Teljesen váratlanul érte a brit közvéleményt Rishi Sunak tegnapi bejelentése: a brit kormányfő – egy nagyívű kormányátalakítás keretében – azonnali hatállyal David Cameront nevezte ki a külügyminiszteri tárca élére James Cleverly helyett. Az általában jól értesült brit médiához ezúttal semmi sem szivárgott ki a váltásról előzetesen, annak ellenére sem, hogy Sunak állítólag már múlt héten felkínálta a posztot az 56 éves politikusnak.
Vissza a vadonból
A The Guardian például „sokkoló” visszatérést emlegetett, a The Times pedig azt írta: Cameront „a vadonból” hozták vissza, és az elmúlt ötven évet tekintve ő az első olyan brit politikus, aki egykori miniszterelnökként visszatér a politika élvonalába.
Cameron, aki 2016 januárjában Budapesten is tiszteletét tette egy hivatalos látogatás keretében (Orbán Viktor miniszterelnökkel tárgyalt), 2010 májusa és 2016 júliusa között vezette Nagy-Britanniát. 2015-ben a Konzervatív Párttal még nagy fölénnyel nyerte meg a parlamenti választásokat (azaz újraválasztották), egy évvel később azonban kénytelen volt venni a kalapját a Brexit-népszavazás eredménye miatt. Míg ő bent akarta tartani az országot az EU-ban, a nép – kis többséggel – a távozás mellett tette le a voksát.
Azóta sok víz lefolyt már a Temzén: Nagy-Britannia sok évnyi tárgyalássorozat után kilépett az EU-ból, a konzervatív politikus pedig eltávolodott a politikától: közhasznú, fiatalokat segítő programot vezetett, valamint tanácsadói feladatokat vállalt. 2019-ben a BBC dokumentumfilmet is készített a miniszterelnökségéről, a Cameron-évek címmel, mintegy értékelve pályafutását.
Kell egy húzóarc a választások előtt
De mi áll a hirtelen visszatérés hátterében, és mit remél ettől a Sunak-kormány?
Brit sajtóértékelések szerint Cameron visszahozásával centrista irányba mozdult el a brit kormány, amit a párt jobboldali, Brexit-párti szárnya nem néz majd jó szemmel.
A centrista irányt erősíti az is, hogy Sunak tegnap egyúttal megvált radikálisnak tartott belügyminiszterétől, Suella Bravermantól (az ő posztját veszi át az eddigi külügyminiszter, James Cleverly), miután Braverman kritizálta a londoni rendőrséget amiatt, hogy szerinte az elnézőbb a balos tüntetőkkel, mint a szélsőjobbosokkal, korábban pedig „gyűlöletmeneteknek” titulálta a palesztin párti tömegtüntetéseket. (Londonban hetek óta százezrek tüntetnek hétvégenként az izraeli hadsereg több mint tízezer áldozattal járó gázai vérontása ellen.)
Brit elemzők emlékeztetnek arra, hogy a kormány nagy gödörben van: a konzervatívok támogatottsága mintegy húsz százalékponttal marad el a Munkáspártétól, márpedig bő egy éven belül parlamenti választásokat tartanak. Sunaknak tehát valószínűleg ez volt az utolsó lehetősége arra, hogy átszabja a kormányát, és ezáltal faragjon a hátrányból.
Ebből a szempontból Cameron jó választásnak tűnik, hiszen vele már kétszer is képesek voltak választást nyerni a konzervatívok.
Ez még akkor is igaz, ha a Brexit-népszavazásba, ami a 2015-ös választási ígéretei között szerepelt, végül belebukott. Egy 2016 nyarán, már a bukása után készült felmérés szerint pedig ő volt az elmúlt évtizedek második legnépszerűbb miniszterelnöke a Vaslady, Margaret Thatcher után: a válaszadók 32 százaléka tartotta nagyszerű vagy jó vezetőnek.
Veszélyes világ
Kinevezése alkalmából most azt mondta: külügyminiszterként azon kell dolgoznia „a miniszterelnökkel közösen, hogy annyira biztonság és fejlődő legyen Nagy-Britannia ebben a nehéz és veszélyes világban, amennyire csak lehet”, valamint a választások előtt tagja akart lenni „a lehető legerősebb csapatnak, amely az Egyesült Királyságot szolgálja.”
Cameron hétfőn külügyminiszterként már egyeztetett is telefonon amerikai kollégájával, Antony Blinkennel. Hivatalos közlések szerint hangsúlyozták a két ország közötti kapcsolat erősségét, valamint beszéltek az ukrajnai és a közel-keleti háborúról.
Utóbbival kapcsolatban kitértek arra, hogy „Izraelnek joga van az önvédelemhez”, ugyanakkor „humanitárius szünetre van szükség annak érdekében, hogy a segélyek biztonságosan bejuthassanak Gázába.” (Tűzszünetre – szemben például Emmanuel Macron francia elnökkel – továbbra sem szólítottak fel.)
Ez az a két jókora konfliktus, amit rögtön kezelnie kell Cameronnak külügyminiszterként.
Ukrajna esetében várhatóan folytatja majd a brit kormány támogató politikáját. Ami Izraelt illeti, a zsidó államnak „nagyon szenvedélyes támogatója” volt, ugyanakkor nem riadt vissza a kritikától sem,” írta Patrick Wintour, a The Guardian diplomáciai tudósítója.
„Gázát börtöntábornak nevezte, megjegyezve, hogy amíg nem oldják fel a blokádját, addig nem lesz megoldás a Közel-Keleten. Nagyon kevés olyan konzervatív parlamenti képviselő van, aki manapság ezt mondaná.”
A Nagyító korábbi cikkeit itt olvashatják.
Bóka János értékelte a dán uniós elnökség féléves munkáját. Közepesnél jobb osztályzatot semmire nem tudott adni. 
