|
| Merkel és Erdogan |
Törökország kulcsszerepet játszik a menekültválságban, és Szíria, Irak szomszédjaként, a Nato egyik legerősebb hadseregével és még hosszan sorolhatnánk, mi mindenért, szintén nagyon fontos Európa számára. A német N-24.de hírportál szerint a múlt héten másodjára is elhalasztották Brüsszelben egy, Törökország helyzetéről szóló fontos jelentés közzétételét.
A jelentés a Bild Am Sonntag szerint nemhogy haladást nem állapít meg az emberi jogok és a jogállamiság területén, hanem visszafejlődésről számol be. Kritizálják a sajtóval való bánásmódot, és azt állítják, Törökország a terrorizmus ellen sem tesz meg mindent, például átengedi területén a Szíriába tartó iszlamistákat.
Mit épít tulajdonképp Erdogan?
A kurdokkal szembeni, júliusban újrakezdett erőszakos fellépést abba kellene hagyni a jelentés alapján. (Sokak szerint azért kezdett Erdogan újra háborút a kurdokkal, hogy ezzel kiüsse a nyeregből a júniusban a parlamentbe bejutó, az ő többségét kikezdő kurd pártot.)
Erdogan elnök a maláj mintához hasonlóan iszlamista, de szabadságjogok tekintetében a putyini Oroszországhoz hasonló berendezkedésre törekszik – ezt már Cengiz Aktar, az isztambuli Policy Center politológiaprofesszora mondja.
Nem tudják őket Törökországban tartani
Szerinte az Erdogannal való együttműködés nem fog igazán segíteni a menekültválság megoldásában, a brüsszeli pénzek nem fogják hosszú távon Törökországban maradásra bírni a menekülteket. Szerinte azért állnak tovább, mert Törökországban nem szabad hivatalosan munkát vállalniuk, és menekültként hiányoznak az alapvető jogaik is.
Ami igazán ijesztő, az azonban ez a mondata: „Ha Erdogan bebetonozza a hatalmát, akkor Európát a törökországi szekuláris középosztály exodusa fenyegeti”. Vagyis, a nem vallásos, nyugatias középosztály megindulhat kontinensünk felé.
Hány millióan jöhetnek?
Ennek komoly következményei lehetnek, mivel egy 2014-ben 81,6 milliósra becsült országról van szó, lakossága majdnem pontosan Németországéval egyezik meg (mintegy 81 millió fő). Másképpen: ha csak a lakosság 3-4 százaléka vándorol ki, amint az Magyarországon történhetett az utóbbi években, akkor az már 2,4-3,3 millió embert jelent.
Ráadásul könnyen működhet az a hólabda- vagy lavina-effektus, ami valószínűleg már a szíriai vagy afgán menekülteknél is: akik már Európában vannak, hívják, segítik az otthon maradt rokonokat, barátokat. Az Eurostat adatai szerint 2014 végén 1,7 millió török állampolgár lakott az EU-ban.
Hányan segítik majd őket?
De ebből még hiányzik két nagyobb ország, Nagy-Britannia és Franciaország, valamint pár kisebb állam, köztük Ausztria. Ráadásul nincsenek benne a már Európában állampolgárságot kapott törökök sem. (Ausztriában legutóbb 55 ezer török állampolgárságú munkavállalót tartottak nyilván, családtagokkal és állampolgárságot kapott személyekkel együtt ennek valószínűleg többszöröse lehet a török nemzetiségűek száma.)
A születés helye szerinti adatokat még kevesebb ország közölt az Eurostattal, így Németország sem. Egyes országok adatai alapján azonban a törökországi születésű személyek száma kétszer akkora is lehet, mint a török állampolgároké. (Hollandiában 195 ezer török születésűre 80 ezer, Belgiumban 99 ezerre 38 ezer török állampolgár jut.)
A háború réme
Eközben az EU a közelmúltban az esetleges EU-tagságról és a vízumszabályok könnyítéséről kezdett párbeszédet Törökországgal, vélhetően azért cserébe, hogy a törökök együttműködőbbek legyenek a menekültkérdésben.
A török professzor nem említi, de fennáll annak az eshetősége is, hogy a kurdokkal Kelet-Törökországban vívott harc eszkalálódik, vagy az Iszlám Állam aktivizálódik a határokon belül. Ekkor akár a törökök egy része is menekültté válhat.
A magyar fizetőeszköz is jócskán megérezte az amerikai elnök által bejelentett új vámintézkedéseket. 
