Több mint 10 ezren tüntettek Moldova fővárosában, Chisinauban a Romániával való egyesülésért a 100 évvel ezelőtti ugyanilyen esemény évfordulójára (a két ország többször is egyesült, majd szétszakadt). Az eseményen Traian Basescu volt román elnök is részt vett, és követelte, hogy a két ország parlamentje szavazzon a kérdésről, ami már 26 éve napirenden van: 1992-ben sokan azt gondolták, hogy miután az ország kiszabadult a Szovjetunióból, rögtön csatlakozni fog Romániához, mint első elszakítása óta már kétszer tette, ez mégsem következett be.
Hol itt, hol ott
Moldova a 14. században állammá formálódott egyik román fejedelemség volt, amely 1859-ben egyesült a másik román fejedelemséggel, Havasalfölddel, megalakítva Romániát. Csakhogy még korábban, 1812-ben a szüntelenül növekvő Orosz Birodalom Moldova egyik felét megszállta és bekebelezte, és a terület csak az első világháború végén szabadult, amelyet Oroszország elvesztett, majd jött a bolsevik forradalom és a Szovjetunió.
Sok volt gyarmati területet visszaszerzett Lenin országa, de Moldovát, amely csatlakozott Romániához, nem sikerült neki. A Romániához való csatlakozás viszonylag könnyen ment, miután a területnek akkor még nem volt nagy orosz lakossága, nem is lett volna értelme önálló államként fennmaradnia. Egész 1940-ig Románia része volt, amíg Sztálin a Molotov-Ribbentrop paktumban meghatározott módon újra el nem szakította. Ezután felgyorsultak az események: amikor a németek megtámadták a Szovjetuniót, Románia visszafoglalta a területet, sőt azon túl még orosz, illetve ukrán területeket is. 1944-ben aztán az érkező szovjet hadsereg újra visszavette a területet, természetesen rögtön visszacsatolva a Szovjetunióhoz.
Vegyes lett a lakosság
1945-től aztán nagy népességbetelepítés kezdődött: az országrészbe oroszokon kívül a Szovjetunió mindenféle nemzetisége érkezett. Ennek köszönhető, hogy 1992 elején, amikor a Szovjetunió megszűnt, nem csatlakozott a terület Romániához, hanem önálló állammá vált. A lakosság nagyjából harmada nem volt román, és ők hallani sem akartak a Romániához való csatlakozásról. Külön problémát okozott a területhez korábban hozzácsapott szűk sáv a Dnyeszter folyón túl, amelyet szinte kizárólag oroszok és ukránok laktak, ők még a független Moldovában sem voltak hajlandók bennmaradni, szabadságharcot vívtak némi orosz segítséggel, és a terüket azóta is egyike a kvázi orosz államoknak.
A tényleges Moldávia pedig azóta is független, és közben kiérdemelte a nem túl megtisztelő Európa legszegényebb országa címet, míg a román anyaország viharosan fejlődött, és ma már többszöröse az egy főre jutó román GDP a moldávnak. Közben Románia uniós tag is lett, ami növelte a vonzerőt, igen ám, de mivel Románia megadja a moldávoknak a román állampolgárságot, már most is uniós polgárok, mennek is lelkesen munkát vállalni, Angliában ők voltak az utolsó nagy érkező hullám.
De mi lenne az oroszokkal?
A politikai helyzet is elég érdekes: a kormány Európa-barát, nyugati elköteleződésű, az elnök viszont Oroszország felé húz. Ha Basescu követelése valóra válna, és a két ország parlamentje szavazna az egyesülésről, lehet, hogy össze jönne a dolog, hisz mégiscsak román többség van Moldovában, így feltehetőleg egy népszavazás is ezt az eredményt hozná, amennyiben elég 50 százalék a döntéshez. Csakhogy egy ilyen kimenetel a nem román lakosság tiltakozásához, zendüléséhez vezethetne, ezért mértékletes moldáv vezetők nem is gondolkoznak ilyesmin.
A helyzet a jövőben persze még változhat, főleg, ha Románia a jelenlegi ütemben fejlődik tovább, és egyszer csak gazdag országgá válik, mondjuk a spanyol vagy az olasz értelemben. Az a kérdés viszont akkor is nyitva maradna, hogy Románián belül milyen jogai lennének a milliós orosz lakosságnak. Most Moldovában lényegében mindenki kétnyelvű: egyaránt beszélnek románul és oroszul.
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
