugyazon a napon Szíriával kapcsolatban azt üzente az Élysée-palotának, hogy a francia csapatoknak nincs joguk és felhatalmazásuk Szíriában tartózkodni, mert a damaszkuszi rezsim nem hívta be őket. Erdogan haragját az váltotta ki, hogy Macron a közelmúltban többször határozottan bírálta Törökországot – és a szerinte tehetetlen NATO-t is – az október 9-én indított északkelet-szíriai török offenzíva miatt.
- Erdogan emellett azzal fenyegetőzik, hogy ha a NATO nem hagyja jóvá azt a védelmi tervet, amely szerint Népvédelmi Egységek (YPG) nevű szíriai kurd milícia fenyegetést jelent Törökországra, akkor Ankara nem támogatja a NATO többi védelmi tervét, köztük a napirenden lévő, a balti térséget és Lengyelországot érintőt sem - amely egy esetleges orosz támadás esetén lépne életbe. Mindezt akkor, amikor az elmúlt hetekben egy határvita robbant ki Észtország és Oroszország között. Az utóbbi napokban egy kérdéses legitimitású tengeri megállapodás Törökország és Líbia között megbontotta a mediterrán térség geopolitikai egyensúlyát, kiváltva Görögország és Egyiptom haragját.
|
| Káncz Csaba |
A francia manőverek
Macron elnök magára maradt a NATO-partnerek között az éles kritikájával, amelyben „agyhalottnak” titulálta a transzatlanti védelmi szervezetet és egyben közelebbi kapcsolatok létrehozására szólított fel Moszkvával. Azt viszont Párizsnak sikerült elérnie, hogy az EU Bizottság most felállított egy új főigazgatóságot (DG), amely védelmi- és biztonsági ügyekkel foglalkozik majd. Macron kíméletlenül kihasználja azt, hogy a vergődő német nagykoalíció gyakorlatilag lebénult a nemzetközi arénában. Párizs az utóbbi napokban összefogott a Visegrádi Négyekkel is Berlin ellenében.
Kína megfigyelése
De ahogyan már említettük, a NATO katonai gépezete mindezen politikai viták ellenére olajozottan működik és az utóbbi hetekben Kína dinamikus térfoglalása beindította a vészcsengőket. Valóban, Peking éves katonai költségvetése napjainkra elérte a 175 milliárd dollárt. Az elmúlt 5 évben 80 hadihajót állított szolgálatba – többet, mint amennyivel brit haditengerészet összesen rendelkezik. A NATO külügyminiszterei november 20-án ezért úgy döntöttek, hogy a szervezet hivatalosan is megkezdi a kínai katonaság megfigyelését.
Ukrajna megpróbálja „újraaktiválni” a diplomáciai folyamatot az Oroszországgal. 
