A nagy bika átka
Egy szempontból igen káros volt a 10 éves szakadatlan tőzsdei fellendülés: hozzászokott mindenki, mint a kábítószerhez. Ahogy jön egy kiadós árfolyamesés, máris kitör a pánik, hogy jön a gazdasági válság. Bezzeg felfelé, amikor már nyilvánvaló volt, hogy lufifújás zajlik, senki nem kiabált, hogy húzzuk be a féket, mert később nagyobbat fog szólni a pukkadás.
A politika korábban is szerette a tőzsdei hosszt, legalábbis a kapitalizmus fellegvárában, az Egyesült Államokban, mert egyszerűen barométernek tekintették a tőzsdeindexeket, és ráfoghatták, hogy minden rendben a gazdaságban, ha egyszer a vállalatok részvényeinek ára is emelkedik. 1995-ben Alan Greenspan akkori Fed-elnöknek volt egy kísérlete, hogy szóbeli intervencióval fékezze a folyamatot („irrational exuberance”, szólt a híres mondás), de sok hatása nem volt.
Most a jegybankok fújták a lufit
Most csak annyiban más a helyzet, mint korábban, hogy a szokatlanul hosszú tőzsdei hosszt a világ legnagyobb jegybankjai tartották fenn fedezetlen pénzkibocsátási (eszközvásárlási) programjaikkal. Ezek a programok végül lezárultak, nem áramlik több pénz a piacokra, sőt, Amerikában már 2017 őszétől meg is kezdődött a program során a gazdaságba bocsátott extra pénz kivonása, ami jelenleg havi 50 milliárd dolláros ütemben folyik. Most pont ez került a figyelem középpontjába, miután decemberben egy igen nagyot zakóztak az amerikai tőzsdék (igaz, azóta korrigáltak).
Elnöki tirádák
Donald Trump már az első mínuszok láttán szidalmazni kezdte a jegybankot és elnökét, amiért folytatja a kamatemelési ciklust, fittyet hányva a jegybanki függetlenségre. Mintha a jegybank csak azért lenne, hogy az elnök elégedettségét szolgálja a szakadatlan tőzsdei emelkedés elősegítésével, nem pedig azért, hogy a kényes monetáris egyensúly fenntartásával a lehető legtöbbet tegye a gazdasági ciklusok kiegyenlítéséért, a kiegyensúlyozott növekedésért.
Nos, a decemberi kamatemelést már csak azért is meg kellett lépnie a jegybanknak, hogy bizonyítsa függetlenségét. A tőzsdei zuhanás kezdetén aztán az elnök beszólt (twittelt), hogy le kéne állni az 50 milliárdokkal, mire Powell közölte, hogy robotpilótával megy a program, nincs belenyúlás. Két héttel később azonban, a nagy decemberi zuhanás után ők maguk is elbizonytalanodtak. Azon kezdtek lamentálni, hogy vajon az áresés nem jelez-e recessziót.
A kutya és a gazdi
Önmagában nem, hisz a tőzsde csak hosszabb távon jelzi a gazdaság állapotát, ahogy André Kostolany írta: a gazdaság a kutyát sétáltató ember, a tőzsde az futkározó ebecske. Ugyanoda jutnak el, csak a kutya sokkal nagyobb utat tesz meg, előre-hátra szaladgálva. Nos, egy túlvett piacon kifejezetten egészséges egy jókora visszaesés, de a félelem most már beköltözött a Fedhez, és azon gondolkoznak, hogy a tervezettnél előbb lassítani kezdik az „eszközeladási” programot.
Az utolsó eszközvásárlási program után 4,5 ezermilliárd dollárra hízott a Fed mérlege (ennyi fedezetlen pénz bocsátott ki az idők során), ez csökken most havi 50 milliárddal, jelenleg 4,1 ezermilliárd körül van. Az eredeti terv az volt, hogy a folyamat 2022-ig tart, és akkor marad abba, amikor a Fed mérlege 2,3 és 2,9 ezermilliárd dollár között lesz, vagyis eleve nem akarták a válság előtti szintig csökkenteni.
Adni kell a látszatra
A Fed decemberi kamatdöntő ülésének jegyzőkönyve szerint azonban úgy tűnik, felmerült, hogy ennél nagyobb összeget kéne megtartani, így előbb be kellene fejezni a programot, vagy az ütemét lecsökkenteni, utóbbira már esetleg idén ősszel sor kerülhet. A jegybank elnökének ugyanakkor az is gondot okozhat, hogy valahogy bizonyítsa: nem Trump nyomására cselekszik, vagyis komoly fundamentumokkal kell alátámasztani a döntést.
Erre lehetőséget ad egy olyan tényező, amely már jóval a decemberi tőzsdei zuhanás előtt gondolkozásra késztetett egyes közgazdászokat és jegybankárokat: a bankok a kamatemelési ciklus megkezdésekor csökkenteni kezdték a jegybanknál elhelyezett, a kötelező rész feletti tartalékaikat, és ez a folyamat tavaly felgyorsult. A Reuters szerint a 2015-ben még 2,5 ezermilliárdos összeg mostanra 1,5 ezermilliárd közelébe esett, így a Fed kevésbé tudja kontrollálni a rövidtávú kamatszintet. Így a havi 50 milliárdos normalizálás csökkentése bizonyos mértékig valóban indokolt lehet a tőzsdei mozgások figyelembe vétele nélkül is, nem kizárt, hogy mai, idei első monetáris politikáról döntő ülést követően Powell felfedi módosítási terveit.
170 ezer ember jelentkezett az Európai Unió versenyvizsgájára, az EPSO szervezésében, amellyel később az EU szerveinél dolgozhatnak. 
