Megszünteti a Világbank az országokat üzleti és befektetési környezet alapján értékelő indexét, a Doing Businesst, jelentette be a globális pénzintézet még múlt héten.
Etikai kétségek
A hivatalos indoklás emlékeztet arra, hogy
2020 júniusában „információs rendellenességekről” érkezett jelentés a szervezeten belül a 2018-as és 2020-as indexszel kapcsolatban.
Ezt követően a Világbank menedzsmentje leállíttatta a következő riport készítését, valamint egy sor felülvizsgálatot és auditot kezdeményezett a rangsorral és annak módszertanával kapcsolatban.
Emellett
a belső vizsgálatok „etikai ügyeket” vetettek fel,
a többi közt „az igazgatóság korábbi tagjainak, valamint a Világbank jelenlegi és/vagy korábbi alkalmazottainak magatartásával” kapcsolatban. Ezeket az „állításokat” a menedzsment jelezte a Világbank belső elszámoltatásért felelős rendszerének.
A menedzsment a felülvizsgálatok és auditok, valamint az „információs rendellenességek” ügyében lefolytatott vizsgálat eredménye alapján döntött a Doing Business-rangsor megszüntetéséről.
A szervezet, amely szerint létfontosságú a bizalom a kutatásaikban, „új megközelítést” dolgoz majd ki az üzleti és befektetési környezet értékelésére.
Túlzott nyomásgyakorlás
De mit jelent valójában a virágnyelven megfogalmazott közlemény, azaz mik azok az „információs rendellenességek” és „etikai ügyek”?
A Világbank etikai bizottságának felkérésére készült jelentés azt állítja: Kristalina Georgieva, aki a Nemzetközi Valutalap (IMF) jelenlegi vezére,
még a Világbank igazgatójaként nyomást gyakorolt dolgozóira, hogy a 2018-as jelentés elkészítése során Kína javára módosítsanak bizonyos adatokat, és ezáltal segítsék a távol-keleti ország jó helyezését a rangsorban.
A jelentés a bolgár közgazdász és más vezetők esetében is „aránytalan nyomásgyakorlást” említ. Ennek hátterében az állhat, hogy ebben az időszakban a Világbank Kína támogatását kérte egy jelentős tőkeemeléshez Georgieva és a szervezet akkori elnöke, Jim Yong Kim felügyelete mellett.
Ezzel összhangban Paul Romer, a Világbank korábbi vezető közgazdásza a Reutersnak azt mondta: Georgieva „cserepadra ültette” amiatt, mert erősítette a szervezet integritását a kutatás területén, valamint
„elkente” azokat az aggodalmait, miszerint a Doing Business jelentéshez használt adatok Chile esetében „torzíthattak” egy korábbi, szocialista kormány kárára.
A vita miatt a Nobel-díjas közgazdász 2018-ban távozott a szervezettől.
A nyomásgyakorlási ügyekben az IMF is jelentést készített a Világbank számára, amit az igazgatóság tegnap meg is vitatott. A Valutaalap szóvivője szerint hamarosan újra napirendre kerül az ügy, de részletekkel nem szolgált.
Georgieva, aki 2019. februártól 2019. áprilisig töltötte be a Világbank igazgatói tisztét, 2014 és 2016 között pedig a Juncker-bizottság alelnöke volt, hamisnak tartja a vádakat.
Sem ebben az esetben, sem előtte vagy utána nem gyakoroltam nyomást a munkatársakra az adatok manipulálása érdekében
- jelentette ki az IMF ülésén a Reuters értesülései szerint.
A riport készítői emellett Szaúd-Arábia esetében is „keresték a lehetőségeket” a pontszám felturbózására, ami összefüggésben állhatott azzal, hogy a szervezet jelentős bevételt remélt a szaúdi kormánynak nyújtott tanácsadásból.
Elmélet és valóság
Közgazdászok úgy vélik, hogy az ilyen és ehhez hasonló riportok hasznosak ugyan, de már régóta ki vannak téve a manipuláció veszélyének.
A Bloomberg szerint pedig nem kár a Doing Business felmérésért, mert
igazából soha nem azt mérte, amit mérni szeretett volna.
A 90-es évek végén, a 2000-es évek elején – az első Doing Business 2002-ben készült – az ilyen felmérések beillettek az akkori trendekbe – az akkori vélekedések szerint a hivatalos jelentések sokat elárulnak az adott gazdaságról és társadalomról –, mára azonban eljárt felettük az idő.
Az index saját sikerének áldozata lett: minél ismertebbé vált, annál több politikus gondolta úgy, hogy országának gyors fejlődést kell felmutatnia, azaz minél előbbre kell lépnie a rangsorban.
Ez pedig azzal járt, hogy a helyzet papíron sokszor jobban mutatott, mint a valóságban.
A jelentés valójában nem mérte, hogy a gyakorlatban mennyire lett vonzóbb az adott ország üzleti környezete, hanem reformok elemzésére és néhány, az establishmenthez tartozó személlyel készült interjúra hagyatkozott.
Ami pedig a nyomásgyakorlást illeti: a Bloomberg szerint az nem meglepő, hogy a Világbank befolyásolható jó összeköttetésekkel bíró bennfentesek által.
Az igazi probléma, hogy a zászlóshajó-indexét ilyen könnyedén manipulálták.
Kína és Oroszország megakadályozta, hogy hét, Észak-Koreához köthető hajót felvegyenek az ENSZ szankciós listájára. 
