Szovjet minta

A 80-as évek első felében a gyengülőben lévő szuperhatalom, a Szovjetunió lett vicc tárgya, amikor súlyos beteg, életerőt alig mutató öregurak kormányozták a birodalmat. Igaz, ott nem voltak választások: maga volt az alkotmányos rend, hogy mint egy király, haláláig uralkodik a legfőbb vezető, a kommunista párt főtitkára. Brezsnyev halála után azonban a gondosan előkészített örökösödési rend szerint újabb két, élete vége felé járó vezető következett: két és fél év alatt lett három temetés, mire jött Gorbacsov (aki azóta minden orosz cárt és szovjet főtitkárt túlélt: most 88 éves).

Afrikai matuzsálemek

Nos, azóta egyes helyeken megismétlődik a jelenség: egy-egy önjelölt örökös, névleg megválasztott elnök kapaszkodik a hatalomba meglehetősen magas korában, és végül a hadsereg is alig tudja eltávolítani a már alig élő despotát. Az első arab tavasz alkalmával megdöntött Mubarak egyiptomi elnök 82 éves volt, de rajta is jócskán túltett Zimbabwe ura, a 92 éves Robert Mugabe, akit végül csak azzal a fenyegetéssel sikerült távozásra bírni, hogy beengedik hozzá feldühödött népét, akik bizony nem feltétlenül lesznek kíméletesek vele.

Most egy ideje Algériában folyik a huzavona a 82 éves, már mozdulni alig tudó, de hatalmához a végsőkig ragaszkodó Abdelaziz Bouteflika elnökkel: hetek óta tartós tüntetéssorozat és a hadsereg erős nyomása után végre hajlandó távozni április 28-ig bezárólag, amikor lejár elnöki mandátuma. Múlt hónapban már beleegyezett, hogy nem indul az erre a hónapra tervezett választásokon az ötödik elnöki ciklusért, de ezt a döntését visszavonta, majd el is halasztották a választásokat.

Ki mozgatja?

Ha véletlenül a mostani döntést sem akarná betartani, feltehetően a Zimbabwében jól bevált módszert fogja alkalmazni a hadsereg, van most már bőven dühös tüntető az elnöki palotánál, akik most sem is vonultak el onnan, mivel az elnök azonnali lemondását követelik. Az algériaiak egy része úgy gondolja, hogy már nem is az alig élő elnök próbálkozott a hatalmon maradással, hanem a mögé bújó, őt szó szerint bábként mozgató, oligarchákból, politikusokból és katonákból álló eddigi hatalmi elit szeretné megőrizni pozícióját.

Utóhatások

Ha sor kerül a távozásra, és utána sikerül normál elnökválasztást tartani, akkor nagyjából befejezettnek tekinthető a folyamat, melyben az arab országok megszabadultak gyűlölt diktátoraiktól (kivéve Szíriát, melynek egy részén az orosz segítséggel helyreállított hatalmú Aszad marad még vélhetően jó darabig, igaz, uralma legalább nem terjed már ki a kurdokra). A folyamat ugyanakkor csak kevés országban hozott megnyugvást: Tunéziában lett igazi demokrácia, és Egyiptomban alakult ki több éves bizonytalanság után a jelenlegi stabilitás.