Európában már évek óta érezzük az 1930-as évek politikai dinamikájára hajazó folyamatokat Nem kellett sokat várni, és már az Egyesült Államok sem tudja letagadni a kezdődő Weimarizáció diszkrét báját. A washingtoni politikai osztály többségében lefáradt és elszakadt a valóságtól. A frusztrált ország alsóbb néprétegei radikális változásokat akarnak látni, az eddig olyan jól működő két-pártrendszer világában hirtelen anarchikus politikai áramlatok erősödtek meg.
Napjainkra mind kevesebb és kevesebb amerikai azonosítja magát demokrataként vagy republikánusként, és mindkét párt mélypontokat üt meg a támogatottsági szintjeiket tekintve. Fogyatkozik a középréteg, a demokrácia tartópillére és eközben sokan egyre inkább a politikai szélhez igazodnak. Figyelmeztető jel, hogy a 2008-as pénzügyi válság máig ható következményeként az alacsony-keresetűek társadalmi mobilitása leállt és a béreik nyomott szinten ragadtak.
Trump győzelme véget vethet annak a Republikánus Pártnak, amelyet az elmúlt évtizedekben megismerhettünk, sőt a széthasadás sem zárható már ki. A megzavarodott és frakciókra esett párt vezetése már se lenyelni, se kiköpni nem tudja az alpári stílusú, pökhendi néptribunt – aki inkább a gazdasági és biztonságpolitikai elzárkózás felé kormányozná pártját és országát. Ezzel ellentétben a demokratákat éppen egy hölgy, Hillary Clinton szabhatja át a permanens intervenciókat és háborúkat támogató politikai alakulattá. Hillary, aki már szenátorként és külügyminiszterként is lelkesen támogatott minden fegyver-rendszert és minden egyes háborús beavatkozást.
A hagyományos Republikánus Párt vége?
A fehér munkásosztály lázadása a washingtoni politikai kaszt globalizációs és bevándorlási politikája ellen váratlanul érte a republikánus párt moguljait. A hullám által felemelt Trump véget akar vetni a véres katonai intervencióknak és a felszabadult forrásokat a lepukkant hazai infrastruktúra és oktatási rendszer fejlesztésére fordítaná. „The Donald” tulajdonképpen ki akar lépni a Washington-vezette liberális rendszerből és megszabadítaná Amerikát a nemzetközi biztonságpolitikai elkötelezettségeitől.
A párt vezetése rettegve figyeli Trump pikírt és ízléstelen beszólásait, amelyekkel már sikerült vérig sértenie a hispánokat, a muszlimokat, a nőket, a fogyatékosokat és mindazokat, akik eddig kritizálták a kampányát. Trumpot már a pártban is sokan gyűlölik és akár Clintonra is előbb szavaznának – ezzel pedig már a republikánusok szétesése is reális alternatíva lett.
|
| Káncz Csaba |
Trump ráadásul semmibe veszi George W. Bush-korszak pártjának vonalvezetését, amely szerinte csak bukott katonai intervenciókat és pénzügyi válságot hozott. A keményvonalas neokonzervatív platform ezt elfogadhatatlannak tartja és egyik megmondó-emberük, Robert Kagan a napokban már Clinton támogatására szólított föl. Kagan azt állítja, hogy Trump tulajdonképpen egy olyan démon, amelyet a Republikánus Párt hívott életre, és mostanra olyan erős lett, hogy a pártot is képes elpusztítani.
A háborús demokraták felemelkedése?
Clintonék úgy kalkulálnak, hogy minél szélsőségesebb republikánus jelölttel kerül szembe novemberben az elnökválasztáson, annál könnyebb lesz majd meggyőzni a választókat, hogy a kiegyensúlyozott, külpolitikában jártas politikusra szavazzanak. Szerintük bár Trump, a milliárdos elnökjelölt-aspiráns egyre népszerűbb, de közben óriási választói csoportokat idegenít el a párttól, ami hatalmas bukáshoz vezethet 2016 őszén – mind az elnök-, mind a kongresszusi választáson.
A volt külügyminiszter támogatta az iraki és líbiai intervenciót, ez viszont elképesztő ballasztot jelent nagy választói csoportoknál. Nem véletlen, hogy Clinton elnökké választása esetén támogatná a védelmi költségvetés emelését. Többek szerint Clintont túlságosan is fogva tartják a pénzügyi érdekkörök is, kampánya eddig tizenötmillió dollárt kapott a Wall Street nagybankjaitól. Markáns baloldali vélemények szerint Hillary megválasztása csak garantálná Washington további háborúit külföldön és az oligarchák uralmát belföldön.
Egyre többen csalódnak a demokrata párt bázisában ezért abban bíznak, hogy a Bernie Sanders mögött álló fiatalok ereje hasonlatos lehet George McGovern, az 1972-es progresszív és háború-ellenes elnökjelölt mögött álló egykori mozgalomhoz. McGovern végül elbukta a választást, de eszméi azt követően megújították a demokratákat.
Káncz Csaba jegyzete
Sok a lemondás. 
