A követelések
Mostani brüsszeli útján Cameronnak egyeztetnie kell európai partnereivel, hogy merre történhet előrelépés, mégpedig úgy, hogy haza is vigyen valamit: leginkább azt, hogy eredményt fog elérni a többi tagországból érkező munkavállalók szociális juttatásainak ügyében. A cél az lenne, hogy a briteknek is járó szociális ellátásokra csak azok legyenek jogosultak, akik már legalább 4 éve az országban dolgoznak.
A követelés tulajdonképpen ésszerű, végső soron elfogadhatónak is hangzik, bár vannak heves ellenzők. Mindazonáltal Cameron úgy kezd neki a tárgyalásoknak, hogy a követelésekből semmit sem enged. A brit külügyminiszter szerint a 4 éves moratórium az egyetlen szóba kerülő változat, a miniszterelnök irodája pedig cáfolta azokat az értesüléseket, hogy az európai partnerek tiltakozása miatt Cameron esetleg visszakozna.
Túl sokat most már amúgy sem tud visszavonulni, hisz ha egyszer sor kerül a népszavazásra, valamivel meg kell győzni a szavazókat, hogy miért is lenne jó bennmaradni, hisz ha evidens, hogy ez jó nekik, akkor miért írtak volna ki népszavazást. Ezzel nyilván az európai partnerek is tisztában vannak, így mindenképpen komoly kompromisszumkészségre lesz szükség részükről.
Mindkét oldalnak nehéz
A középutat így egyik oldalról sem könnyű megtalálni. Európának mindenképp engednie kell, különben bukja a népszavazást, és a britek, de legalábbis az angolok távoznak (Skócia még kiválhat és csatlakozhat az EU-hoz). Ugyanakkor, ha túl nagy az engedékenység, ez példát jelenthet másnak is, bár zsarolni igazán csak a nagy és erős gazdaságú országok tudnak, a többiek kilépése nem akkora fájdalom, ráadásul népeiknek esze ágában sem lenne a kilépést megszavazni.
Cameronnak pedig ott van egyrészt az euroszkeptikus párt, a UKIP „bomlasztó ereje”, másrészt maga a nép, melynek a reakciója mégiscsak nehezen kiszámítható, így a miniszterelnöknek meggyőzőnek kell lennie. Minden egyes tárgyalásról úgy kell hazatérnie, mint ha elért volna valamit.
A helyzet azért biztató
Az Európai Bizottság elnöke, Donald Tusk azt mondta, hogy noha a legnagyobb jószándékot észleli mindkét oldalról, a brit javaslatok egy része elfogadhatatlan. Ez persze indításnak jó, hisz valóban neki is mutatni kell valamit Európa népei felé, hogy ne tűnjön majd az ügylet kapitulációnak. Rögtön meg is hagyta azonban a kiskaput, mondván, ha a brit miniszterelnök meggyőzi az európai partnereket, hogy az összes kérdésben ki tudják dolgozni az elfogadható megoldást, akkor már akár februárra megszülethet az egyezség.
A jelenlegi közvélemény-kutatások szerint összességében az Európai Unióban maradást támogatók enyhe többségben vannak, így a helyzet még jó eséllyel megmenthető.
Az ÁKK kismértékben átalakította a 2025-re tervezett kibocsátás szerkezetét, a korábbinál nagyobb összegre számít az intézményi piacról, kevesebbre a lakosságtól. 
