A nagy bika átka
Egy szempontból igen káros volt a 10 éves szakadatlan tőzsdei fellendülés: hozzászokott mindenki, mint a kábítószerhez. Ahogy jön egy kiadós árfolyamesés, máris kitör a pánik, hogy jön a gazdasági válság. Bezzeg felfelé, amikor már nyilvánvaló volt, hogy lufifújás zajlik, senki nem kiabált, hogy húzzuk be a féket, mert később nagyobbat fog szólni a pukkadás.
A politika korábban is szerette a tőzsdei hosszt, legalábbis a kapitalizmus fellegvárában, az Egyesült Államokban, mert egyszerűen barométernek tekintették a tőzsdeindexeket, és ráfoghatták, hogy minden rendben a gazdaságban, ha egyszer a vállalatok részvényeinek ára is emelkedik. 1995-ben Alan Greenspan akkori Fed-elnöknek volt egy kísérlete, hogy szóbeli intervencióval fékezze a folyamatot („irrational exuberance”, szólt a híres mondás), de sok hatása nem volt.
Most a jegybankok fújták a lufit
Most csak annyiban más a helyzet, mint korábban, hogy a szokatlanul hosszú tőzsdei hosszt a világ legnagyobb jegybankjai tartották fenn fedezetlen pénzkibocsátási (eszközvásárlási) programjaikkal. Ezek a programok végül lezárultak, nem áramlik több pénz a piacokra, sőt, Amerikában már 2017 őszétől meg is kezdődött a program során a gazdaságba bocsátott extra pénz kivonása, ami jelenleg havi 50 milliárd dolláros ütemben folyik. Most pont ez került a figyelem középpontjába, miután decemberben egy igen nagyot zakóztak az amerikai tőzsdék (igaz, azóta korrigáltak).
Elnöki tirádák
Donald Trump már az első mínuszok láttán szidalmazni kezdte a jegybankot és elnökét, amiért folytatja a kamatemelési ciklust, fittyet hányva a jegybanki függetlenségre. Mintha a jegybank csak azért lenne, hogy az elnök elégedettségét szolgálja a szakadatlan tőzsdei emelkedés elősegítésével, nem pedig azért, hogy a kényes monetáris egyensúly fenntartásával a lehető legtöbbet tegye a gazdasági ciklusok kiegyenlítéséért, a kiegyensúlyozott növekedésért.
Nos, a decemberi kamatemelést már csak azért is meg kellett lépnie a jegybanknak, hogy bizonyítsa függetlenségét. A tőzsdei zuhanás kezdetén aztán az elnök beszólt (twittelt), hogy le kéne állni az 50 milliárdokkal, mire Powell közölte, hogy robotpilótával megy a program, nincs belenyúlás. Két héttel később azonban, a nagy decemberi zuhanás után ők maguk is elbizonytalanodtak. Azon kezdtek lamentálni, hogy vajon az áresés nem jelez-e recessziót.
A kutya és a gazdi
Önmagában nem, hisz a tőzsde csak hosszabb távon jelzi a gazdaság állapotát, ahogy André Kostolany írta: a gazdaság a kutyát sétáltató ember, a tőzsde az futkározó ebecske. Ugyanoda jutnak el, csak a kutya sokkal nagyobb utat tesz meg, előre-hátra szaladgálva. Nos, egy túlvett piacon kifejezetten egészséges egy jókora visszaesés, de a félelem most már beköltözött a Fedhez, és azon gondolkoznak, hogy a tervezettnél előbb lassítani kezdik az „eszközeladási” programot.
Az utolsó eszközvásárlási program után 4,5 ezermilliárd dollárra hízott a Fed mérlege (ennyi fedezetlen pénz bocsátott ki az idők során), ez csökken most havi 50 milliárddal, jelenleg 4,1 ezermilliárd körül van. Az eredeti terv az volt, hogy a folyamat 2022-ig tart, és akkor marad abba, amikor a Fed mérlege 2,3 és 2,9 ezermilliárd dollár között lesz, vagyis eleve nem akarták a válság előtti szintig csökkenteni.
Adni kell a látszatra
A Fed decemberi kamatdöntő ülésének jegyzőkönyve szerint azonban úgy tűnik, felmerült, hogy ennél nagyobb összeget kéne megtartani, így előbb be kellene fejezni a programot, vagy az ütemét lecsökkenteni, utóbbira már esetleg idén ősszel sor kerülhet. A jegybank elnökének ugyanakkor az is gondot okozhat, hogy valahogy bizonyítsa: nem Trump nyomására cselekszik, vagyis komoly fundamentumokkal kell alátámasztani a döntést.
Erre lehetőséget ad egy olyan tényező, amely már jóval a decemberi tőzsdei zuhanás előtt gondolkozásra késztetett egyes közgazdászokat és jegybankárokat: a bankok a kamatemelési ciklus megkezdésekor csökkenteni kezdték a jegybanknál elhelyezett, a kötelező rész feletti tartalékaikat, és ez a folyamat tavaly felgyorsult. A Reuters szerint a 2015-ben még 2,5 ezermilliárdos összeg mostanra 1,5 ezermilliárd közelébe esett, így a Fed kevésbé tudja kontrollálni a rövidtávú kamatszintet. Így a havi 50 milliárdos normalizálás csökkentése bizonyos mértékig valóban indokolt lehet a tőzsdei mozgások figyelembe vétele nélkül is, nem kizárt, hogy mai, idei első monetáris politikáról döntő ülést követően Powell felfedi módosítási terveit.
A Budapesti Értéktőzsde részvényindexe a mínusz 4,27 pontos nyitás után emelkedett kedden délelőtt. 
