Dinamikus a béremelkedési ütem, ahogy erre számítani is lehetett. A meglepő azonban a márciusi ugrás a februárihoz képest, kérdés, hogy ez csak valamilyen egyszeri hatás, vagy tényleg ez volt a nagy ugrás hónapja, az áprilisi adatoknál majd kiderül. A februári bruttó átlagkereset még 274 ezer forint volt, a márciusi már 298 ezer, ez önmagában egyik hónapról a másikra 8,7 százalék emelkedés. Ilyen ugrás tavaly novemberben volt, akkor 262-ről 286 ezer forintra nőt az összeg, de januárban ez visszaesett 273 ezerre.
Nettó keresetek
Ezen havi hatások kiküszöbölésére szokott a KSH negyedéves, sőt éves adatokat is megadni, az első negyedéves adat 282 ezer forint lett. Mindebbe azonban a közmunkát is beleszámolták, ezért hogy reálisabb képet kapjunk, megnézzük a közmunka nélküli adatokat. Ez a negyedévre 295, márciusra viszont 310 ezer forint lett, ez utóbbi 1000 eurónak felel meg. Az ugyancsak közmunka nélkül számolt nettó keresetek a negyedév átlagában 196,5 ezer, márciusban közel 207 ezer forintot tettek ki. A családi kedvezményt is figyelembe véve az összeg körülbelül 6000 forinttal lehet nagyobb, így a negyedéves szám 203-204 ezer, a márciusi 213 ezer.
Felhajtóerők
Ez valóban brutális növekedés az utolsó egy évben, mondhatnánk, jól mennek a dolgok. Hozzá kell viszont tenni, hogy január óta a munkát terhelő járulékok 5 százalékponttal csökkentek, a minimálbér pedig 15, a garantált bérminimum 25 százalékkal nőtt, vagyis az állam aktív közreműködésére is szükség volt. Ugyanakkor ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, szükség volt az erőteljes munkaerőhiányra, melynek több oka van, de a legjelentősebb az, hogy a magyar munkavállalók előszeretettel dolgoznak olyan országokban (Ausztria, Németország, Nagy-Britannia), ahol a nettó bérek 2000 euró körül, vagy kissé felette vannak.
Nagy-Britannia esetében 2019 tavaszától mérséklődni fog az elszívó hatás, de azt még az igen szigorú Theresa May is hangsúlyozta, hogy a jólképzett munkaerőt azért továbbra is várni fogják, így például az orvosok számára biztos, hogy nyitott marad a kapu. A többi ágazatban pedig ott van még több szóba jöhető ország, így nem valószínű, hogy ez önmagában jelentősen csökkentené a külföldi munkavállalást. Azt csak egy dolog tudja csökkenteni: ha bérkülönbség lecsökken egy adott szintre.
A cél
Úgy szoktuk becsülni, hogy ha ez a szint kétszeres, akkor már nem annyira vonzó az elvándorlás, hisz sok esetben a külföldi munka magasabb megélhetési költségekkel jár, különösen, ha valakinek itthon saját lakása van. A kétszeres szám azt jelentené, hogy a hazai nettó kereseteknek el kéne érnie az ezer eurót. A márciusi 210 ezer forint körüli adathoz képest ez összesen 100 ezer forintos, 47 százalékos emelkedés lenne. Ezt a piac minden bizonnyal ki is fogja kényszeríteni a következő években, bár a munkaadóknak és a gazdaság egészének könnyebb lenne, ha ennek egy része a forint felértékelődése által valósulhatna meg.
Ha mondjuk, 270 lenne az eurónkénti árfolyam, ami csak 13 százalékos felértékelődés a mostani szintről, akkor a szükséges nettó béremelkedés már csak 60 ezer forint, vagyis 28 százalék lenne, ami már egyáltalán nem olyan irreális pár évre eloszlatva. Ha viszont marad a gyenge forint, akkor az erős béremelkedés óhatatlanul fel fogja pörgetni az inflációt, és akkor végül ugyanott leszünk, mintha a forint értékelődött volna fel. Kétségkívül magasabb béremelési ütem mellett a munkára rakodó terhek további csökkentése is könnyebb, a megugró infláció pedig a negatív reálkamat miatt szépen megnöveli az állam bevételeit.
Igaz, volt honnét erősödni. 
