Az amerikai alelnök New Yorkban azt mondta, hogy legalább öt tagállam van az EU-ban, aki alig várja már, hogy abbahagyják a szankciókat. A szankciókat még 2014-ben vezették be a Krím Oroszország általi elcsatolása után, egyúttal a nyugatbaráttá alakult Ukrajnát pénzügyi segélyekkel látták el, cserébe érdemi reformokat vártak az országban, de az eddigi eredményekkel elégedetlenek.
Naponta ösztökéli
Biden egy nappal azután nyilatkozott, hogy az ENSZ-ben találkozott Petro Porosenko ukrán elnökkel, és szorgalmazta, hogy az ukrán energiaszektorban és az igazságszolgáltatásban érdemi reformok történjenek, miközben közölte: adottak a feltételek a harmadik, egymillió dolláros washingtoni hitelgarancia Ukrajnának történő nyújtására.
Biden előadta, hogy a válság kitörése óta hetente 2-3 órát töltött az ukrán vezetőkkel folytatott telefonbeszélgetésekkel, melyekben a reformokat sürgette, miközben Németországot, Franciaországot és Olaszországot csitítgatta, hogy tartsanak még ki a szankciókkal. Most úgy tűnik, elfogyott a türelem. Az európaiak azt válaszolják neki: Porosenko előtt egy orosz báb vezette Ukrajnát, de eltelt két év, és a lényeget tekintve mi változott azóta? Majdnem ugyanolyan az ország, mint Janukovics idején. Ezért nem szankciózunk, ráadásul a Krímet sem lehet szankciókkal visszaszerezni.
Mondvacsinált ok?
Mindazonáltal a helyzet összetettebb lehet, mint hogy Ukrajna alig változó politikai és gazdasági rendszere okozza a fő fejfájást a szankciók ügyében. Inkább arról van szó, hogy a szankciók tökéletesen hatástalanok, és így értelmetlenek. Oroszország túl nagy hatalom lett ismét: holmi szankciók nem térítik el, esze ágában sem lesz a Krím kérdését újragondolni, de az elszakadt kelet-ukrajnai orosz népesség sem szándékozik visszatérni az eredeti országhoz. Fait accompli, befejezett tény, Oroszország pedig kereskedik mással Európa helyett, népe pedig elég patrióta ahhoz, hogy ezt a helyzetet tökéletesen elfogadja.
A szír kártya
A szankciókból tehát valahogy ki kell hátrálni, hisz Európának legalább annyira fáj, mint Oroszországnak, és már semmivel nem magyarázható a fenntartása, most legalább találtak egy indokot. Van azonban még egy igen komoly tényező is, melynek a napokban mutatkozott meg igazán a hatása. Oroszország olyan erős lett Szíriában, hogy nélküle Amerika nem boldogul ott. Együtt kell működnie az oroszokkal, és ennek esélyét a szankciók is ronthatják. Muszáj lesz őket beszüntetni.
Az atomprogramról még van mit egyeztetni. 
