Ami a születésszámot illeti, Japánban a mérték hasonló az itthonihoz: egy nőre átlagosan 1,4 gyermek jut. Azonban míg nálunk a várható életkor nem túlzottan magas, Japánban már most 84 év, a legmagasabb a világon. A népesség 28 százaléka idősebb 65 évnél, míg Németországban 21, Amerikában 15, Indiában mindössze 6 százalék az arány. Az Economist szerint a most születő japán gyerekek fele jó eséllyel meg fogja érni 100. életévét.
Ismert problémák
A növekvő életkor persze jó hír, de az ismert problémákat is magával hozza: az aktív, dolgozó korosztály létszámának csökkenése, illetve a nyugdíjasokhoz viszonyított arányának felborulása. Japánban, ahol szinte mindig is teljes foglalkoztatottság volt, most komoly munkaerőhiány van, miközben az emberek egyre hosszabb időt töltenek nyugdíjasként, és persze több egészségügyi ellátást vesznek igénybe ezalatt, így a szociális rendszer fenntarthatatlanná fog válni az egyébként még oly gazdag országban.
Magas korhatár
A megoldást azonban Abe Sindzó miniszterelnök kissé másként képzeli el, mint ahogy nálunk próbálják kezelni a problémát. Ő egyrészt szeretné az idősebb generációkat jobban bevonni a munkába, ami növekvő életkor mellett reális is. Ha az emberek jóval tovább élnek, mint korábban, akkor aktív, munkaképes koruk is tovább tart, tehát a nyugdíjkorhatár bizonyos mértékig hozzáigazítható a várható életkorhoz, ráadásul a nyugdíjasok foglalkoztatása is reális opció (ez most nálunk is prioritás lett).
Japánban a 65 év felettiek 23 százaléka már most is dolgozik, vagyis a társadalom máris igazodott a magasabb életkor kínálta hosszabb munkaképességhez. A cégek egy része saját hatáskörben emelte a nyugdíjkorhatárt, és sok vállalat automatikusan tovább foglalkoztatja dolgozóit a korhatár elérése után, ezek szerint ők nem is sietnek nyugdíjba menni, ami egy nagy társadalmi előny. Ilyen körülmények között valószínűleg a kormány nyugdíjkorhatár-emelési szándékai sem fognak ellenállásba ütközni.
Bevándorlás
A másik megoldás viszont, amit a japán kormány támogatna, teljesen eltér a hazai irányzattól: ők nem bánnák a bevándorlást, fogadnák a migránsokat. Nyilván nem akármennyit és akárhonnan, és azt sem tudni, hogy mennyire preferálnák a hasonló kultúrából érkezőket (főleg Ázsia buddhista része), és mennyire nyitottak más térségek bevándorlói iránt.
A munkaerő 2 százaléka külföldi jelenleg, és a parlament olyan törvény elfogadására készül, amely szerint nagyobb arányban engednének be kék galléros, azaz kevéssé képzett munkaerőt, hogy a mezőgazdaságban és az építőiparban jelentkező munkaerő hiányt, a kórházakban, idősotthonokban az ápolók hiányát enyhítsék. A következő öt évre 345 ezer bevándorlóra számítanak, ami kifejezetten kevés lesz a munkaerőigényhez képest, na meg azt is figyelembe véve, hogy a népességfogyás évi 400 ezer fő.
A The Guardian szerint ugyanakkor Japán eddig a Brexit utánra tervezett brit utat követte: ha valaki csak úgy megjelent, netán menedékjogot kért, azt nem engedték be (vagy csak elenyésző számban), hanem csak azok jöhettek, akik előre munkavállalói vízumot kértek és kaptak.
Évek óta nem volt ilyen. 
