Az Egyesült Államok joggal tekintheti magát a „szabad világ vezetőjének”, de az idén nyáron közzétett fejlődési index sokkal hátrébb helyezi az országot a listán.
Mi van a kulisszák mögött?
Globális rangsorában az ENSZ Fenntartható Fejlődési Hivatala az USA-t a 41. helyre ejtette világszerte, a korábbi 32. helyéről. E módszertan – egy 17 kategóriából, vagy „célokból” álló kiterjedt modell, amelyek közül sok a környezetre és a méltányosságra összpontosít – az USA-t Kuba és Bulgária között helyezi el. Mindkét utóbbit széles körben fejlődő országnak tekintik.
A The Economist demokráciaindexe szerint az Egyesült Államokat mára már „hibás demokráciának” tartják .
A felmérések két problémát emelnek ki. Túl sok amerikai nem kapja meg a megfelelő szintű szolgáltatást az egészségügytől és az oktatástól. Ugyanakkor - ahogy a demokráciát fenyegető veszélyek egyre súlyosabbakká válnak -, az „amerikai kivételesség” iránti hit megakadályozza az országot, hogy őszinte önértékelést és korrekciót hajtson végre.
"A másik Amerika"
A Fenntartható Fejlődési Hivatal rangsorai abban különböznek a hagyományosabb fejlődési mérőszámoktól, hogy sokkal inkább a hétköznapi emberek tapasztalataira, így a tiszta levegőhöz és vízhez való hozzáférésre koncentrálnak, mintsem a vagyonteremtésre.
Tehát míg az amerikai gazdaság gigantikus mérete számít a pontozásban, az általa megtermelt vagyonhoz való egyenlőtlen hozzáférés is. Ha olyan elfogadott mérőszámok alapján ítéljük meg, mint a Gini-együttható, a jövedelmi egyenlőtlenségek Amerikában jelentősen nőttek az elmúlt 30 évben. Az OECD mérése szerint az USA-ban van a legnagyobb vagyoni különbség a G7 nemzetei között.
Ezek az eredmények az Egyesült Államokban tapasztalható strukturális egyenlőtlenségeket tükrözik, amelyek az afroamerikaiak esetében a legkifejezettebbek. Az ilyen különbségek a rabszolgaság megszűnésén és a Jim Crow-törvények hatályon kívül helyezésén túl is fennmaradtak.
Ez tükröződik a nem megfelelő egészségügyi politikákban, amelyek megdöbbentően csökkentik az átlagos amerikai várható élettartamot. Valóban, a rozsdaövezeti Detroit városában magasabb a csecsemő-halandóság, mint Botswanában.
Hanyatló demokrácia
Vannak más módszerek is egy ország fejlettségi szintjének mérésére, és ezek közül néhány esetében az USA jobban teljesít.
Jelenleg a 21. helyen áll az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának indexében, amely kevesebb tényezőt mér, mint a fenntartható fejlődés indexe. Az egy főre jutó átlagjövedelem – 64 765 dollár – jó eredmény és az átlagosan 13,7 év iskolában töltött idő az országot egyértelműen a fejlett világban helyezi el.
Rangsorolása azonban csorbát szenved olyan az értékelésektől, amelyek nagyobb súlyt helyeznek a politikai rendszerekre.
Az Economist demokráciaindexe most a „hibás demokráciák” közé sorolja Amerikát, amelynek összesített pontszáma Észtország és Chile között van. Nagyrészt a töredezett politikai kultúrája miatt elmarad a legjobb minősítésű „teljes demokráciától”. Ez a növekvő megosztottság leginkább a „republikánus” és a „demokrata” szövetségi államok eltérő útjaiban mutatkozik meg.
Noha a The Economist elemzői üdvözlik a hatalom békés átadását egy felkeléssel szemben, amely ezt megzavarni óhajtott, jelentésük nehezményezi, hogy egy idén januári közvélemény-kutatás szerint
csak az amerikaiak 55 százaléka gondolja úgy, hogy Biden legitim módon nyerte meg a 2020-as elnökválasztást - annak ellenére, hogy nincs bizonyíték széles körben elterjedt választói csalásra.
Amerikai kivételesség
Ahhoz, hogy megértsük az Egyesült Államok gyenge szereplését a különféle globális felméréseken, meg kell érteni az amerikai kivételesség érzését, az amerikai felsőbbrendűségbe vetett hitet a világ többi részével szemben.
Mindkét politikai párt régóta hirdeti ezt a hitet -, otthon és külföldön is -, de a „kivételességet” a republikánusok kiemeltebben kezelik. Ez volt a Republikánus Párt 2016-os és 2020-as nemzeti platformjának kiemelt gondolata („hiszünk az amerikai kivételességben”). Ez szolgált a rendező elvként Donald Trump fogadalma mögött is, hogy visszaállítja a „hazafias nevelést” Amerika iskoláiban.
Floridában - Ron DeSantis republikánus kormányzó lobbizása után – a szövetségi állam oktatási testülete idén júliusban jóváhagyta az amerikai kivételességben gyökerező szabványokat.
A kiválóság meghirdetésére - semmint arra való átfogó törekvés - arra ösztönzi az amerikaiakat, hogy fenntartsák a nemzeti teljesítmény elképesztő szintjének szilárd érzését – annak ellenére, hogy egyre több bizonyíték támasztja alá az ellenkezőjét.
