Az ukrán hadsereg főparancsnoka, Valerij Zaluzsnij már november elején bajuszt akasztott Volodimir Zelenszkijjel – az Economistnak adott interjúban ugyanis nyíltan beszélt arról, hogy a nyáron indult ukrán ellentámadás holtpontra jutott, ez évekig így maradhat, „mély és gyönyörű áttörés” pedig valószínűleg nem lesz.
Adok-kapok
Az interjú rossz fogadtatásra talált az ukrán elnöknél és köreiben: az elnöki hivatal szerint az ilyen nyilatkozat „megkönnyíti az agresszor dolgát”, és pánikot kelt Ukrajna nyugati szövetségesei között.
Zelenszkij maga is elutasította Zaluzsnij szavait, és megismételte, hogy nem hajlandó semmilyen tűzszünetről tárgyalni Moszkvával. Egyúttal óva intette a katonai vezetőket attól, hogy belefolyjanak a politikába.
A New York Times már akkor úgy értékelte, hogy a nyilvános kritika törésvonalat jelez az ukrán katonai és civil vezetés között – ráadásul éppen akkor, amikor az országnak komoly katonai kihívásokkal (fokozódó orosz támadásokkal) kell szembenéznie.
December elején Vitalij Klicsko, Kijev főpolgármestere is beszállt a ringbe Zaluzsnij oldalán: szerinte a főparancsnok csak az igazat mondta. Egyúttal bevitt egy ütést Zelenszkijnek mondván, hogy Ukrajna az önkényuralom felé halad.
Hétvégén pedig a Washington Post szintén arról írt, hogy ukrán és amerikai tisztviselők szerint is “súrlódások” vannak Zelenszkij és Zaluzsnij között.
Az amerikai lap emlékeztet: bár az 50 éves főparancsnok csak ritkán áll a nyilvánosság elé és (eddig) nem mutatott politikai ambíciókat, népszerűsége vetekszik az ukrán elnökével.
Ha úgy dönt, hogy elindul az elnökválasztáson – ami jövő márciusban esedékes –, ő jelenti majd a legnagyobb veszélyt Zelenszkij hatalmára. (Hadiállapot idején elvileg nem lehet választásokat tartani az ukrán jog szerint, és az ukrán elnök is elutasítja azokat, amíg országa háborúban áll.)
És Klicsko mellett Petro Porosenko volt ukrán elnök, az ellenzék jelenlegi vezetője is támogatásáról biztosította Zaluzsnijt.
Porosenkót egyébként egy héttel ezelőtt nem engedték át az ukrán hatóságok a határon, amikor az Egyesült Államokba akart utazni, hogy – mint mondta – lobbizzon Ukrajnáért. (Ami azért is indokolt lett volna, mert az amerikai republikánusok múlt héten belpolitikai okokból blokkolták az Ukrajnának és Izraelnek szánt, 110,5 milliárd dolláros új támogatási csomagot a Szenátusban.) Az ukrán hírszerzés szerint ugyanakkor azért gátolták meg Porosenkót a határátlépésben, hogy az útját „ne tudja propagandacélokra használni” Oroszország.
Az új rivális
Múlt héten Ukrajna egyik legnagyobb lapja, az Ukrainszka Pravda már külön cikkben foglalkozott azzal, hogy egyre nagyobb a rivalizálás az ukrán elnök és a hadsereg főparancsnoka között.
A cikk, amelyet a Meduza független orosz hírportál ismertetett, utal arra:
Zaluzsnij népszerűsége már eléri vagy akár meg is haladhatja Zelenszkijét: egy előzetes közvéleménykutatás adatai alapján a főparancsnok bizalmi indexe 98, míg az ukrán elnöké „mindössze” 93 százalék.
A főparancsnok népszerűségét Zelenszkij irodája egyre inkább politikai fenyegetésként éli meg: nemrég például – attól tartva, hogy az egy jövőbeni párt kiindulópontja lehet – lebeszélte Zaluzsnijt arról, hogy saját nevében jótékonysági alapítványt gründoljon. Emellett nyomást fejtett ki rá annak érdekében, hogy – a külföldi sajtónak adott néhány nyilatkozatot leszámítva – kerülje a médiát. Ez azonban csak tovább növelte a népszerűségét.
Bár egy decemberi közvéleménykutatás részeredménye azt mutatta, hogy Zelenszkij magabiztosan verné Zaluzsnijt az elnökválasztáson, a lap által megszerzett teljes kutatásból az is kiderül, hogy amennyiben csak ketten maradnának versenyben, akkor holtverseny alakulna ki közöttük. (Ez persze egyelőre csak hipotézis, hiszen a főparancsnok eddig kerülte a direkt politizálást.)
Az ukrán lap emlékeztet arra, hogy a két vezető betolakodott egymás területeire: míg Zelenszkij bevitte a „politika elemeit” a hadsereg felső parancsnoki szintjére, addig Zaluzsnij akaratlanul is „prominens jelenség” lett az ukrán politikai realitásban, és ezáltal kvázi behatolt az elnök „érdekszférájába.”
Panasz Zelenszkijre
A versengés már összetűzéseket is okoz a bürokráciában. Zelenszkij például „párhuzamos mechanizmusokat hozott létre” a kommunikációra különböző katonai vezetőkkel, ami azt jelenti, hogy Zaluzsnij néha csak a beosztottjaitól értesül fontos információkról. Amikor pedig az elnök tömegesen menesztette a toborzó irodák regionális vezetőit a korrupcióra hivatkozva, a főparancsnok nyilvánosan kritizálta a döntést mondván, hogy amiatt országosan összeomlott a toborzás. Mindemellett Zelenszkij számos olyan parancsnokot is elbocsátott, akik Zaluzsnij köréhez tartoznak.
Az ellentét állítólag Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter közelmúltbeli kijevi látogatásán csúcsosodott ki, amikor a hadsereg főparancsnoka panaszkodott Zelenszkij adminisztrációjára Austinnak.
És egyúttal sokkolta amerikai kollégáját azzal a megjegyzéssel, hogy Ukrajnának további 350-400 milliárd dollárra, ezen belül 17 millió lövedékre lenne szüksége az 1991-es határok helyreállításához.
Az ukrán lap szerint Zaluzsnij utódjaként egyedül a kelet-ukrajnai erők parancsnoka, Olekszandr Szirszkij jöhetne szóba, ő azonban kevésbé ismert, ráadásul az a hír járja róla, hogy nem becsüli a katonái életét.
A hadsereg főparancsnokának leváltása ellen azonban nem ez a fő indok Zelenszkij szempontjából, hanem az, hogy egy ilyen lépés „szupersztár státuszba katapultálná” Zaluzsnijt – ezt pedig az ukrán elnök nyilván szeretné elkerülni.
Emellett egyéb riválisa is van már Zelenszkijnek: korábbi tanácsadója, Olekszij Aresztovics szintén kritizálta őt és jelezte, hogy indulni kíván a jövő márciusban esedékes elnökválasztáson.
Az a tény egyébként – tesszük hozzá –, hogy az ukrán sajtó háborús időkben nyíltan ír ilyen ellentétekről, szintén azt jelezheti, hogy az ukrán elnök hatalma meggyengült.
Igaz, volt honnét erősödni. 
