Törökország
Törökországban június 18-án tartanak parlamenti- és elnökválasztásokat. Recep Tayyip Erdogan elnök, akivel Orbán Viktor miniszterelnök köztudottan jó viszonyt ápol, ismét versenybe száll majd a posztért, ugyanakkor – mint azt decemberben jelezte – valószínűleg ez lesz az utolsó megmérettetése.
Szerinte lassan itt az idő átadni a stafétabotot a „fiataloknak".
A Nyugat által autoriter vezetőnek tekintett Erdogan kora (68 éves) önmagában nem lenne akadály, hiszen a nyugati világban is akad példa arra, hogy hetvenen túli politikusok vezetnek egy országot. (Joe Biden amerikai elnök például már 80 éves.) Ugyanakkor Erdogan mintegy húsz éve a frontvonalban van – 2003 és 2014 között miniszterelnök volt, 2014 óta pedig elnök –, az általa alapított, nemzeti-konzervatív Igazság és Fejlődés Pártja alapítása óta minden parlamenti választást megnyert.
A török helyzettel itt foglalkoztunk részletesen:
Lengyelország
Ősszel lesznek parlamenti választások Lengyelországban. Ennek végkimenetele a töröknél is jóval fontosabb az Orbán-kormány számára, Varsó ugyanis hosszú évek óta szinte egyetlen szövetségese a magyar kormánynak uniós szinten a Brüsszellel folytatott csatákban.
A viszony ugyanakkor megromlott a múlt évben az orosz-ukrán háború miatt.
A lengyelek túl puhának tartják a magyar álláspontot Oroszországgal szemben – a nézetkülönbségeket Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő is elismerte a tavaly november végén, több mint féléves szünet után összehívott V4-csúcstalálkozón Kassán. Ez persze még nem jelenti szövetségük végét.
A nemzeti-konzervatív-populista Jog és Igazságosság több mint hét éve vezeti Lengyelországot, az elmúlt két parlamenti választást megnyerte. 2015 októberében a voksok 37,5, 2019-ben 43,6 százalékát gyűjtötte be, és a Politico statisztikái szerint jelenleg is vezeti a közvéleménykutatásokat 37 százalékkal.
Legnagyobb vetélytársa, a Donald Tusk vezette jobbközép Polgári Platform 29 százalékon áll, a többi politikai erő messze leszakadva követi őket.
Ezzel együtt a választás nem lefutott – sok múlhat azon, mit hoz az idei év az energiaárakat, az inflációt (ami 17,5 százalék volt tavaly novemberben) és persze az orosz-ukrán háborút tekintve.
Az orosz agressziót Lengyelország élesen elítélte, és nagyívű fegyverkezést hirdetett. Az ország csaknem 1,5 millió ukrán menekültet fogadott, ráadásul maga is gyászolni kényszerült: egy eltévedt ukrán rakéta két ember halálát okozta egy határmenti lengyelországi falu, Przewodów közelében.
Ami a választásokat illeti, Donald Tusk azt szeretné, ha az ellenzéki pártok összefognának a kormányzópárttal szemben. Az ellenzék egy része ugyanakkor mérlegeli az össznépi koalíció előnyeit – felidézik, hogy tavaly a magyar ellenzék is ezzel próbálkozott, mégis elbukott.
Ukrajna
Keleti szomszédunknál elvileg október végén tartanak parlamenti választásokat.
Kérdés, hogy lehet vagy érdemes-e háborúban kampányolni, valamint hol és hogyan lesz képes ezt majd megszervezni és lebonyolítani a kormány.
A 2019 nyári választásokat utcahosszal, a voksok 43 százalékát begyűjtve nyerte a nevét egy televíziós sorozattól kölcsönző Nép Szolgája párt, amelyet mindössze 1,5 évvel korábban jegyeztek be. Egy centrista-EU-párti-populista politikai erőről van szó, amely tagja az európai ALDE liberális pártcsoportnak.
A Nép Szolgája jelöltje és egyben az említett sorozat sztárja, Volodimir Zelenszkij pedig 2019 tavaszán fölényesen nyerte az ukrán elnökválasztásokat az addigi elnökkel, Petro Porosenkóval szemben. Zelenszkij azóta történelmi figurává és Ukrajna szabadságharcának szimbólumává nőtte ki magát Nyugaton – a magyar miniszterelnökkel ugyanakkor minimum hűvös a viszonya.
A Nép Szolgája népszerűsége 20 százalék alá zuhant az elmúlt években, a krízishelyzetek (és egy háború nyilván annak számít) viszont hagyományosan kedveznek a kormányzó pártoknak.
Egy szeptemberi közvéleménykutatás szerint az ukránok nagy többsége (70 százaléka) azt kívánja, hogy Ukrajna a győzelemig harcoljon a háborúban – azaz gyakorlatilag támogatja Zelenszkijt, aki újévi beszédében ugyanezt mondta és Ukrajna győzelmét kívánta 2023-ra.
A megkérdezettek mindössze 26 százaléka véli úgy, hogy tárgyalásokra van szükség a harcok mielőbbi befejezése érdekében.
Spanyolország
Az EU népesség alapján negyedik legnagyobb országában legkésőbb decembere elején tartják a parlamenti választásokat (pontos időpont még nincs kitűzve). Az országban 2015 és 2019 között, röpke négy év alatt négy általános választás volt – a politikai patthelyzeteknek a 2019 novemberi választás vetett véget, amely után a szociáldemokrata Pedro Sáncheznek sikerült kormányt alakítania.
Hogy kap-e még egy ciklust a választóktól, az erősen kérdéses: a közvéleménykutatások szerint a jobbközép Néppárt mintegy 5-6 százalékkal vezet balközép pártja előtt.
A politikai paletta jobbszélén álló Vox 16, a balszélen lévő Podemos pedig 10 százalékon áll jelenleg.
Egyéb
Ami a többi országot illeti, Európában az idén Észtországban, Finnországban, Görögországban, Luxemburgban és Svájcban tartanak törvényhozási, Csehországban, Cipruson és Montenegróban pedig elnökválasztásokat.
Dél-Amerikában Paraguayban és Argentínában, Közép-Amerikában Kubában és Guatemalában, Ázsiában Pakisztánban és Thaiföldön, Afrikában pedig Nigériában és Zimbabwéban is lesznek általános választások (a lista nem teljes), de ezek aligha fogják lázba hozni az uniós polgárokat.
Nagyító rovatunk korábbi cikkeit itt olvashatják.
Németh Szilárd megpróbálja visszahódítani Csepelt Borbély Lénárdtól. 
