.jpg)
Életformaváltást jeleznek a Központi Statisztikai Hivatal családi kapcsolatokra utaló adatai, mégpedig olyasfajtát, amely a hagyományos értékrendhez való visszafordulást sejteti. Életformaváltást jeleznek a Központi Statisztikai Hivatal 2000. és 2006. közötti, családi kapcsolatokra utaló adatai, mégpedig olyasfajtát, amely a hagyományos értékrendhez való visszafordulást sejteti. Meglepő módon a főváros jár az élen a "visszarendeződésben".
Tóth Olga, az MTA Szociológiai Intézetének munkatársa szerint a helyzet összefügg a magyar társadalom nagyarányú rétegzettségével. Erősen eltér a Budapesten és a vidéken élő népesség iskolázottsága és foglalkozása. Még árnyaltabb lenne a kép, ha az úgynevezett "vidéket" tovább bontanánk, városokra és kisebb falvakra vagy földrajzi tekintetben, égtájak szerinti tájolásban. Mindenhol más oka lehet a statisztikai sor alakulásának.
Az utóbbi másfél évtizedben Magyarországon a házasodási szokások hasonlóvá váltak a nyugat-európai országokéhoz, tehát jellemzően későbbi életkorban kötik meg a fiatalok az első házasságukat. Egy nemzedékkel ezelőtt tipikusan huszonéves koruk elején járultak az anyakönyvvezető elé, ma átlagosan a harminchoz közeledve kötik meg az első házasságukat. A halogatás elsősorban a magasan iskolázott, nagyvárosokban élő, viszonylag jól kereső fiatal rétegre jellemző. Ha Budapesten nő a házasságkötések száma, ez azzal magyarázható, hogy ez a nemzedék eljutott abba a korba, amikor kimondja az addig halogatott boldogító igent.
Magyarországon a házasságot nem kötő fiatalok másik jelentős csoportja nem önszántából "szingli", hanem vidéken, gazdaságilag leszakadó régióban lakik. Tagjai többnyire alacsonyan iskolázott férfiak, akik nem kapnak állandó munkát. Saját értékrendjük alapján szeretnének megházasodni, hagyományos módon családot alapítani, de egzisztenciálisan nem engedhetik meg maguknak, hiszen nem tudnák eltartani az övéiket. Az ő helyzetükön csak általános gazdasági föllendülés tudna segíteni.
A házasságon kívül született gyerekek arányának országos eloszlásából nem von le messzemenő következtetést a szociológus, szerinte legfeljebb véletlenül adódik egy-két év, amikor ebben Budapest lemarad a többiektől. Ez ugyanis modernizációs jelenség, amely szintén a társadalom két szélső pólusához kötődik. A magasan iskolázott és jól szituált fiatalok körében, valamint a népesség anyagilag és képzettségében leszakadó rétegénél fordul elő, hogy nem szentesített együttélésből születik gyerek.
Világjelenség, ahogy Tóth Olga mondja, hogy a fiatalok tovább maradnak otthon gyerekstátuszban, s ha el is költöznek huszonévesen a szülői házból, esetleg van is állandó partnerük, tartanak a véglegességtől. Akkor is így éreznek, ha tudják: a házasságok negyven százaléka válással végződik. Az igen kimondása mégis valamiféle elkötelezettséget feltételez.
Európa e tekintetben tarka képet mutat. A skandináv országok már évtizedekkel ezelőtt elég toleránsnak mutatkoztak a házasság nélküli együttélésekkel kapcsolatban. Ezek nagyobb része valójában tartós párkapcsolat volt, amelynek résztvevői nem igényelték a társadalmi rábólintást önnön frigyükre. A tradicionálisabb, elsősorban katolikus országoknál a házasságkötések száma sokáig magasabb maradt a többi nemzethez képest, de Európában mostanában valamifajta kiegyenlítődés tapasztalható.
A leginkább hagyománykövetőnek tartott mediterrán országokban is nő a hivatal, illetve az egyház pecsétjével meg nem erősített tartós kapcsolatok száma, és feljebb tolódik a házasságkötési életkor. De továbbra is mindenhol vannak olyanok, akik fontosnak tartják a hagyományos házasságkötést. Ők a szociológus szerint többségükben erősen kötődnek valamilyen valláshoz és fontosnak tartják, hogy a felekezet papja is áldását adja a közös életükre. De az európai általánosságban a társadalom elfogadóbb lett a házasság nélküli együttélést illetően, s Magyarország is ebbe a vonulatba kapcsolódik bele.
Kedvezőtlen társadalmi hatásai vannak ugyanakkor ennek a folyamatnak. A felmérések szerint igazolhatóan kevesebb gyereket vállalnak azok, akik élethosszig házasság nélkül élnek együtt, mint azok, akik pap vagy anyakönyvvezető előtt szentesítették kapcsolatukat. Tehát tovább csökkenhet a születések száma. Bizonyos országokban anyagi ösztönzést próbálnak bevetni; bevezetik a családi adózást, a házasfeleknek könnyebbé teszik a lakáshoz jutást, de az efféle adminisztratív intézkedések csak ideig-óráig hatnak, tartós eredménnyel nem kecsegtetnek.
A megoldás ellentmondásos módon a tradicionális családmodell lazulásában keresendő. Azok az országok a legsikeresebbek az együttélések arányának emelésében és a gyermekszám növelésében, amelyekben újfajta munkamegosztás érvényesül a férfiak és a nők között, vagyis az erősebbik nem tagjai nagyobb részt vállalnak a családi, háztartási terhekből.
.jpg)
A házasságon kívül született gyerekek száma viszont mára országosan eléri a 36 százalékot, s Kelet-Magyarország egyes településein már az újszülöttek többsége nem házassági kapcsolatban jön a világra. Budapesten 31-32 százalékon "stagnál", sőt valamelyest csökken is a nem szentesített házasságból származó csecsemők aránya.
| Szép lassan kihalnak az európaiak |
Az utóbbi másfél évtizedben Magyarországon a házasodási szokások hasonlóvá váltak a nyugat-európai országokéhoz, tehát jellemzően későbbi életkorban kötik meg a fiatalok az első házasságukat. Egy nemzedékkel ezelőtt tipikusan huszonéves koruk elején járultak az anyakönyvvezető elé, ma átlagosan a harminchoz közeledve kötik meg az első házasságukat. A halogatás elsősorban a magasan iskolázott, nagyvárosokban élő, viszonylag jól kereső fiatal rétegre jellemző. Ha Budapesten nő a házasságkötések száma, ez azzal magyarázható, hogy ez a nemzedék eljutott abba a korba, amikor kimondja az addig halogatott boldogító igent.
| Szegénységben született: korábban meghal |
A házasságon kívül született gyerekek arányának országos eloszlásából nem von le messzemenő következtetést a szociológus, szerinte legfeljebb véletlenül adódik egy-két év, amikor ebben Budapest lemarad a többiektől. Ez ugyanis modernizációs jelenség, amely szintén a társadalom két szélső pólusához kötődik. A magasan iskolázott és jól szituált fiatalok körében, valamint a népesség anyagilag és képzettségében leszakadó rétegénél fordul elő, hogy nem szentesített együttélésből születik gyerek.
| Európa: vén kontinens idős lakókkal |
Európa e tekintetben tarka képet mutat. A skandináv országok már évtizedekkel ezelőtt elég toleránsnak mutatkoztak a házasság nélküli együttélésekkel kapcsolatban. Ezek nagyobb része valójában tartós párkapcsolat volt, amelynek résztvevői nem igényelték a társadalmi rábólintást önnön frigyükre. A tradicionálisabb, elsősorban katolikus országoknál a házasságkötések száma sokáig magasabb maradt a többi nemzethez képest, de Európában mostanában valamifajta kiegyenlítődés tapasztalható.
| Rossz jel, ha tavasszal születtél |
Kedvezőtlen társadalmi hatásai vannak ugyanakkor ennek a folyamatnak. A felmérések szerint igazolhatóan kevesebb gyereket vállalnak azok, akik élethosszig házasság nélkül élnek együtt, mint azok, akik pap vagy anyakönyvvezető előtt szentesítették kapcsolatukat. Tehát tovább csökkenhet a születések száma. Bizonyos országokban anyagi ösztönzést próbálnak bevetni; bevezetik a családi adózást, a házasfeleknek könnyebbé teszik a lakáshoz jutást, de az efféle adminisztratív intézkedések csak ideig-óráig hatnak, tartós eredménnyel nem kecsegtetnek.
A megoldás ellentmondásos módon a tradicionális családmodell lazulásában keresendő. Azok az országok a legsikeresebbek az együttélések arányának emelésében és a gyermekszám növelésében, amelyekben újfajta munkamegosztás érvényesül a férfiak és a nők között, vagyis az erősebbik nem tagjai nagyobb részt vállalnak a családi, háztartási terhekből.
Magyarországon is beindult az alibigyár
Boldogító "nem"- az Úr színe előtt
Egymillióba fájhat a boldogító igen
Lánykérési egyszeregy
MTI
Európa viszont úgy tűnik, kimarad. 
