Jelentősen emelkedett az uniós országokba emigráló brit állampolgárok száma azóta, hogy az Egyesült Királyság a 2016-os népszavazáson az EU-ból való távozás mellett döntött.
A Guardian friss tanulmánya szerint, amely a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és az Eurostat adatain alapszik, 2008 és 2015 között évente átlagosan 57 ezren, 2016 és 2018 között pedig 74 ezren költöztek el a szigetországból egy (másik) uniós országba – ez mintegy harminc százalékos növekedés.
A kutatás szerint a távozók fele a referendum utáni három hónapban döntött úgy, hogy elhagyja az Egyesült Királyságot.
2016 óta messze a Brexit volt a migráció legfontosabb mozgatórugója
– mondta Daniel Tetlow, a tanulmány egyik készítője.
Irány Dél-Európa!
A legtöbben Spanyolország felé vették az irányt: a népszavazás utáni két évben összesen több mint 21 ezer brit regisztráltatta magát a dél-európai államban.
Ez ötszörös növekedés a 2008 és 2015 közötti időszakhoz képest, amikor évente átlagosan 2300-an emigráltak.
Spanyolországban már mintegy 380 ezer brit él becslések szerint. Hivatalos adat nincs, mivel sokan nem regisztráltatták magukat.
A második legkedveltebb célpont a britek szemében Németország, ahol több mint 11 ezren „vertek sátrat” a népszavazás utáni két évben. 2016 után összesen csaknem 32 ezer brit kapta meg a német állampolgárságot, idén pedig további 15 ezer kérelmet bírálhatnak el pozitívan.
Beszédes tény, hogy
tavaly a törökök után a britek lettek legnagyobb számban német állampolgárok, jóval megelőzve a lengyeleket, a románokat, az irakiakat és a szíreket.
A brit kivándorlási lista harmadik helyén Franciaország áll, ráadásul itt mérték a második legnagyobb növekedést. Míg 2008 és 2015 között alig több mint ötszáz, 2016 után már mintegy ötezer brit telepedett le a nyugat-európai államban évente. (A valós számok nagyobbak lehetnek, mivel a regisztráció az uniós állampolgárok számára nem kötelező.)
Népszerű célpont a britek körében Írország és Hollandia is, ahová csaknem 5700-an, illetve 5500-an távoztak a referendum után.
Összességében 500 százalékkal ugrott meg azon britek száma, akik kivándoroltak és egyúttal állampolgárságot szereztek egy uniós országban.
Ilyen mértékű növekedést általában akkor szoktak feljegyezni, amikor nagy gazdasági vagy politikai válság sújt egy országot.
Kiszavazták magukat
A britek 2016 júniusában tartottak népszavazást az ország európai uniós tagságáról. Akkor 17,4 millióan voksoltak a távozásra, és 16,1 millióan a maradásra.
A referendum eredményébe belebukott az akkori konzervatív kormányfő, a népszavazást napirendre tűző David Cameron, aki az EU-tagság mellett kampányolt. Később utódjának, az eredetileg szintén maradáspárti Theresa Maynek is távoznia kellett, miután a brit parlament nem fogadta el az EU-val kötött kilépési egyezményt.
May utódja a Brexit-párti kampány egyik vezéralakja, Boris Johnson lett, aki nem csak a Konzervatív Párt elnökválasztását, hanem később a parlamenti választásokat is nagy fölénnyel nyerte.
Johnson idén január végén kiléptette Nagy-Britanniát az EU-ból, de az ország év végéig a közös piac része marad – jelenleg egy úgynevezett átmeneti időszak van érvényben.
Londonnak és Brüsszelnek legkésőbb október végéig kellene megegyeznie a 2020 utáni kereskedelmi kapcsolatokról, megállapodás híján ugyanis súlyos károk érhetik a brit (és részben az uniós) gazdaságot.
Ez volt a legellentmondásosabb évük. 
