2014-ben rémülten nézte a világ, ahogy az iraki hadsereg megfutamodik, fegyvereit hátrahagyva menekül, különösen Moszulnál, amikor megjelentek a még csak terrorcsoportként üzemelő Iszlám Állam fegyveresei. A hadseregnek megvoltak az eszközei, hogy rendet tegyen, de ehelyett hátrahagyta amerikai gyártmányú nehézfegyverzetét az ellenségnek, akiknek ezáltal meglett a szükséges hadifelszerelése ahhoz, hogy maguk is hadsereget hozzanak létre születőben lévő (és szerencsére azóta már megszűnt) államuknak.
Új erő, új vezetővel
Az iraki sereggel tehát nagy baj volt, ezért nem is azt próbálták meg helyrehozni a harcok folytatásához, amikor Irak 40 százaléka már az ellenség kezén volt, hanem teljesen új szervezeteket hoztak létre. Egyrészt felhívást tettek közzé, hogy bárki csatlakozhat a létrejövő, Irán által támogatott milíciákhoz, másrészt a működőképes rendőrséget erősítették meg, de a legfontosabb szervezet, ami lényegében átvette a hadsereg helyét, a Terrorellenes Szolgálat volt.
Ennek a szervezetnek lett egy külön elit csapata, melyet arany osztagnak hívnak, ők voltak a leghatékonyabbak az Iszlám Állam szétzúzásában. A csapat élére egy tehetséges katona, Abdul-Wahab al-Saadi tábornok került, aki az első döntő csatákban megoldotta a legnehezebb helyzeteket, sőt Tikrit városának ostrománál rangjelzését letépve az első sorba vonult a fronton, hogy katonáit lelkesítse, és egész közelről irányítsa az eleinte sokszor reménytelennek tűnő harcot, melynek során egyszer meg is sérült.
Népszerű lett
Az első sikeres terület visszaszerzések során a tábornoknak komoly ismertsége lett, egész Irakban népszerű lett, így a továbbiakban is ő irányította az immár egyre magabiztosabb szervezetet. A legnagyobb kihívás Moszul ostroma volt számára. A CNN-nek adott interjúban a tábornok elmondta, hogy mivel egy 2 milliós, sűrűn lakott városról volt szó, vigyázniuk kellett a polgári lakosságra, és a város infrastruktúráját sem akarták tönkretenni.
Így rendkívül gondosan kellett megtervezni és végrehajtani a műveleteket, lépésről lépésre városrészenként, ráadásul összesen 1000 autóbombával is meg kellett birkózniuk, melyek közül némelyiket teherautóból készítették. Végül 9 hónapos kegyetlen harc után sikerült a várost végleg felszabadítani, ez után viszont már rendkívül magabiztosak voltak az iraki erők, könnyedén szerezték vissza az újabb területeket, és még a rendkívül hatékony, szívós kurd pesmerga erők is kitértek előlük, amikor bevonultak a vitatott területekre a kurd függetlenségi népszavazás után.
A siker titka
Arra a kérdésre, hogy mi volt az újonnan szervezett erőt titka, a tábornok azt válaszolta, hogy zéró toleranciát alkalmaztak az etnikai-vallási megosztottsággal szemben. A szervezetben nincs helye síita-szunnita ellentétnek, mindenki egyenrangú, és a polgári lakosságot is ugyanígy kell kezelniük. Korábban a szunniták féltek a biztonsági erőktől, mert azokat felfegyverzett síita csoportoknak tartották.
A Terrorellenes Szolgálat mindössze 10 ezer emberből áll, tehát egy kis létszámú, de rendkívül hatékony erő. Állandó képzés zajlik benne, mégpedig igen magas szinten (akárcsak az amerikai különleges erőknél). A szervezet megnövekedett presztízsét mutatja az a tény is, hogy amikor májusban toborzást tartottak, 300 ezer ember jelentkezett, akik közül végül csak ezren lesznek, akik a szervezet tagjaivá válhatnak igen komoly kiképzés után.
A béke is rajtuk múlik
Most, hogy nincs már Iszlám Állam, Irakban azt tartják még nagy eredménynek, hogy a lakosság Szaddam Husszein elűzése óta először érezheti úgy, hogy az országnak hatékony saját rendfenntartó ereje van. Különösen fontos, hogy a szunnita kisebbség hosszú távon is úgy érezze, hogy egyenrangúak az országban, és ne tudjanak köztük újra teret nyerni újra az szélsőséges szervezetek, melyekből az Iszlám Állam is kialakult.
Megjelennek a részletek. 
