Svédországtól Olaszországig és Németországtól Svájcig az utóbbi hetekben közölt GDP adatok a növekedési ütem komoly lassulásáról tanúskodnak. Miért is kapnánk föl a fejünket, amikor Japán a hét elején közölte, hogy a harmadik negyedéves GDP-je messze rosszabb lett, mint eredetileg várták, és éves szintre vetítve 2,5 százalékos zsugorodást mutat?! A csökkenő GDP egyben azt is jelenti, hogy az utóbbi években az intervenciókba teljesen beleszédült japán jegybank mérlegfőösszege mára meghaladja az éves japán nemzeti össztermék értékét!
Önfia vágja sebét
De amíg Haruhiko Kuroda jegybankelnök az utóbbi öt évben páratlan mértékben nyomta a likviditást a rendszerbe, addig Abe miniszterelnök a gazdaság megreformálására nem fordított elég figyelmet. Márpedig a csillagászati államadósságot – amely idén a GDP 238 százalékát teszi ki – nem lehet monetáris expanzióval kezelni, legfeljebb csak az igazság óráját elhalasztani. A lakosság és a helyi szakértők körében eközben terjed az aggodalom, hogy a világ harmadik legnagyobb nemzetgazdasága egy államcsőd felé sodródik és az ’Abenomics’ egy ’Abegeddon’-ba fog torkollni.
A házilag készített államháztartási csapdákból nincsen hiány, elég csak a 2020-as tokiói olimpiára és a 2025-os oszakai világkiállításra gondolni. Ezek önmagukban nagyszerű hírt jelentenek a helyi építési vállalkozóknak, amelyek – csakúgy, mint hazánkban – összefonódtak a mindenkori kormánypártok pénzembereivel. A Japán Számvevőszék viszont a napokban figyelmeztetett, hogy a tokiói olimpiai játékok kétszer annyiba fognak kerülni, mint amiről eddig a kormány prédikált, és a kiadások elérik majd a 800 milliárd jent, azaz a csillagászati 2000 milliárd forintot.
Pofonok Washingtonból és Szöulból
De számos egyéb helyről is veszélyek leselkednek a japán gazdaságra. Abe miniszterelnök túlságosan is kedélyes és szoros kapcsolatot építette ki Trump elnökkel, márpedig a Fehér Ház ennek ellenére nem igazán veszi figyelembe a japán félelmeket a lopakodó kereskedelmi háború tervezése során. Tokióban eközben a nagypolitikát is megrázta a Nissan külföldi vezérének sikkasztási drámája, hiszen Abe 6 éve azon dolgozik, hogy angol mintára a japán nagyvállalati szektor menedzsmentjét hozzákösse a globalizált világhoz. De számos egyéb nagyvállalat – így a Kobe Steel, a Sharp, a Tokyo Electric Power és a Toshiba – körüli kirívó szabálytalanságok is arra mutatnak, hogy a miniszterelnöknek nem sikerült megtörni a régi erőcsoportok hatalmát.
|
| Káncz Csaba |
Japán és Dél-Korea viharos kapcsolata is gazdasági háborúskodásba torkollhat. Szöul és Tokió már 20 éve folytat éles vitát a Koreai-félsziget 1910 és 1945 közötti japán uralmáról és atrocitásairól, de az újabb fordulat arra mutat, hogy a veszekedés kilép a diplomácia és média színteréről és átcsap a gazdasági térre. A dél-koreai bíróságok ugyanis az elmúlt két hónapban sorra hozták azon ítéleteiket, miszerint Tokiónak fizetnie kell a kényszermunkára hurcolt koreai polgároknak – ezt viszont a japánok elutasítják. A dél-koreai kedélyeket nem hűti le a japán kormány érvelése, hogy 1965-ben a diplomáciai kapcsolatok felvételekor Tokió 800 millió dollárt fizetett kompenzációként – arról pedig igazán nem tehet, hogy az akkori szöuli kormány ebből alig jutattatott a sértetteknek, az átutalt pénzt inkább az ország ipari termelésének beindítására fordította.
Káncz Csaba jegyzete
Le az elvekkel, éljen a pragmatizmus! 
