Az olasz kormány még magyar barátaira sem hallgat

Az olasz koalíciós kormány nem riadt meg attól, hogy Brüsszel visszadobta a 2,4 százalékos hiányt tartalmazó költségvetést, mondván, hogy ez vállalhatatlan a GDP 130 százalékára rúgó adóssággal rendelkező ország számára, fizetőképességét, és ezzel az egész eurózónát veszélyezteti. Beadta másodszor is módosítás nélkül ugyanazt a költségvetést.

Magyar minta

Az olasz kormány kommunikációja az, hogy Brüsszel a megszorítás politikáját írja neki elő, ő pedig szabadságharcot folytat, sőt abban bízik, hogy előbb-utóbb a többi eurózónás ország is átáll a laza költségvetésre, hiányt kezd gyártani. Nos, ha valamin, azon érdemes lenne elgondolkozniuk, hogy jó barátjuk, a magyar kormány, amely ugyancsak szeret ellenkezni Brüsszellel ebben-abban, pont a költségvetés és az adósság kérdésében gondol teljesen mást, mint ők, sőt, horribile dictu, ugyanazt, mint az eurózóna fegyelmezett országai, valamint maga Brüsszel.

Jegybankelnöki tapasztalat

A magyar kormány évek óta mást sem tesz, mint minél kisebb költségvetési hiányra és az adósságnak a GDP-hez képesti csökkentésére törekszik, miután megtapasztalta kormányzása elején, mit jelent a nagy hiány és a növekvő adósság, eltérés legfeljebb abban lehet, hogy honnan van nagyobb bevétel, és hol van kevesebb kiadás (úgynevezett unortodoxia). Mindezt azonban legjobban Matolcsy György, az MNB elnöke foglalta össze egy neves rendezvényen, ahol 16 jegybank vezetői gyűltek össze.

Nyitóbeszédében jegybankelnök elmondta, hogy 8+1 dolgot tanult meg a 2008-as válságból nagyon alaposan, ezek közül említsük a harmadik pontot: új közellenségünk van, az államadósság, valamint negyedik pontot: kiegyensúlyozottnak lenni a költségvetésnek. Talán még a plusz 1 pontot is megemlíthetjük: politikai stabilitásra van szükség.

Hogy állnak az olaszok?

Nos, nézzük, hogy áll a mostani olasz kormány az említett kérdésekhez. Államadósságuk gigantikus – a GDP 130 százaléka (a miénk csak bő 70, de még az is igen megterhelő), vagyis nekik már nagyon kellene ezzel vigyázni, és mindenképpen a csökkentésére kellene törekedni. Márpedig 2,4 százalékos hiány 1,5 százalékos növekedéssel, ahogy a benyújtott javaslat tervezi, az bizony a kettő különbségéből adódó GDP-arányos adósságnövekedést jelent.

Ami a következő pontot illeti, a költségvetés, itt ugyanoda jutunk: elfogadhatatlan a gazdasági növekedésnél nagyobb költségvetési hiány, még nálunk is az lenne, alig több mint fele akkora adósságunkkal. Nálunk ugyan összejön idén a 2,4 százalékos hiány, de 4-5 százalékos növekedés mellett, ráadásul a jövő évi büdzsében már csak 1,8 százalék a tervezett hiány.

Politikai instabilitás

Nos, ami a politikai stabilitást illeti, azzal sajnálatos módon 70 éve gond van: Mussolini miatt olyan alkotmányt fogadtak el akkor, ami lehetetlenné teszi a stabil kormányzást (legfeljebb Berlusconi volt kivétel). Ezt megváltoztatandó két éve népszavazást írtak ki, de sajnos az istenadta nép nemet mondott, maradt a nem hatékony rendszer.

Mindazonáltal a két szélsőséges párt által alkotott kormány elgondolkozhatna azon, hogy ha az Unió talán legrenitensebb országa is példás költségvetési politikát folytat, az azért már jelent valamit. Igaz, hogy nem vagyunk az eurózónában, nincs, aki automatikusan mentsen, de elég határozottan megmondták az olaszoknak, hogy már nekik sem lesz.