Nyárra már csak három erőmű marad az országban
A dél-Walesben lévő Aberthaw széntüzelésű erőmű a 2013-as csúcs időszakban évente még hárommillió háztartást látott el villamosenergiával. Csaknem fél évszázados működés után a jövő év elején az RWE tulajdonában lévő erőművet viszont végleg bezárják – indítja egy helyi példával terjedelmes riportját a Financial Times.
Ami Aberthaw-val történik, az gyakorlatilag előrevetíti a még működő további öt angliai széntüzelésű erőmű sorsát is; a Nottinghamshire-ben lévő Cottam 50 év után a napokban szünteti be működését, így jövő nyárra már csak három szénerőmű marad az országban. Amikor Aberthaw-t 1971-ben megnyitották, még a szén- és olaj tüzelésű erőművek adták az Egyesült Királyság-ban előállított villamos energia 88 százalékát.
A szén részesedése a szigetország energiaellátásában tavaly 5 százalékra csökkent. És ez év áprilisa és júniusa között a mindenkori mélypontra, mindössze 0,6 százalékra esett vissza.
Ha megvan kellő a politikai akarat
Ezt a gyors ütemű változást részben az magyarázza, hogy a brit kormány 2015-ben úgy döntött: egy évtizeden belül kivezeti a széntüzelésű erőműveket az angol energiarendszerből. 2008 óta a világ 25 legnagyobb gazdaságát összevetve az Egyesült Királyság volt az, amelyik a leggyorsabb ütemben csökkentette villamosenergia-termelésének széntartalmát, Dánia, az Egyesült Államok és Kína előtt.
Ennek a jelentősége akkor igazán szembeszökő, ha emlékezetünkbe idézzük azt a tényt, hogy micsoda erőfeszítéseket tesznek országok azért, hogy teljesítsék a 2015. évi párizsi klímamegállapodás vállalásait. Ennek elérése érdekében a globális szén-dioxid-kibocsátást évente legkevesebb 3 százalékkal kellene csökkenteni, ám e helyett továbbra is növekedést mutat, és 2018-ban rekordszintet ért el.
Az EU célkitűzése, hogy 2050-re nullára csökkenti a nettó szén-dioxid-kibocsátást; az Egyesült Királyság ezt vállalást a nyár folyamán már törvénybe is foglalta.
Néhány tagállam ugyanakkor még mindig erősen függ a fosszilis üzemanyagoktól. Lengyelország villamos energiájának 80 százalékát széntüzelésű erőművekből nyeri, Németországban pedig, mely jelenleg az EU legnagyobb szénfogyasztója, a szén a tavalyi energiatermelés több mint egyharmadát teszi ki.
A brit tapasztalatok azt mutatják, hogy ha kellő politikai akarat van, akkor bármely ország képes a szénből nyert energia részarányának jelentős csökkentésére – mondja Richard Black, az Egyesült Királyság egyik környezetvédelmi think-tankjének (Energy & Climate Intelligence Unit) igazgatója.
Ha Németország úgy döntött volna, hogy először a szénnel, és nem a nukleáris energiával kezdi (amelyet 2022-ig fokozatosan le kíván építeni), akkor hasonló helyzetben lenne, mint most az Egyesült Királyság – tette hozzá.
Gáz van
Nagy-Britannia első központi földgáz üzemét 1991-ben helyezték üzembe, 2018-ra pedig ez az energiaforrás már az összes megtermelt energia 40 százalékát tette ki. Márpedig ez az üzemanyag kevésbé szennyező, mint a szén.
Az 1990-es évekre Nagy-Britannia jelentős belföldi tengeri olaj- és gáz lelőhelyekkel rendelkezett az Északi-tengeren. A szén pedig fokozatosan kivonult a gazdaság kulcsfontosságú területeiről. A gőzmozdonyokat dízelek váltották fel. A szénnel fűtött házakat modern gázkazánokkal szerelték fel.
1991-ben az EU megszüntette a földgáz energiatermelésre történő felhasználásának mindenféle korlátozását. A lépés katalizátorként hatott; alig egy évvel azután, hogy Nagy-Britannia villamosenergia-rendszerét privatizálták, az új magánvállalkozások gázüzemű erőműveket kezdtek építeni.
Josh Burke, a Grantham Klímaváltozási és Környezetvédelmi Kutatóintézet munkatársa szerint a piaci hajtóerők és az állami szabályozók egyszerre hatottak és ennek az eredménye, hogy az évtized fordulója óta elindulhatott az átállás a szennyező szénerőművekről a kevésbé környezetkárosító gáztüzelésű erőművekre.
Burke úr különösen kritikus fordulópontként említi a 2013-as évet, amikor is az Egyesült Királyság elsőként adóztatta meg az EU-ban a fosszilis tüzelőanyagokból villamos energiát előállító társaságokat. A tarifa 18 font volt tonnánként. A szénár emelkedésével a szén felhasználása drámai mértékben csökkent - mondja Burke.
Megújulás a megújulóval
Tavaly a megújuló energia részesedése, beleértve a biomasszát, az Egyesült Királyságban előállított villamos energia egyharmadát tette ki. A cél, hogy 2030-ra 30 gigawattnyi energiát - az összes villamos energia egyharmadát - csak tengeri szélenergiából nyerjenek ki.
A megújuló energiaforrások, például a szél és a napenergia, miután az erőművek valóban komoly költséggel megépültek, már alacsony költséggel működtethetők. A megújuló energia most a földgáz után a második a helyen szerepel az Egyesült Királyság energiaportfoliójában, a nukleáris energia pedig további 19,5 százalékkal részesül belőle.
Az Egyesült Királyság energiapolitikáját ugyanakkor sok kritika éri amiatt, hogy Angliában és Walesben is komoly áramkimaradások voltak az utóbbi időben. Szerintük az angliai energiarendszer túlzottan is támaszkodik az időszakos ellátási forrásokra, így a nap és szélenergiára.
A vas és acél országa
Persze ha Nagy-Britannia végleg felhagy a szénbányák művelésével, a nehéziparnak akkor is szüksége lesz fosszilis tüzelőanyagra, az acél előállításához mindenképpen. E kereslet nagy részét már most is importból fedezi az ország. 2019 első három hónapjában az Egyesült Királyság 2,6 millió tonna szént importált; a legnagyobb tételben Oroszországból.
"Az Egyesült Királyságnak jelenleg 5–6 millió tonna szénre van szüksége ahhoz, hogy továbbra is elláthassa számos alapvető iparág, ideértve az acél- és cementgyártás szénszükségletét" - mondta Mark Dowdall, a The Banks Group környezetvédelmi referense. "Az Egyesült Királyság szénszükségletének körülbelül 80 százalékát az USA-ból és Oroszországból tudják fedezni. Az innen származó szén üvegházhatású gázkibocsátása ugyanakkor jelentősen magasabb, mint az Egyesült Királyságban történő termelés" – tette hozzá.
Több mint 30 év után idén márciusban adtak engedélyt az Egyesült Királyság első, mélyművelésű bányájának újranyitásához Anglia északnyugati részén. A Nyugat-Cumbria partvidékén fekvő, 180 millió font értékű Woodhouse bányaüzem várhatóan 2022-ben nyílik meg, és évente 2,4 millió tonna szenet ad majd mind a hazai, mind pedig az európai acélipar számára.
Ugyanakkor az ipari felhasználók tisztában vannak azzal, hogy hosszú távon egy olyan technológiára kell majd átállniuk, mellyel lehetőség lesz kiváltani a szén felhasználását. Az alternatívák felkutatása azonban idő és pénzigényes feladat. Chris McDonald, az Anyagfeldolgozó Intézet vezérigazgatója szerint ugyanakkor az nem a legjobb irány, hogy adóval sújtjuk a szénkitermelést, mert az az Egyesült Királyság nehéziparnak végét jelentheti.
Az UK Steel acélipari szakszervezet szövetsége szerint 2018-ban az ország 7,3 millió tonna nyersacélt állított elő, ebből 5,7 millió tonnát olyan technológiával, melyhez kokszolható szénre volt szükség. Ez a technológia ugyanakkor a mai napig jelentős szén-dioxid kibocsátással jár.
Az acélgyártók úgy vélik, hogy a szén-dioxid-leválasztás felhasználása és tárolása lehetőséget jelenthet a szén-dioxid-mentesítés iránti igények kielégítésére, ennek megoldása ugyanakkor még nagyon messze van.
Hazai és uniós forrásokból, illetve magántőke bevonásával valósulhat meg. 
